Az iskolai oktatásban a hát szócskát még ma is gyakran kerülendő, pongyola, funkció híján lévő töltelékelemnek tartják. Pedig a nyelvészeti kutatások világosan megmutatják, hogy a Hát-tal nem kezdünk mondatot! intelem csupán nyelvi babona, a nyelvhasználók ugyanis igenis alkalmazzák megnyilatkozásaikban ezt az elemet. Szabó Tamás Péter (2010) 48 órányi félig strukturált kutatói interjúiból például az is kiderül, hogy mind a tanárok, mind a diákok beszédében a hát és a hozzá hasonló elemek, az úgynevezett diskurzusjelölők dominálnak.

A diskurzusjelölők a beszélgetés szervezésében vesznek részt: diskurzusdarabokat kötnek össze és pragmatikai viszonyokat jelölnek: jelezhetik a társalgás részeinek az egymáshoz való viszonyát, a beszélgetők közti kapcsolatra is utalhatnak, a beszédrész és a beszélő közti viszonyt is kifejezhetik, valamint a tágabb szituációra is vonatkozhatnak. Emellett diskurzusirányító szerepük is van: képesek a szó átadását, a beszédjog megtartását vagy épp a szó átvételét jelölni. A beszédben nagyon sokszor alkalmazunk diskurzusjelölőket, de a kapcsoló szerepük miatt az írott nyelvben is megjelennek ezek az elemek. A hát-on kívül a magyarban leggyakrabban az alábbiak szerepelnek diskurzusjelölőként: aha, akár, azért, aztán, bár, bizony, csak, csakhogy, -e, egyáltalán, egyébiránt, egyébként, egyik, elvégre, éppenséggel, és, de, hát, hiszen, hm, így, illetve, is, izé, jaj, lám, legalább, már, még, na, nemde, nemhogy, netalán, no, pedig, persze, pláne, sőt, szóval, talán, tehát, tényleg, tudniillik, tulajdonképpen, úgy, ugyan, ugye, ugyebár, úgymond, tudod, vagyis, vajon, valóban, viszont, voltaképpen. A felsorolásból is látható, hogy a diskurzusjelölőség nem szófaji, azaz nem grammatikai, hanem funkcionális, azaz pragmatikai kategória, hiszen különféle szófajokból (pl. kötőszókból, határozószókból, módosítószókból, névmásokból, interakciós mondatszókból, partikulákból, igékből) kerülnek ki az elemei.

A laikus nyelvhasználók a szóbeliségben gyakori diskurzusjelölőket (pl. a hát, a szóval, az ugye és a persze elemeket) általában töltelékszónak tartják és megbélyegzik a diskurzusjelölőket használó beszélőket: bizonytalannak, műveletlennek, kis szókincsűnek tartván őket. Azonban ennek a stigmatizációnak semmilyen valós alapja nincs. Ha ugyanis megnézzük a tényleges nyelvi adatokat, azt láthatjuk, hogy a beszélők nagyon sokféle szituációban használják ezeket az elemeket, még a legtöbbet elítélt hát-ot is. Azonban hiába társul sok funkció a hát-hoz, az iskolai nyelvtanoktatásban általában nem ismertetik meg a diákokkal az elemnek a különféle szerepköreit. A nyelvtantanítás során a tankönyvek és a pedagógusok ugyanis gyakran nem a valós nyelvhasználatot közvetítik, hanem egy nem létező nyelvi eszményt próbálnak a tanulók elé mintaként állítani. Az adatok azonban azt mutatják, hogy mind a spontán, mind pedig a félintézményes és az intézményes keretek között zajló kommunikációnak természetes eleme a hát. Legszélesebb jelentéskörben a hétköznapi beszélgetésekben van jelen, ám még az intézményes formájú osztálytermi kommunikációnak is szükségszerű velejárója.

