Célkitűzés
Jelen dolgozatomban a magyarországi szöveg- és stíluskutatásnak a szlenggel foglalkozó fejezetéhez járulok hozzá Balogh Robert „Elveszett” című regényének, közelebbről e regény első fejezetének („Szétszóródás”) a bemutatásával. A tipológiai kérdéseken belül a műfaji problémákat érintem, amelyek feltételezésem szerint közrejátszanak e műalkotás (regény) kifejezésmódjának az alakulásában, a szleng hangsúlyos jelenlétéhez.
Ezzel a munkámmal a magyar szépirodalomból meríthető szleng korpuszának a nyilvánvaló rétegzettségét, ugyanakkor a minősítési (kategorizálási) nehézségeit is szándékozom igazolni újabb adatokkal, következtetésekkel. Magával az alapproblémával, vagyis a szleng mibenlétével és bizonyos fragmentumaival kutatóként és egyetemi oktatóként is foglalkoztam ezt megelőzően (H. Tóth–Patloka 2009b, c).
A kutatás kijelölése
Kazinczy Ferenc korától jelentős átalakuláson ment keresztül a magyar nyelv. Ezt a tényt irodalmi nyelvünk és a nyelvjárásaink változásai is bizonyítják. Még szembetűnőbb módosulásokat tapasztalunk, ha bizonyos nyelvi rétegeket, például a csoportnyelvek igen gazdag anyagát tanulmányozzuk. Ebben különösen hatékony segítséget nyújthatnak, csak például említve Balogh Robert, Csányi Vilmos, Egressy Zoltán, Ficsku Pál, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Grendel Lajos, Lackfi János, Parti Nagy Lajos, Tisza Kata, Tokaji Zsolt, Tóth Krisztina, Varró Dániel és mások nevét, valamint alkotásaikat.
Aki a szleng napi forrongására kíváncsi – akár csak a felszínen, akár a mélység összefüggései vonatkozásában –, az guglizzon, vagyis kattintson a google.hu kereső segítségével a szleng szóra, s máris valóságos „terülj, terülj, asztalkám”-féle élményben lesz / lehet része (H. Tóth–Patloka 2010).
Balogh Robertnek a hőse, aki majdnem egy évtizednyi idő után éppen befejezi az egyetemi tanulmányait, azért elveszett, mert a világ, amelyben élt, értékét vesztette, a regényben önmagáról valló fiatalember számára mindenképpen. A fizikai és a lelki megsemmisülés utolsó stációjáról tér vissza az elbeszélő, hogy ráleljen önnön jövőjének az értékképzőire. Eközben, míg poklot jár a mű főhőse, a beszéd és a nyelv olyan kifejezőeszköz-rendszerét alkalmazza az író, Balogh Robert, amely közléskincs és közlésmód egyértelműen tárja fel e regénybeli fiatalember elsivárosodott lelki tájait.
Balogh Robert „Elveszett” című regénye nyelvi kifejezésmódjának a formálásában kétségtelenül a szleng kapott központi szerepet. Ebben a megállapításban azért lényeges a szlengre hivatkozás, mert a regénybeli kommunikációban az adott szövegféleségek szemantikai hatása, az adott korpuszok kulturális szerepe és a nyelvi kifejezésmód különlegességei kétségtelenül meghatározóak. Ennek az igazolására teszek kísérletet a továbbiakban.
A nyelvváltozatainkról
Mindenekelőtt rögzítendő az, hogy a magyar nyelvű írásbeliség szabályozott, legegységesebbnek tekintett változata, vagyis normatív nyelve az irodalmi nyelv. Ezt sztenderdnek is nevezi a szakirodalom. Több alfaját szokás megkülönböztetni.
A legigényesebbnek tartott változata a szépirodalmi nyelv. A szépirodalmi, vagy szépírói, művészi stílus legfőbb tulajdonsága, hogy poétikai szabályok alakítják, ugyanis maga a műalkotás „önelvű, saját világú” szerveződés (Szathmári 2001). A nyolc évszázados magyar szépirodalmi stílust ugyanúgy írók, költők nemzedékeinek sora alakította, mint ahogyan történt ez más népek életében, kultúrájában is különböző időszakokban.
