Néha az az érzésem, hogy egy ilyen fontos munkakörbe való bekerülésnek szinte előfeltétele, hogy az illető minél helytelenebbül beszéljen magyarul. Csak néhány a – remélem, nem csak engem – zavaró jelenségek közül.
A szavak, főként az összetett szavak helytelen hangsúlyozása. Tudvalévő, hogy a magyarban a főhangsúly az első szótagon van, további szótagokra legfeljebb mellékhangsúly eshet. Ez azonban sokakat nem érdekel, s ahogy esik, úgy huppanik, azaz esetlegesen, talán egy hamis mondatdallam-ideált követve hangsúlyozzák hol ezt, hol azt a szótagot.
Az utolsó szótag erőteljes hangsúlyozása és/vagy megnyújtása. Már nem csak idegesítő hanghordozású reklámokban figyelhető meg, hanem egyre gyakrabban a riporterek beszédében is.
A magyarban a kijelentő mondat ereszkedő dallamú. Ezzel szemben egyre gyakrabban hallom, hogy a mondatvég megemelkedik, az utolsó szótag kissé meg is nyúlik.
Elég régen megfigyelhető jelenség, hogy egy több gondolatot tartalmazó szövegrészben a gondolatok elválasztására hivatott kis szünet nem a gondolat végén, hanem a következő gondolat első szava után következik be, kellőképpen megzavarva a gyanútlan hallgatót (illusztrálva: hanem a következő gondolat első szava után következik be kellőképpen, megzavarva a gyanútlan hallgatót).
Egyre inkább terjed, már-már követelménnyé válik az orrhangú ejtés. Mint ahogy az á hang is egyre gyakrabban válik é-vé (s lesz a gáz-ból géz és hasonlók).
Kezdetben csak egy tudósítónál figyeltem meg, az utóbbi időben viszont egyre többeknél a lamentáló stílust. A beszélő felvesz egy panaszos hanghordozást, ennek megfelelően alakítja a mondat dallamát, ívét, s eközben teljesen mindegy, hogy miről beszél: örömteli eseményről, politikai témáról vagy katasztrófáról számol-e be.
A közszolgálati rádiónak és televíziónak kötelessége a helyes magyar nyelv igényes képviselete és használata. Ellensúlyt kell képeznie a kereskedelmi adókon általánosan tapasztalható nyelvi igénytelenséggel szemben. A rádió és a televízió nagy hatóerejű médium, az ott használt nyelvezet hamar divattá, követendővé válik. Nem mindegy tehát, milyen magyar nyelven szólalnak meg. Vissza kell állítani a mikrofonengedély rendszerét. Amennyiben az ma is kötelező feltétel, akkor a jelenleginél lényegesen komolyabb követelményeket kell a műsorvezetői, riporteri hivatást választókkal szemben támasztani.
Utóirat. A felsorolt jelenségek tetszés szerint kiegészíthetők. Az itt említettek esetében, ahogy mondani szokás, nevek és címek a szerkesztőségben (pontosabban e jegyzet írójánál).
Elvileg a lamentáló stílus objektivitást, tárgyilagosságot tükröz.. „tartózkodnia kell a hírolvasónak a személyes vélemény verbális és nem verbális közlésétől.” – ez áll a média szakra felvételizők honlapján. Bár valóban zavaró sokszor számomra is, úgy tűnik, ezek betartása kötelező a hírolvasóknak, függetlenül attól, milyen témáról beszél épp.
(be)integrál, (le)modellez, (leg)optimális(abb), (le)derivál, stb