Skip to main content

Az igazságügyi nyelvészetről

Nagy Levente - 2011. 09. 01.

manyszi_hirdetes_06

Az igazságügyi nyelvészetre fiatal tudományágként szokás hivatkozni, és nem is ok nélkül, hiszen a tudományterület valóban csupán néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Az első kifejezetten e tárgyban írt tanulmányok az angolszász országokban és Magyarországon egyaránt az 1960-as évekből származnak. Hazánkban ebben az időszakban számos belügyminisztériumi kiadványban tárgyalták a nyelvészet kriminalisztikai alkalmaz­hatóságát (lásd Ránki Sára tanulmányát), de e tanulmányok főként bűnügyekkel foglalkoztak és kizárólag szövegnyelvészeti szempontból. Az angol nyelvben 1968-ban bukkant fel először a forensic linguistics (’igazságügyi’ vagy ’törvényszéki nyelvészet’) kifejezés, amely a magyar gyakorlatnál sokkal tágabb területet felölelve azt vizsgálja, hogy miként segítheti a nyelvészet általában a jogalkotást és a jogérvényesítést.

Magyarországon a tudományterület utolsó összefoglaló műve Nagy Ferenc Kriminalisztikai szövegnyelvészete volt, a kiadása óta eltelt több mint harminc évben csak tanulmányok születtek a témában. Bár az igazságügyi nyelvészet egy szelete, a kriminalisztikai (vagy bűnügyi) nyelvészet a gyakorlatban két nyelvész szakértő (Szakácsné Farkas Judit és Vágó Jánosné) által tovább élt, a szervezett alapkutatások, a módszertan korszerűsítése, a külföldi szakirodalom magyar nyelvű feldolgozása elmaradt, és a nyelvészek érdeklődése csak az utóbbi években kezdett újra felélénkülni.

A nemzetközi műhelyekben ezzel szemben a kezdetek óta rendkívül lendületes munka folyik, és egyes szerzők már a fiatal tudományterület „nagykorúságát” hirdetik. Valóban sok minden ad okot a bizakodásra, hiszen az igazságügyi nyelvészetnek ma már önálló szakmai szervezete (Igazságügyi Nyelvészek Nemzetközi Társasága, IAFL), saját folyóirata (International Journal of Speech, Language and the Law) és kétévente megrendezett nemzetközi konferenciája van. A témában megjelent három átfogó monográfia és egy vaskos tanulmánykötet, valamint számos olyan kiadvány, amely az igazságügyi nyelvészet egy-egy szakterületére összpontosít. A tudományág nyelvészeti képzések moduljaként, de önálló alap- és mesterszakként is jelen van a világ számos nagy felsőoktatási intézményében, és külön tankönyv is született már kifejezetten igazságügyi nyelvész szakértők számára.

Az E-nyelv Magazint működtető Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Inter Nonprofit Kft.) elkötelezett támogatója az igazságügyi nyelvészet területén folyó kutatásoknak és kezdeményezéseknek, ezért határozta el, hogy internetes magazinjának 2011. őszi tematikus számát e szakterületet bemutatásának szenteli. A most közölt négy tanulmány összefoglalja a tudományterület magyarországi történetének jelentős részét (Ránki Sára), bepillantást enged az igazságügyi nyelvészet egyik fontos módszerének, a nyelvi profilalkotásnak a működésébe (Hugyecz Enikő Henriett), bemutatja az igazságügyi nyelvészet egyik legjelentősebb, mára önálló tudományággá fejlődött területét, a kriminalisztikai fonetikát (Tatár Zoltán) és összefoglalja a nyelvész szakértői státuszról és a szakértői véleményről szóló tudnivalókat (Nagy Levente).

A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda nevében is jó olvasást, hasznos időtöltést kíván a lapszám szerkesztője:
Nagy Levente

One Reply to “Az igazságügyi nyelvészetről”

  1. Határozottan érdekes, izgamas, krimiszerű az igazságügyi nyelvészet. Szívesen olvasnánk elemzéseket, példákat, bizonyításokat – sőt az esetek teljes leírását is. Remélem, erre is sort kerítenek.

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x