Arra szolgált, hogy rámutassak, egy hangutánzó szóból (buggyan, bugyog) miként keletkezik képi átvitellel egy főnév: bugyogó, s abból rövidüléssel a mai bugyi. De elég volt a bugyi szó kimondása, máris heves izgalom támadt. Jó, tudjuk, hogy a bugyi nem a legérdekesebb dolog a világon, de nagyon közel van hozzá.
Bugyi szavunk arra is példa, hogy egy szónak milyen erősen lehet nemi kötődése. A csecsemőnek és a kisgyermeknek még nemtől függetlenül bugyija van, a nőknél végig használatos a szó, ám a fiúknak, férfiaknak régen még lehetett bugyogójuk, de ma már alsónadrágjuk van. Úgy 10-14 éves kortól a bugyi alsónadrággá alakul át.
Eredetileg a fakadó vagy forrni kezdő folyadék hangjából keletkezett a bugy (bugyog és buggyan) szótő vagy gyök. Első jelentése ma is: a folyadék bugyogni (buzogni, forrni) kezd. Innen ered a bugyborék, sőt a buborék is. Átvitt értelemben mondhatjuk: a ruha buggyot vet (kiöblösödik, kitüremkedik), ezért beszélhetünk buggyos nadrágról, valamint a nevetés is buggyan, ha hirtelen előtör valakiből (mint az imént említett fiúkból a bugyi hallatán). Akinek elmentek otthonról, arra azt mondják: megbuggyant. Tojást is buggyanthatunk: forrásban lévő ételbe tojást ütünk. A népéletben a szónak további fejleményei maradtak fenn. Él a bugyi teljes formája, a bugyogó. Mondják: szellős bugyogó, amelyet tehát férfiak is hordhattak a népdal szerint: „Már ezután bugyogóban járok, annál jobban szeretnek a lányok”. Van bugyogós korsó (régebben bugyka, bugyoga) szűk szájú, füles, csecses korsó, amely – ha iszunk belőle – szintén hangot ad, buggyot vet. A bugyogás a víz kiömlése, illetve annak hangja, de Székelyföldön az érthetetlen beszéd, csacsogás is.
Köze sincs a bugyihoz, mégis temérdek nyelvi tréfa forrása Bugyi, a Dabas melletti település. Neve nem a magyar bugyiból, hanem egy szláv névből ered. Ám, aki hallja, mosolyra szalad a szája, mint az én társaságomnak, amikor a bugyit szóba hoztam. Sőt nyelvi tréfák sokaságát indítja el, mint például ezt: Sáriba Bugyin keresztül vezet az út, s közte van Borzaspuszta.
Néha egyetlen szó elég ahhoz, hogy elinduljon és kibuggyanjon a nevetés. Mint tudjuk, a településnevekhez kétféle határozóragot illeszthetünk: külsőt és belsőt. Ezek logikája nem egészen ismert, de egy biztos, Bugyira megyünk és nem Bugyiba, Bugyin vagyunk és nem Bugyiban, és Bugyiról jövünk, nem Bugyiból – a félreértések elkerülése végett. Vagyis Bugyin úgy alakult a helyzet, hogy inkább a külső helyhatározóragokat kedvelik, s könnyen lehet, hogy az ottani legények bicskát rántanak egy belső helyhatározóragért. Ezért most elbúcsúzunk a bugyitól/Bugyitól.
(A cikkhez nyújtott adatközlésért köszönet egy bugyi ~ bugyii fiatalembernek.)
A mai magyar nyelvi humor
A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lëhet tënni a magyar nyelvvel. Ki indította el azt az „elmétlen” játékot, hogy mindënt mëgfordítunk, s akkor igën érdëkës új jelëntésëk születnek? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját! Az ëgyik fëljegyzés szërint Vadas Pál, de ő sëm dolgozhatott „előképek”, nyelvi hagyomány nélkül.
Össze në tévessze!
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős embër nevét a nős embër hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal…
Ezëk bizony ëgyfajta kërësztszërkëzetëk (kiazmusok), látjuk, hogy vannak köztük mestëri kettős, de hármas cserék is. És szinte „dőlnek” az újabb példák, most már a „Nëm mindëgy…” kezdettel és persze ëgyre vaskosabb tartalommal (mert a „mai folklór” olykor a diszfëmizmusával akar iróniát kelteni):
Nëm mindëgy…
hogy ëgyöntetű vagy ön ëgy tetű,
hogy vízibusz vagy buzi visz,
hogy mögöttem vagy nëm öttem mög,
hogy tëniszpálya vagy pénisz tája,
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
hogy mire fekszël: nedves kőre vagy kedves nőre,
hogy helyet cserélni vagy csehët herélni,
hogy vörös szalag vagy szőrös valag,
hogy vérës párbaj vagy páros vérbaj,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.