A költők, az írók egyéni módon alkalmazzák anyanyelvük hangállományát, szókészletét, szófűzési formáit és mondatszerkesztési, szövegalkotási lehetőségeit (Szikszainé 1999). Éppen ez, az egyéni mód adja a sajátságos hangulatát egy-egy irodalmi műnek.
Elmondható, hogy a szépirodalmi stílus a legváltozatosabb nyelvi eszközök mozgósítására törekszik (Szathmári 2002), s nemcsak a nyelvi-stilisztikai, hanem a poétikai szabályok is formálják azt. A költők, írók a vizualitást biztosító nyelvi képeikkel, vagy ezek hiányával fejezik ki a művészi közlendőjüket. Magasabb hírértékű stílusjelenségekből szerveződik a szépirodalom nyelve, amely érzelmileg és hangulatilag egyaránt telített. Egyértelműen a választékosságra törekszik a szépirodalmi nyelv, ezáltal az alkotói és a művészi egyéniség érvényesülésének nyújt lehetőséget, mert az egyéniségnek, az egyéni kifejezésmódnak nagyobb szerepet ad. Az állandó megújulás útját járja a szépirodalmi stílus a hagyományokkal szakító írók, költők törekvései által. Mindezek nyomán a legmagasabb rendű esztétikumnak a szépirodalmi nyelv nevezhető (H. Tóth–Patloka 2009a).
Fő változatai a költői és a prózai stílus, ezeken a csoportokon belül találjuk a legkülönbözőbb műfajokat, azok stílusárnyalatait, például: az eposz, a ballada, a tragédia és mások stílusjegyeit (Szathmári 1996).
A költői stílust a prózai stílussal szemben is nagyobb mértékű választékosság jellemzi: szókincse, mondat- és szövegszerkesztése, képalkotása a mindennapitól meghatározóan eltérő, bizonyos költői szerepekben lényegesen elütő. A költői stílusban a legváltozatosabb megoldású, a legkülönfélébb stíluselemek bonyolult hálózata található. A költő gyakorta él a nyelvzene eszközeivel, ezzel is bővíti az egyéni kifejezésmód készlettárát. A legújabb időkben a klasszikus lírai műfajok mellett mind gyakrabban bukkannak fel antik versmértékek, bibliai reminiszcenciák, azaz korábbi olvasmányélmények önkéntelen, szabadon áramló hatása nyilvánul meg egy-egy új alkotásban. Tulajdonképpen visszaemlékezések, lényegében utánérzések, vagyis egykori poétikai fordulatok és stilisztikai formák élményvilága érinti meg korunk olvasóját e reminiszcenciák által.
A prózai stílusra mindenekelőtt az élőbeszéd természetessége a jellemző, napjainkban kiváltképpen. Arisztotelész óta tudjuk, hogy a prózának is ritmusosnak kell lennie, de semmiképpen sem szabályos metrumokkal mértnek, ezért nevezzük a prózát bizonyos fokig kötött beszédnek. A szépirodalom úgynevezett klasszikus prózai stílusában kétségtelenül szerepet játszik a gondolatritmus, azaz a parallelizmus (Szikszainé 1994, Szathmári 2005, H. Tóth–Patloka 2009).
Az irodalmi nyelv alfajai még: a tudományos nyelv, a publicisztika nyelve, az ismeretterjesztő irodalom, a hivatali nyelv (Szathmári 2004a).
A magyar irodalmi nyelv a korai kezdemények után a 18. század végén, majd erőteljesebben a 19. század első felében szilárdult meg. Hangsúlyozandó, hogy nem egy nyelvjárásból, hanem a nyelvjárások több ötvözetéből forrta ki magát. Kétségtelen, hogy a meghatározó bázisa az északkeleti nyelvjárástípus volt (Szathmári 1990).
