Gondolataikat a visszatekintés, a megnyugvás, a türelem, a közösség szolgálatának kísérlete, a hasznos élet reménye hatja át. És valami szomorúság, az értelmes szomorúaké.  Annyi a közös bennük, hogy idén töltik be a 70. életévüket. Jeles magyar tudósok, művészek, közéleti személyiségek. Tegyük a tarisznyába a válogatott legszebb gondolatokat: „A fák arra tanítottak, hogy fölfelé nézzek, anyám arra, hogy a lábam elé…”, „Hálás vagyok a sorsnak, hogy verseken nevelkedtem és a magyar az anyanyelvem, Arany János és Kosztolányi Dezső nyelvén írok és beszélek…”, „Ami megtörtént, megtörtént. A vizet, amit a borba töltöttél, többé ki nem öntheted. Minden változik. De újra kezdeni utolsó lélegzeteddel is lehet.”, „Szeretem az évszakokat, az életet és az embereket. A meg-megbotlókat is.”, „Az ember két okból megy föl a hegyre. Távolabb akar lenni  a lenti kavalkádtól és kicsit tán közelebb a Teremtőhöz…”, „Hadd éljek mások bölcsességével: Ha nem sikerült, azt megbocsátják, ha meg sem próbáltad, azt soha. Én megpróbáltam.”

Gondolataikat a megnyugvás, a türelem, a közösség szolgálatának kísérlete, a hasznos élet reménye hatja át. Az értelmes szomorúaké. A céltévesztés, a győztesként veszítés, a nehezebb sors vállalása, a másokért élés félelme, felelőssége. Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél? Mennyit ér, a korlátok nélküli lét?
Egy mondat motoszkál még bennem: „szeretett nemzetem egységét tartom mindenek felett valónak”.
Idén töltik be a 70. életévüket. Legyen a hitük töretlen.

(Forrás: Napút című folyóirat, 2011/8. szám, zene: Ismerős Arcok.)