Az igazságügyi nyelvészetre fiatal tudományágként szokás hivatkozni, és nem is ok nélkül, hiszen a tudományterület valóban csupán néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Az első kifejezetten e tárgyban írt tanulmányok az angolszász országokban és Magyarországon egyaránt az 1960-as évekből származnak. Hazánkban ebben az időszakban számos belügyminisztériumi kiadványban tárgyalták a nyelvészet kriminalisztikai alkalmazhatóságát (lásd Ránki Sára tanulmányát), de e tanulmányok főként bűnügyekkel foglalkoztak és kizárólag szövegnyelvészeti szempontból. Az angol nyelvben 1968-ban bukkant fel először a forensic linguistics (’igazságügyi’ vagy ’törvényszéki nyelvészet’) kifejezés, amely a magyar gyakorlatnál sokkal tágabb területet felölelve azt vizsgálja, hogy miként segítheti a nyelvészet általában a jogalkotást és a jogérvényesítést.
Magyarországon a tudományterület utolsó összefoglaló műve Nagy Ferenc Kriminalisztikai szövegnyelvészete volt, a kiadása óta eltelt több mint harminc évben csak tanulmányok születtek a témában. Bár az igazságügyi nyelvészet egy szelete, a kriminalisztikai (vagy bűnügyi) nyelvészet a gyakorlatban két nyelvész szakértő (Szakácsné Farkas Judit és Vágó Jánosné) által tovább élt, a szervezett alapkutatások, a módszertan korszerűsítése, a külföldi szakirodalom magyar nyelvű feldolgozása elmaradt, és a nyelvészek érdeklődése csak az utóbbi években kezdett újra felélénkülni.
A nemzetközi műhelyekben ezzel szemben a kezdetek óta rendkívül lendületes munka folyik, és egyes szerzők már a fiatal tudományterület „nagykorúságát” hirdetik. Valóban sok minden ad okot a bizakodásra, hiszen az igazságügyi nyelvészetnek ma már önálló szakmai szervezete (Igazságügyi Nyelvészek Nemzetközi Társasága, IAFL), saját folyóirata (International Journal of Speech, Language and the Law) és kétévente megrendezett nemzetközi konferenciája van. A témában megjelent három átfogó monográfia és egy vaskos tanulmánykötet, valamint számos olyan kiadvány, amely az igazságügyi nyelvészet egy-egy szakterületére összpontosít. A tudományág nyelvészeti képzések moduljaként, de önálló alap- és mesterszakként is jelen van a világ számos nagy felsőoktatási intézményében, és külön tankönyv is született már kifejezetten igazságügyi nyelvész szakértők számára.
Az E-nyelv Magazint működtető Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Inter Nonprofit Kft.) elkötelezett támogatója az igazságügyi nyelvészet területén folyó kutatásoknak és kezdeményezéseknek, ezért határozta el, hogy internetes magazinjának 2011. őszi tematikus számát e szakterületet bemutatásának szenteli. A most közölt négy tanulmány összefoglalja a tudományterület magyarországi történetének jelentős részét (Ránki Sára), bepillantást enged az igazságügyi nyelvészet egyik fontos módszerének, a nyelvi profilalkotásnak a működésébe (Hugyecz Enikő Henriett), bemutatja az igazságügyi nyelvészet egyik legjelentősebb, mára önálló tudományággá fejlődött területét, a kriminalisztikai fonetikát (Tatár Zoltán) és összefoglalja a nyelvész szakértői státuszról és a szakértői véleményről szóló tudnivalókat (Nagy Levente).
A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda nevében is jó olvasást, hasznos időtöltést kíván a lapszám szerkesztője:
Nagy Levente
Határozottan érdekes, izgamas, krimiszerű az igazságügyi nyelvészet. Szívesen olvasnánk elemzéseket, példákat, bizonyításokat – sőt az esetek teljes leírását is. Remélem, erre is sort kerítenek.