Az irodalmi nyelvet is gazdagítják a nyelvváltozatok, például a köznyelv, a csoportnyelvek, a nyelvjárások. Működnek a belső fejlesztés lehetőségei: a szóalkotás különböző módjai, a belső szóteremtés stb. Az irodalmi nyelvre az idegen nyelvek is hatnak, például tükörfordítások esetében, jövevényszavak formájában (Szathmári 2004b).
Összességében az állítható az irodalmi nyelvről, hogy állandóan, szüntelenül gazdagszik.
A nemzeti nyelv beszélt változatai közül a legigényesebbnek a köznyelvet nevezzük, ez a választékos szóbeli érintkezés eszközének tekinthető. Semmiképpen sem olyan egységes, mint az irodalmi nyelv (Tolcsvai 1988). A mai magyar köznyelvet döntően a tévé- és rádiócsatornák készültebb, vagy kevésbé igényes műsorvezetői és/vagy sztárjai, legújabban már a celebjei is alakítják.
A köznyelv egységesülését segíti az iskoláztatás, valamint az irodalmi nyelv, továbbá a helyesírás és a nyelvhelyesség szabályozása, habár az utóbbi mindinkább veszít korábbi tekintélyéből. A nyelvvédelem kérdésében nagyobb differenciálásra, érzékenyebb és sokoldalúbb javaslattevésre van szükség (Balázs 2005).
A csoportnyelvek szakkifejezés magába foglalja a szaknyelveket, a hobbinyelveket (sportágak, játékok, szórakozásfajták stb. szókészletét) is. Ezek jelentősége korunkban ugyancsak megnőtt. Mi az oka? Az, hogy differenciálódott, napjainkban s a jövőben még inkább differenciálódik a tudomány világa, szélesebb körűvé, ismertebbé válnak a legkülönfélébb szakmák, sőt újak jönnek létre, és megnőtt az eddigi nem mindennapi sportok iránti érdeklődés, továbbá terjednek a szabadidő-foglalkozások. Soha nem tapasztalt mértékű a műszaki fejlődés, az informatika s a világháló térhódítása, és ezek erőteljesen hatnak a világ nyelveire is, nemcsak az emberi élet mindennapjaira. A társadalom csoportjai is mindinkább elkülönülnek foglalkozási, illetőleg érdeklődési alapon, és e csoportok is megteremtik, éltetik a saját szókészletüket, amely főképpen szemantikailag eltérő a köz- és irodalmi nyelvtől.
Részletesebben a szlengről
A csoportnyelvek körébe tartoznak az életkori nyelvváltozatok (elsősorban az ifjúság nyelve), az argó (az alvilági elemek, titkos csoportok közösségi nyelve, például a tolvajok nyelve) és a szleng (Kövecses 1998). Rögtön adódnak olyan alapvető kérdések – lásd: alább –, amelyekre választ szükséges adnia a nyelvtudománynak: a nyelvelmélet szakembereinek éppúgy, mint a nyelvváltozatok, a stílusfejlődési tendenciák kutatóinak, továbbá a magyart idegen nyelvként tanítóknak is.
Mi a szleng? Kik a használói? Hol használják? Elfogadott-e a szleng? Honnan eredeztethetőek a szleng szavak és kifejezések? Melyik közlésmódban alkalmazzák ezeket? Melyik beszédstílusban fordulnak elő? Milyen a szlenget alkalmazónak a viszonya a közlés témájához? Milyen a szlenget alkalmazónak a viszonya a nyelv rendszeréhez? Milyen gondolkodásmód tükröződik a szleng által? Hogyan fejezi ki az igazságot a szlenget alkalmazó? Milyen a szleng szó- és kifejezéskészletének az esztétikuma? Hogyan alkalmazhatók a szleng szavai és kifejezései a társadalomban? Milyen beszédcselekvéseket végzünk a szlenggel? Mi a szleng alkalmazásának a kommunikációs célja?