A hát kiterjedt jelentésköre nem új keletű jelenség, hanem már a kezdetektől adatolható. Az elem a grammatikalizáció tipikus fázisain ment keresztül, azaz „erősen meghatározott pragmatikai és morfoszintaktikai környezetben” a lexikai vagy kevésbé grammatikai/pragmatikai egységből „grammatikaibb/pragmatikaibb egység” jött létre (Dér 2008: 117). A hát először helyviszonyt (‘oda, arra a helyre, ott, azon a helyen’), majd időviszonyt (‘akkor’) fejezett ki, aztán következtető logikai viszonyt (‘tehát’) jelölt, végül a diskurzusjelölői funkciója alakult ki. A szóhoz tapadó beszélői attitűdök implikatúraként a szó jelentésének a részévé váltak, s így az igen sokféle használati mód kódolására alkalmassá vált. A helyhatározói viszony kifejezésén kívül, amely mára már teljesen kikopott a nyelvünkből, a többi szerepköre még mindig aktív a hát-nak. Nyelvtörténeti forrásokból, szótári adatokból, nyelvjárási gyűjtésekből, a Magyar Nemzeti Szövegtár (http://mnsz.nytud.hu/) korpuszából, internetes keresésekből, az írott beszéltnyelviség szövegeiből, valamint rádiós és televíziós vitaműsorokból, illetve országgyűlési beszédekből a szónak az alábbi diskurzusjelölői funkcióit dokumentáltam (részletesen lásd Schirm 2011a): a hát használatos általános válaszjelölőként, jelezheti a mondanivaló továbbvitelét, önjavító szerepben is állhat, lehet a magyarázkodás eszköze, illetve nyomatékosíthatja is a megnyilatkozást. A beszélői attitűdök közül képes felfokozott érzelmi állapotot jelölni: felindultságot, méltatlankodást és csodálkozást, valamint erősítheti a kérdés retorikusságot, emiatt pedig udvariassági elemként is funkcionálhat. Láthatjuk, hogy igen sokféle funkcióban használják a hát-ot a mindennapi beszélgetésekben.

 -Picur, megvárhatlak?
– Hááát.

S nem csupán a gyűjtött adatok elemzése bizonyította a hát széles használati körét, hanem egy 88 adatközlővel elvégzett kérdőíves felmérés is igazolta, hogy a laikus nyelvhasználók  szereppel bíró elemnek tartják a hát-ot (részletesen l. Schirm 2011b). A vizsgálatban olyan, úgynevezett minimálpáros mondatokat teszteltem, amelyek csak abban különböztek egymástól, hogy a mondatpár egyik tagjában szerepelt egy diskurzusjelölő. Az adatközlőknek az egyik feladatban ezeknek a diskurzusjelölőknek a funkcióját kellett megadniuk, egy másik feladat pedig arra kérdezett rá, hogy milyen helyzetben és mire használják az egyes diskurzusjelölőket. A hát-ra vonatkozó válaszok megmutatták, hogy a nyelvhasználók felismerik és használják az elem attitűdjelölő, azaz különböző érzelmeket kifejező és textuális, azaz beszédegységeket összekötő funkcióit. A mondatpárok nélküli funkciómegadásokból világosan kirajzolódott a hát elem prototipikus használati köre: legtöbben a bizonytalansággal kapcsolták össze a szót, ezt követte az időhúzás és a gondolkodás jelzése. A válaszok közt megjelent azonban ezek mellett az udvariasság és a nyomatékosítás is, s csupán néhányan voltak, akik töltelékszónak titulálták a hát-ot. A minimálpáros mondatokra adott válaszok pedig a diskurzusjelölő magjelentésen kívüli használati köreiről, azaz a periférikus jelentéseiről is számot adtak, hiszen megjelent a válaszok közt a sürgetés, a beleegyezés, a türelmetlenség, az ellentét kifejezése, a közbevetés, a meglepődés, az öröm, a reménykedés, a számonkérés, az idegesség, a fenyegetés és a félelem is.

