Lectori salutem!

A nyelv minden emberé. Sok százezer, ha nem éppen néhány millió éve örököljük, használjuk, örökítjük. A nyelv legfontosabb szellemi tulajdonunk. A tulajdont lehet gyarapítani, lehet őrizni, és el lehet kótyavetyélni. Érvényes ez a szellemi tulajdonunkat jelentő nyelvre is.

A nyelvről, a nyelvekről végtelenül sokat, sokfélét és sokféleképpen lehet beszélni, írni. Arról, hogyan született meg, hogyan fejlődött. Arról, hogyan alakult ki a világ nyelvi képe, s arról, mi lesz a sorsa. Arról, mitől függ a nyelv fennmaradása, és miért tűnnek el nyelvek a világban. Arról, mi a nyelv sorsának alakulásában az egyes ember, a kisebb és nagyobb közösségek felelőssége és feladata. Arról, hogyan hatnak a nyelvek egymásra, arról, miért gyilkos nyelv az egyik, és miért válik áldozattá a másik.

És írni kell a megannyi nyelv közül a kihez-kihez legközelebb álló nyelv, az anyanyelv helyzetéről. Arról, milyen helyet foglal el anyanyelvünk a tudatunkban. Arról, hol van a helye a nyelvek sokaságában, hogy honnan jött és merre tart. Arról, mely nyelvekkel áll rokonságban és miért, meg arról is, mely nyelvekkel nincs rokonságban és miért nincs. S nem utolsó sorban arról, milyen állapotban van most, és mi lesz anyanyelvünk sorsa, mi befolyásolja jövőjét. S hangsúlyozottan arról, hogyan sáfárkodunk ezzel a szellemi tulajdonnal, mind az egyes ember mind a nyelv védelmére hivatott intézmények.

Lectori salutem!