Ezekre a kérdésekre (és változataikra) részletesen, vagy érintőlegesen, esetleg utalásszerűen fogok válaszolni, mégpedig annyira, amennyire jelen kutatási adataim birtokában lehetőségem adatott. Az előző bekezdésem kérdései általánosabb értelemben is foglalkoztathatják a szakmai munkaközösségeket, s konkrétan más kutatók és kutatások homlokterébe is kerülhetnek. Egyértelmű, hogy mindenképpen hasznos lenne, ha egyre többen adnánk jelzéseket korunk nyelvhasználatának, illetőleg szókincsének adatairól, jellemzőiről, ugyanis mindinkább arról szólnak a magyartanári tapasztalatok, hogy az érettségi dolgozatokba is egyre radikálisabban türemkedik be a köznyelvűség, ráadásul a szlengből kölcsönzött szó- és kifejezésanyag. Vagyis: az úgynevezett nyelvi, szókincsbeli és beszédbeli önelemzés, önfegyelmezés, önkorrekció, valamint disztingváció egyre inkább eltűnőben van, elsősorban a fiatalabb korcsoportok kommunikációjából. Az érdekeltek ennek egyik okát a szépirodalom úgynevezett természetes, keresetlen szóhasználatában, nyelvi közlésmódjában látják, másik okként a mindennapi szó- és kifejezéshasználat éltető forrásaként a médiumok (rádió, televízió, napi és/vagy bulvár sajtó) népszerűnek tekintett szereplői megszólalásait nevezik meg.
Nehéz megadni a választ az alapkérdésre: mi a szleng? Kizárásos alapon közelíthetjük meg a fogalmat a legbiztonságosabban. A szleng nem nevezhető nyelvjárásnak, mert a szleng frazeológiájának zömét önkényes, tudatos szóalkotások teszik ki. De nem nevezhetjük argónak sem, ugyanis korunkban nem csak a társadalmon kívül álló, vagy csak az alvilági elemek szókincsét, szófordulatait fogja át. A legújabb kutatások nem tartják a szlenget sem zsargonnak, sem kizárólag diáknyelvnek, és nem fogadható el ma már Bárczi Géza „pesti nyelv” megjelölése sem (Bárczi 1932, Parapatics 2008). A szleng a lényegét tekintve inkább olyan nyelvhasználati jelenség, amely a beszédhelyzettel függ össze. Informális, bizalmas társalgásban, oldott légkörben szívesen fűzzük beszédünkbe, írásunkba is a szleng sokszor igen találó, vagy netán vicces, gyakran azonban vulgáris, durva, illetőleg közönséges elemeit.
A témakörök nagyon különbözőek: ember, nő, férfi, testrészek, iskola, egyetem, barátság, szerelem, fiú-lány viszonya, gyermek-szülő kapcsolata, táncház, rendőrök, járművek, hajviselet, ruházat, étkezés stb. Az életnek ezekkel a jelenségeivel az ifjúság is naponta összeütközik. A szabályos, mindennapi élet ellentételeként a fiatalok módosítják legtöbbször a nyelvüket. Ennek a módosított nyelvnek az a feladata, hogy a már megkopott nyelvi elemeket helyettesítse szokatlanul merész, élénk, stilisztikai szempontból gyakran vulgárisnak tetsző, vulgárisnak, obszcénnak nevezhető szavakkal.
A metaforikus, metonímiás átvivés a tárgynak vagy jelenségnek a legtipikusabb, legérdekesebb tulajdonságát érinti. A fiatalok a fantáziájukban „elengedik magukat” (Sipos 1988). Például a néhány éve nagyon divatos cipőt, amit egy világhírű cég bocsátott ki, a szilárd, masszív alakja miatt a magyar ifjúság terepjárónak nevezte, durva kifejezéssel szartaposó volt. Az olyan mindennapos használati tárgyat, mint például az öngyújtó, a fiatalok a maguk módján humorosan alakították át zsebzsanára az 1979-ben Magyarországon történt zsanai gázkitörés analógiája alapján.
Ezek a példák is sejtetik, hogy a metaforikus, asszociáló szóalkotás a különböző népek szlengjében is hasonló lehet, különösen látható ez a testrészeknek a szleng segítségével történő megnevezésekor. Mivel az emberi testrészek alakra mindenhol egyformák, mindig sok hasonló metaforikus megnevezést hívnak életre.
