Merthogy eddig nem volt ilyen. A mondat azt kívánja példázni, hogy minél zártabb egy közösség, annál nagyobb van esély arra, hogy önálló csoportnyelvet alkot. Elzártságban önálló nyelvváltozat, később nyelv fejlődik. A hajósok tehát kitüntetett helyet kaphatnának a csoportnyelvek, a szókészlettan kutatói számára.

Volt nyelvészi törekvés a zártabb körülmények között élők nyelvének, csoportnyelvének a kutatására. Ez a vágy hajtotta az antropológus nyelvészeket, amikor távoli, a civilizációtól elzárt helyen élő közösségeket fedeztek fel, és írták le nyelvüket. De ugyanez a magatartás ragadható meg a 19. és 20. századi magyar nyelvjárások, olykor egy-egy falu beszédmódjának, illetve egy-egy közösség szlengjének a kutatójában is. Sorra dokumentáltak olyan csoportnyelveket is, mint egy-egy diákközösség vagy börtönlakók beszélt nyelve, és még olyan munka is készült, hogy a gödöllői helyiérdekű vasúton miként firkálnak az ülésekre.

Bár eddig nem született magyar hajósszótár, a hajósok sem maradtak ki teljesen a nyelvészeti érdeklődésből. 1986-ban Hajdú Mihály, a magyar csoportnyelvek fáradhatatlan kutatója foglalkozott a magyar hajónevekkel. E sorok írója pedig 1992-ben a kenunevekről írt antropológiai nyelvészeti tanulmányt. Ám igazi hajós csoportnyelvi gyűjtésre, bemutatásra még várni kellett egy kicsit. Leginkább olyan kutatóra, aki jól ismeri a magyar folyami és tengerhajózást, s egyúttal képes arra is, hogy kívülről lássa hajósok nyelvhasználatát. Mert a gyűjtők mind tudják, hogy magunkat, a magunk kultúráját leírni a legnehezebb.

Nagyszékely István – aki már szépirodalmi műfajban is kipróbálta magát – ilyen személyiség. Maga is hajós, hajóskapitány, évtizedeken át járta a folyókat és a tengereket, és közben figyelte, jegyzetelte a sajátos kifejezéseket. Később másokat is faggatott. Anyagát összerendezte, szótörténetet kutatott, már ahol lehetett. Hiszen a csoportnyelveket, főleg az elszigeteltebb közösségek nyelvét a szóalakok játékos vagy tudatos torzítása, elhomályosulása is jellemzi. Az évszázadok nyomán (mert egészen biztosan ilyen messzire is nyúlik egyes szavak-kifejezések története), némely szóalak a felismerhetetlenségig eltorzult.

A hajósok-tengerészek nyelvének másik jellemzője a tömérdek idegen nyelvi, ma úgy is mondanánk, interkulturális hatás. Teljesen érthető ez, hiszen a nemzetközi folyókat és tengereket járva nem élnének meg idegennyelv-tudás nélkül. A nyelvészetben külön is számon tartják a kikötők vegyes nyelvét. A megfigyelések szerint a nagy nemzetközi kikötőkben születtek meg a nyelvfejlődés újabb típusú nyelvei: a pidzsin (leegyszerűsített) és a kreol (keverék, vegyes) nyelvek.