Még két „mestëri” példa, ëgy irodalmi és ëgy népi (merthogy viccként gyűjtöttem):
Nëm mindëgy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
No de Józsi bácsi, nëm székletből sormintát végig az ajtóra, hanëm székletmintával a sor végére az ajtóhoz!
Mëgfigyelték-ë már azt, hogy ezëknek a „cseréknek” az alapja az összetëtt szavakban rejlik? Bizonyos szavakat ugyanis lëhet így is, úgy is társítani. S akkor állhatnak elő olyan fëlcserélhető, vagy ëgyáltalán fëlcserélhető párok a követkëző képlettel: ab = ba.
bérlőtárs – társbérlő
állampárt – pártállam
csónakmotor – motorcsónak
padlószőnyeg – szőnyegpadló
lisztcukor – cukorliszt
rádiómagnó – magnórádió
Az összetëtt szavak nëmcsak mëgfordíthatók, hanëm további összetételëk alapjai is lëhetnek. Ekkor keletkëzhetnek egészen sajátos összetételëk, amëlyekben az első összetëtt szó utótagja ëgyszërsmind a követkëző összetëtt szó előtagja, a követkëző képlet szërint: ab + bc= abc.
A vicctëchnika is előszeretettel mëgfordít szërkëzetëket:
– Të, ha én kávét iszom, nëm tudok elaludni!
– Nálam ez pont fordítva van!
– Hogyhogy?
– Ha alszom, nëm tudok kávét inni!
– Mi a különbség a kés és a vonat között?
– A vonat tud késni, de a kés nëm tud vonatni.
Mielőtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány nyelvtörőt az igën gazdag termésből! Kevesebb is volt a beszédhibás (legalábbis a logopédusok szërint), amikor ilyenëkkel tornáztatták a gyerëkëket:
Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.
Mëggymag. Szëlíd mëggymag vagy, vagy vad mëggymag vagy?
Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.
Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!
A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.
A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad a Ki hogyan hal mëg? sorozat.
A kertész a paradicsomba jut.
A hajóskapitány révbe ér.
A susztër fëldobja a bakancsát.
A házmestër beadja a kulcsot.
Az aratót lëkaszálja a halál.
A nyelvtani formáknál maradva egészen ëgyedi magyar nyelvi lëhetőség a szavak, nevek „ragozása” – ismét ëgy lë nëm írt, nëm elemzëtt magyar nyelvi „lëhetőség”! Rëndkívüli lelemény a kiinduló példánk, amëly szëmélyës névmásokkal „kezdődő” igéket tartalmaz – a humort ëgyébként a szërkëzet szokatlan és szabálytalan széttagolása okozza.
Én ekëlëk, Të kerëgsz, Ő gyelëg
Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendëznek.
Vagy ëgy még bonyolultabb ragozós mondóka, amëlynek lényege, hogy ëgy kiinduló szërkëzethëz „paradigmát” (ragozási sort) talál ki alkotója:
Én sike të fuszos, Ő sike mi fuszos, Misike tífuszos.
Másfajta paradigma is mëgél szóvicc formájában: a melléknévfokozás.
– Ön inka?
– Igën, és ön?
– Én még inkább.
Természetësen véletlen, ami most követkëzik, de aki mëg/kitalálta (sok-sok játék és persze nyelvhelyësségi hiba képzelhető el a magyar grammatika legmozgékonyabb katëgóriájával, az igekötővel is), egészen különlegës agyú embër lëhetëtt. A leghosszabb magyar mondat, amëly visszafelé is ugyanaz:
Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nëm keresik.
Erre az előmintára alkotta mëg elmés magyar ezt a versëzetët:
Az utcán hideg szél söpör,
zsebëmben ëgy marék töpör-
tyű, de hideg van!
A széttagolás vicc formájában:
– Miért nëm találják Palikát az erdőben?
– Mert Pál ma fa!
– Mi az, fémből van és utazik?
– Vas utas.
Illetve a szabályok alapján történő, de mégis szokatlan (helytelen) szóalkotásmód:
– Mi az apëritif ellentéte?
– Az utó-pia.
Hogy a magyar vicc ëgyedülálló, mindën magyar tudja. Elsősorban csak a magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nëm fordítható lë. A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban rëagáló műfaj: ënërgiaital, pitbull, wëb aligha szerepëlt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban.
– Milyen a falusi ënërgiaital?
– Kutbul.
– Milyen a falusi harci kutya?
– Ólbul!
