Skip to main content

Zavaró bemondók

- 2013. 08. 01.

Néha az az érzésem, hogy egy ilyen fontos munkakörbe való bekerülésnek szinte előfeltétele, hogy az illető minél helytelenebbül beszéljen magyarul. Csak néhány a – remélem, nem csak engem – zavaró jelenségek közül.

A szavak, főként az összetett szavak helytelen hangsúlyozása. Tudvalévő, hogy a magyarban a főhangsúly az első szótagon van, további szótagokra legfeljebb mellékhangsúly eshet. Ez azonban sokakat nem érdekel, s ahogy esik, úgy huppanik, azaz esetlegesen, talán egy hamis mondatdallam-ideált követve hangsúlyozzák hol ezt, hol azt a szótagot.

Az utolsó szótag erőteljes hangsúlyozása és/vagy megnyújtása. Már nem csak idegesítő hanghordozású reklámokban figyelhető meg, hanem egyre gyakrabban a riporterek beszédében is.

A magyarban a kijelentő mondat ereszkedő dallamú. Ezzel szemben egyre gyakrabban hallom, hogy a mondatvég megemelkedik, az utolsó szótag kissé meg is nyúlik.

Elég régen megfigyelhető jelenség, hogy egy több gondolatot tartalmazó szövegrészben a gondolatok elválasztására hivatott kis szünet nem a gondolat végén, hanem a következő gondolat első szava után következik be, kellőképpen megzavarva a gyanútlan hallgatót (illusztrálva: hanem a következő gondolat első szava után következik be kellőképpen, megzavarva a gyanútlan hallgatót).

Egyre inkább terjed, már-már követelménnyé válik az orrhangú ejtés. Mint ahogy az á hang is egyre gyakrabban válik é-vé (s lesz a gáz-ból géz és hasonlók).

Kezdetben csak egy tudósítónál figyeltem meg, az utóbbi időben viszont egyre többeknél a lamentáló stílust. A beszélő felvesz egy panaszos hanghordozást, ennek megfelelően alakítja a mondat dallamát, ívét, s eközben teljesen mindegy, hogy miről beszél: örömteli eseményről, politikai témáról vagy katasztrófáról számol-e be.

A közszolgálati rádiónak és televíziónak kötelessége a helyes magyar nyelv igényes képviselete és használata. Ellensúlyt kell képeznie a kereskedelmi adókon általánosan tapasztalható nyelvi igénytelenséggel szemben. A rádió és a televízió nagy hatóerejű médium, az ott használt nyelvezet hamar divattá, követendővé válik. Nem mindegy tehát, milyen magyar nyelven szólalnak meg. Vissza kell állítani a mikrofonengedély rendszerét. Amennyiben az ma is kötelező feltétel, akkor a jelenleginél lényegesen komolyabb követelményeket kell a műsorvezetői, riporteri hivatást választókkal szemben támasztani.

Utóirat. A felsorolt jelenségek tetszés szerint kiegészíthetők. Az itt említettek esetében, ahogy mondani szokás, nevek és címek a szerkesztőségben (pontosabban e jegyzet írójánál).

2 Replies to “Zavaró bemondók”

  1. Elvileg a lamentáló stílus objektivitást, tárgyilagosságot tükröz.. „tartózkodnia kell a hírolvasónak a személyes vélemény verbális és nem verbális közlésétől.” – ez áll a média szakra felvételizők honlapján. Bár valóban zavaró sokszor számomra is, úgy tűnik, ezek betartása kötelező a hírolvasóknak, függetlenül attól, milyen témáról beszél épp.

  2. (be)integrál, (le)modellez, (leg)optimális(abb), (le)derivál, stb

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x