E sokféle szerepkör is meggyőzően igazolja, hogy nem funkciótlan elem a hát sem az írásban, sem pedig a beszédben, viszont az iskolai oktatás gyakorlatában a tanárok többsége még mindig tartalom és funkció híján lévő, felesleges töltelékelemnek gondolja ezt az elemet. A Hát-tal nem kezdünk mondatot! előíráshoz a pedagógusok általában nem fűznek magyarázatot, csupán a tömör, kinyilatkoztatásszerű, tiltó szabály hangzik el. Domonkosi Ágnes (2007: 149) szerint a nyelvi tévhit hagyományozódásában a szentenciaszerű megfogalmazásnak is szerepe van. A Hát-tal nem kezdünk mondatot! ugyanis rövid, velős és közérthető, ezáltal könnyen felidézhető és ismételgethető. A tanároktól hallott és az ő tekintélyük által hitelesített ideológiát aztán a diákok tovább építik és terjesztik, még akkor is, amikor valójában megkérdőjelezik azt. S az osztálytermi kommunikációban az a paradox helyzet figyelhető meg, hogy egyfelől hangoztatják a hát funkciótlanságára és kerülendőségére vonatkozó konstruált ideológiát, másfelől azonban mind a tanárok, mind a diákok gyakran használják megnyilatkozásaikban ezt az elemet (vö. Szabó 2012). Hát akkor nézzük meg, milyen funkciókban használatos ez az elem a tanórákon!

Antalné Szabó Ágnes Magyar nyelvű osztálytermi diskurzusok adatbázisából (ASZ MODA 2002–) és saját, folyamatosan bővülő korpuszomból (SA MODA 2013–) összesen 10 tanórát választva azt találtam, hogy a hát elem még ebben a formális beszédszituációban is számtalan jelentésárnyalatot képes kifejezni: gondolkodási és beszédtervezési műveletek jelzésén túl általános válaszjelölői és beszédtoldó funkciója is van és újrafogalmazás-jelölőként is használatos, valamint következtető logikai viszonyt is tud jelölni. A szövegszervező szerepkörén kívül számos beszélői attitűdöt kódolhat a hát a tanórákon is: a mondanivaló szubjektivitását, bizonytalanságot, hezitálást, nyomatékosítást, evidencia kifejezését vagy épp felfokozott lelkiállapotot.

Nincs okunk tehát a hát-ot elítélni, hiszen a nyelvhasználat azt mutatja, hogy joggal kezdünk hát-tal mondatot, ugyanis van funkciója ennek a kis szócskának. A hát és egyéb diskurzusjelölők stigmatizáltsága viszont csak a témával foglalkozó tudományos ismeretterjesztéssel és a tanárképzés anyagának a beszélt nyelvre vonatkozó nyelvészeti információkkal való bővítésével csökkenthető.

Irodalom:

Dér Csilla Ilona 2008: Grammatikalizáció, Nyelvtudományi Értekezések 158, Akadémiai Kiadó, Budapest

Domonkosi Ágnes 2007: Nyelvi babonák és sztereotípiák: a helyes és a helytelen a népi nyelvészeti szemléletben, In: Domonkosi Ágnes–Lanstyák István–Posgay Ildikó (szerk.): Műhelytanulmányok a nyelvművelésről, Gramma Nyelvi Iroda–Tinta Könyvkiadó, Dunaszerdahely–Budapest, 141–153.

Schirm Anita 2011a: A diskurzusjelölők funkciói: a hát, az -e és a vajon elemek története és jelenkori szinkrón státusa alapján. PhD-értekezés. Kézirat. Szeged. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/759/1/schirm_anita_doktori_disszertacio.pdf [2013. 11. 20.]

Schirm Anita 2011b: A diskurzusjelölők funkciói a számok tükrében, Alkalmazott nyelvészeti közlemények, 6. évfolyam 1. szám, 185–197. http://www.matarka.hu/koz/ISSN_1788-9979/BTK_MFI_1_2011/ISSN_1788-9979_BTK_MFI_1_2011_185-197.pdf [2013. 11. 20.]

Szabó Tamás Péter 2010: Háttal kezdjük a mondatot. Nyelv és tudomány. 2010. december 8. http://www.nyest.hu/hirek/hattal-kezdjuk-a-mondatot [2013. 11. 20.]

Szabó Tamás Péter 2012: Metanyelvi diskurzusok magyar iskolákban, In: Balázs Géza–Veszelszki Ágnes (szerk.): Nyelv és kultúra – kulturális nyelvészet, Inter–Magyar Szemiotikai Társaság–Palimpszeszt, Budapest, 349–355.

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.