– Mit énekëlnek a molyok a szekrényben?
– Ëdda blúzt!
– Miről lëhet fëlismerni a számítógépes (intërnëtës) kalózokat?
– Wëbhely van az arcukon.
A szóviccëk egészen ëgyedi formája a szóvëgyülésës alakokat létrehozó vicc.
– Mi lësz a mackó és a narancs kërësztëzéséből?
– Pandarin.
– Mi lësz a paripa és a grépfrút kërësztëzéséből?
– Lócitrom.
– Mi lësz a tehén és a macska kërësztëzéséből?
– Mú-mia.
Ebben az írásban kicsit nyelvtanoztam. A viccëk is tudnak a nyelvtanról, a nyelvtantanításról is:
– Az iskolában mëgkérdëzi a tanár, hogy ki mit kapott karácsonyra.
– Pistike, të mit kaptál?
– Hátitáskát!
– Fiam! Háttal nëm kezdünk mondatot!
– Kisfiam, ëtté’?
– Nëm ëgy té, hanëm két té!
– Pistike, mondj két névmást!
– Ki? Én?
Ha már valahogy ide bekerült ez a mai magyar nyelvi humor, hadd áruljam el a forrást. Én vagyok. Kb. egy hónapja számos internetes forrásból kaptam vissza. Néhány éve én készítettem ezt az összeállítást, kikerült a netre, s most körbejár. A zárt e-ket azonban nem én tettem benne, nem is tudnám.
Sokunkat szërzëtt vidám përcëket ezën írásával.
Köszönjük Tanár Úr!
Levél csupa H-val
Hëlgám!
Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel, Heine honában, Hannoverben, Hamburgban helyëttesítëttem hivatalos honoráriumért Hans Hërbërtët.
Hetedikén hétfőn hárman, Hédivel, Hugóval, (Holland házaspár) Hágából, Hëlsinkibe hajóztunk.
Hédi horgolt, hímzëtt.
Hugó heverészëtt, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.
Hajósaink hevenyészëtt hálóval horoggal hitvány hëringët halásztak.
Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hányták Hërkulësünket.
Helsinki hídjai, hétemeletës házai, hatalmas hengërműve, hőerőművei hatásosak.
Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban hírësek.
Huszonharmadikán hangversënyën Händel, Haydn, Hubai hegedűversënyét hallgattuk.
Hébe-hóba hülyéskëdtünk, hotëlünk halljában huncutkodtunk, hatásos históriákkal hárijánoskodtunk.
Havazik Hëlsinkiben. Hó hull háztetőkre, hidakra, halpiacokra.
Hódprémët, hócipőt, halinacsizmát hordanak.
Hómunkásaik helytállását három havilap hirdeti.
Hannoiból háborús hírëket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról.
Harcterekën háborútól, himlőtől, hastífusztól, hëpatitisztől hullanak hajszolt halandók.
Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzódik.
Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Hëlsinki harangszava.
Hiva, huomenta! (Jó rëggelt!)
Hallani helyënként.
Hotëlünk hangulatos, hanëm hálószobáink huzatosak hidegëk.
Helyiségeiben hintaszékëk, heverők háziszőttesëkkel.
Heveny hörgő huruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan.
Hotëlbéli hálótársaink hűvösek, hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol helytelenkëdik, hangulatuk haragosra hanyatlik.
Hideg hétköznapokon ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk, hëlsinkiek helyëslő huj huj haját hallgatjuk.
Hétvégi hóbortunk hógolyózás.
Hokizás helyëtt hol huszonëgyezéssel, hol hubërtusz hörpintgetésével hevülünk, hűségünket holtig halasszuk.
Hédi Hëlsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol.
Holnapra hëlikoptërrel Hamënlinába hívnak Hëjkéék.
Harmincezres helység, hazai hatvanunkhoz hasonlít.
Hadtörténész havëromnál, Hëjkééknél hálok.
Hiába hagytalak Hëlgám Hëgyëshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad, hollóhajad, hazaszólít Hëjkéék honából. Hazahív Hungária!
Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkëzëm hozzátok Hevesbe.
Hërmëlinbunda hízelëgne hiúságodnak ha hozzáférhető?
Hajnalkának helyës hósapkát, Hubának hullámvasútat helyëztem hátizsákomba, Hugónak homokozójátékot, horgászfëlszerelést hozok.
Hármótok híján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik.
Hiszëm, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmonikus házasságunk, Hevesben, házunkban húsvétolhatunk.
Hëlsinkiben halak havának huszonhetedikén,
hű Hënrikëd
NINCS !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! csodálatosabb a magyar nyelvnél!!!!! Nem tudok betelni nagyszerűségével.