Most egy vidéki egyetem hallgatói újságjába lapozok bele. Az újság kétharmada a buliról szól. A címek: A legjobb Gólyatáborom, Gólyatábor szervezői szemmel, Megkérdeztük: mi a véleményed az idei Gólyatáborról (nagy g-vel, ami ugyebár…), Újra kedd a hivatalos egyetemista buli est.

Van a lapban egy belgiumi cikk is, ezzel a címmel: Belgium – sörrel, csokoládéval folyó Kánaán… (Vagyis ez is buli.) Van egy interjú: Interjú egy Szigetes fellépő zenekarral (Szigetes nagy Sz-szel, ami ugyebár… Tehát ez is buli.) Vannak reklámok. A reklámokból is megtudhatjuk, hogy az egyetemista élet buli: Minden kedden fősulis házibuli, egyet fizetsz, kettőt vihetsz akciók. Legyél te a megye szépe. (Tehát buli.) Gyere el a Kalandházba… Gondtalanul a felsőoktatásban (tehát buli, hirdeti a diákhitel).

Ne ítéljünk hamar, olvassunk bele a cikkekbe, hátha nem is bulitudósítások! Például: Megkérdeztük, mi a véleményed az idei Gólyatáborról (tehát nagy g-vel). H. M. (nem kiskorú) egyetemi hallgató véleménye: „Nagyon tetszett a Gólyatábor, mert jók voltak a programok, nagyon összeszokott a társaság, elit emberek gyűltek össze ezen a rendezvényen. Jól éreztem magam.” (Tehát buli.) Mind a hat vélemény ilyen: mindennel meg voltam elégedve, tetszett, rettentő jól éreztem magam… Igazából az „elit emberek gyűltek össze” érdekes most számomra.

Van más cikk is, például az új egyetemi lelkésszel. Ez érdekes és elgondolkodtató írás, bár ordító helyesírási hiba teszi komolytalanná: „Nagydolognak tartom, hogy az egyetem kezdeményezte a lelkészséget…” Nagydolog így egybe… De hát az újságírás csak egy buli…