Nagyszékely István gyűjteménye ezeknek a nyelveknek a világába is bepillantást enged. Ugyan nem közöl hosszabb magyar tengerész-szövegeket, de szó- és szóláslistája beszédes példáját adja ennek a nemzetközi, interkulturális forrású, hatású tengerésznyelvnek. A gyűjtött anyag gondosan lett elrendezve: szakmai szavak (voltaképpen hajós terminológia), állandósult szókapcsolatok (szólások, szófordulatok), hajós szleng (kötetlen beszéd), valamint tiltott vagy hiányos kifejezések (mit nem mond az igazi hajós). Ez utóbbit különösen nagy ötletnek tartom, hiszen egy közösség nyelvhasználatának, nyelvi játékának nemcsak az a fontos része, hogy mit mond, hanem az is, hogy mit nem mond (illetve mit mond tévesen – hiszen akkor még nem beavatott). Elsőre talán hiányszótárnak nevezhetnénk ezt a fejezetet, de nem az. Inkább a hajósok nyelvi játékának, „emberi játszmáinak” gyűjteménye. Kis függelék is kapcsolódik a könyvhöz: ahogy a „vén tengeri medvékhez” képest koca-hajósok (a vitorlások) beszélnek. Ez a függelék rögtön azt is eredményezi, hogy korunk egyik legmenőbb hobbi-sportjának a képviselőit is lázba hozza: főleg, ha az előszóban nem neveznék őket koca-hajósoknak (bocsánat, már vissza is vontam).

A gyűjtemény nagy értéke, hogy egy olyan világot mutat be, amely ebben a formában ma már nem nagyon létezik, így a nyelvi gyűjtés egyben a magyar közlekedés-, hajózástörténet, így pedig a művelődéstörténet dokumentuma, emléke, gazdag tárháza – nyelvészeti értéke mellett. Tudjuk eleink felszólítását: addig gyűjtsetek, ameddig lehet. Nagyszékely István az utolsó pillanatban érkezett, és elvégezte ezt a munkát.

A hajósok, a víz szerelmesei különleges emberek. Hadd legyek személyes, hogy miért is fogadtam kitörő lelkesedéssel ezt az ötletet, majd a munkát és most ezt a kiadványt. Antropológus nyelvész volnék, de ez még nem elég magyarázat. Megérintett engem is ez a vízi világ. Gyermekkorom tragikus balesete összekötött a vízzel, a Rákos-patakkal. Mivel – úgy látszik – túléltem, később sokszor hajóztam a Dunán, kétszer is megjártam szárnyashajóval Bécset. Tudják, a szárnyas annyira kiemelkedik a vízből, hogy alacsony vízállás esetén is tud „szárnyalni”, ahogy a hajósok mondják: egy felmosórongyon is elmegy. Imádok a Balatonon is hajózni, örök élmény, amikor kisdiákként édesanyám elvitt egy Badacsony–Siófok hajóútra. Évek óta végigevezek a Tiszán, kétszer már a Túron is jártam. Tudom, hogy nem lehet csónaknak nevezni a hajót. S azt is, hogy mi a különbség a velencei gondolás és a tiszai, igazi kenus között. Az elmúlt évben utazhattam a Níluson és a Mekongon is, bizony többet álltam a hajóhídon, a kormányos mellett, a becsapódó szélben, mint ültem volna a helyemen. Tudjuk, akit megcsap a mozdony füstje, az soha nem felejti… ugyanez vonatkozik arra, akit megfogott a víz csobogása, illata, a víz fölötti szél áramlata. Lehet, hogy fokozottan így vannak ezzel azok, akik testközelből megérezték a víz ember fölötti hatalmát.

Nagyszékely István szótára egy eddig fölfedezetlen nyelvi világba vezet el bennünket. Aki szeret utazni, barangolni, új tájakat és persze nyelveket fölfedezni, akit megcsapott a víz fölötti szél áramlata, nagyon kellemes és gondolatébresztő, esetleg továbbírható olvasmánynak fogja tartani. Hajózás közben egészen biztosan, a Tiszán, a Dunán, a Níluson, a Mekongon…, de talán vonaton, autóbuszon és repülőn is.

Előszó Nagyszékely István hajóskapitány Szavak a hullámok hátán (Plimsoll Kft., Budapest, 2012.) most megjelent hajózási-vitorlázási szaknyelvi szótárához. A kötet alcímei: Hogyan mondják tengerészül?, Ahogyan a hajósok beszélnek, A vitorlázók szavai.