Skip to main content

A csángókról…

- 2012. 02. 15.

Jászárokszállásról küldött levelet Vadai Filep Ida: „Végre magyarul is ki kellene mondani, hogy a csángók ősrégi magyar nyelvet beszélnek. Három évig éltünk moldvai csángóföldön. Az 1960-ban a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Magyar Egyetem orvosait mind oda helyezték ki. Egy 16 éves csángó lány vigyázott a kislányunkra, egy rokolyás lány, aki orvos férjemnek úgy köszönt, hogy szervusz… Csodálkozó kérésünkre azt felelte, azokat köszöntjük így: szervusz, akiket tisztelünk, alázatosan szolgálom…”

Itt bizony a nyelvész közbeszól. A szervusz ma egyenrangú kapcsolatban, illetve gyereknek mondható, bizalmas köszönésforma. Ám a szervusz történetileg egyáltalán nem bizalmas köszönés… Eredete a latin servus humillimus, ami magyarul kb. ezt jelenti: a legalázatosabb szolgája. Tehát a csángó lány, 1960-ban nem tiszteletlenségből köszöntötte a faluba érkező orvost szervusszal, hanem ennek a régi, latin eredetű köszöntés eredeti jelentésével. A magyar köznyelvben már az egész 19. században bizalmas köszönésnek számított.

Ez is bizonyítja a csángók régi nyelvhasználatát. De kik is a csángók? A csángók a székelyektől különvált népcsoport összefoglaló neve. A szó valószínűleg a régi magyar csáng, elcsáng, azaz elvándorol igéből származik. Egyébként ma is mondjuk, hogy valaki elcsámborog, elcsángál… A Kárpátokon túl laknak a moldvai csángók, de a vannak még gyimesi csángók, hétfalusi csángók, dévai csángók. A csángó szó általában gúnynévnek számított, de a mai magyar nyelvhasználatban nincs semmiféle pejoratív jelentése…

A csángók valóban nagyon archaikus, úgy szoktuk mondani, hogy nyelvújítás előtti magyar nyelvet beszélnek. Valóságos kincsesbányája ez a nyelvészeknek. De térjünk csak vissza Vadai Filep Ida leveléhez: „Leírok egy gyerekébresztőt: Kukorikú, itt a reggel, keljetek fel! Vagy egy másik mondóka. Ha a gyerek olyat kér, ami a korához képest lehetetlen, akkor a vicces felelet: Kukumpityerit nákumpityerivel, Nákumpityerit kukumpityerivel…”

A nyelvész annyit tehet hozzá: íme a népi halandzsa… Folytassuk a levelet: „Nagy lánynak szóló mondóka: Hej peslantás, peslantás, Odaégett a rántás, Eredj Julcsa, keverd meg, Az ördögöt csókold meg…”  Majd így folytatja a jászárokszállási Vadai Filep Idától: „Miért is használ a magyar idegen szavakat még az ételei megnevezéseiben is. Például bájgli vagy bejgli. Ennek szép magyar neve: diós-mákos hajtott kalács…”

Még néhány eseményt szeretnék fölemlíteni a csángókról. Hogy egyáltalán vannak, az csak a 19. században tudatosodott a magyar értelmiségben. A moldvai csángókat sokszor tudatosan is elzárták a magyarságtól. 1987-ben Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke rendezte meg az első csángó konferenciát. Emlékszem, az Akadémia díszterme dugig megtelt. Ezt követően az ELTE-n Fodor Katalin nyelvész tartott roppant népszerű csángó-szemináriumokat. Mostanában pedig nagy érdeklődéssel olvassuk az egyik legjobb csángó-kutató, Tánczos Vilmos írásait, könyveit… Márciusban több tucat csángó kérte a magyar állampolgárságot. Ez ismét fölvetett nyelvi problémát: mert többüknek nincs magyar nevük, s problémát jelentett, hogy hogyan is anyakönyvezzék őket. De már erre is van megoldás, elkészült egy névazonosító lista, amely a moldvai csángók nevének magyar megfelelőit tartalmazza. Továbbítottuk az illetékeseknek, nem tudni, hogy használják-e.

One Reply to “A csángókról…”

  1. A cikk nagyon tetszik. Egy hibára azért felhívnám a figyelmet. Filep Ida neve előtt nem vadai – hanem vadadi a helyes előnév !

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x