A magyar szlengben a fejet dinnyének, diónak, kókusznak, golyónak, töknek, töksinek nevezik. A csehben és az oroszban is a fej megnevezései közt több kifejezés a főzelék- vagy gyökérnövény világához kapcsolódik: tykev (tök – a csehben), тыква (tök – az oroszban), hlávka (káposztafej – a csehben, de ez a cseh nyelvben nem gyakori), кочан (káposztafej – az oroszban), kokos (kókusz – a csehben), кокос (kókusz – az oroszban). Mikor ebben a gömbölyű formájú fűrészporraktárban feltehetően agy is van, akkor a metonímia alapján a fej a magyarban már észtemető, a cseh nyelvben čajník, konvice (teáskanna), vagy kotel (bogrács), ám ezeket a cseh szlengben általánosan nem használják; az oroszban чайник (teáskanna), vagy котелок (bogrács), ezek szintén nem általánosak, hanem a чайник / котелок, который варит (főző teáskanna / bogrács) a jellemző.
A funkción, vagyis a cselekvésen alapuló metonimikus átvivés a magyarban a szemből kuklyukot (kukucskáló lyukat), a szájból etetőt, csicsergőt, fecsegőt, a fülből kagylót, radart alkotott, vagy a parabola kifejezést hozta létre. A cseh szlengben a szem megfelelője a bulvy (kukucskálók, bámulók), a száj (zabáló, csicsergő) a csehben inkább a držka, a tlama, esetleg a chlebárna (pofa). Az orosz szlengben a szem гляделки, глязелки, зырки (kukucskálók, bámulók), a száj хавальник, говорильник (zabáló, csicsergő), a fül локаторы (radar / parabola).
A magyar szlengben az osztályzatok metaforikus átvivései közül kedveltebbek az elégtelen elnevezései: karó, bot, fa, fenyőfa, egyenes ötös, kard, törzs stb.
A szlengben több eufemizáló szó is a tolvajnyelvből származik, például: megfúj, meglovasít, vagyis ellop, ami a cseh nyelvben seknout, štípnout, tulajdonképpen meglábasít, az oroszban стырить, слямзить, приделать ноги, ami ugyancsak meglábasít. Ha fűz valakit, azaz igyekszik rábeszélni valamire, az az oroszban подбить (kivág).
A szlenget (a zsargont) vizsgálva az eufemizálást tarthatjuk a szleng (a zsargon) szóalkotás legfőbb eljárásának, módszerének. Az eufemizálás nemcsak a trágár, vulgáris kifejezéseket helyettesíti, hanem a normális köznyelvi vagy szépirodalmi szavakat is. A táncol a magyar szlengben: billeg, ráz, csörög, rázza a bolhákat, a csehben třást se (remeg), hejbat zadkem (mozgatja a fenekét), klepat se (rángatózik), az oroszban трястить (remeg), двигать попой (mozgatja a fenekét), дергаться (rángatózik). Azt, hogy valaki valaminek a hatása alatt áll, így fejezi ki a magyar szleng: eldobom az agyam (valamitől, valami miatt). Azt, hogy valaki nagyképűsködik, azt a magyar szleng például ekképpen mondja: adja a bankot stb.
Ez a nyelvi stílus, amely számos magyarul beszélő ízlését borzolhatja, kétségtelenül a mindennapok világából való: zaklatott, jövőt kereső, csalódott, vagy éppen örvendező, továbbá értékvágyó és értékekre nem nagyon találó emberek szókincséből ismert, s a ma emberének az éppen időszerű világlátását mutatja. Szokatlan? Talán… Ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy az egyes generációk keresik az élethelyzeteik nyelvi stílusbeli megfelelőit (H. Tóth–Patloka 2010).
A stílusalakzatok, másképpen a figurák körébe tartoznak az érzelmileg színező szavak: az enyelgés, az eufemizmus és a kakofemizmus. Ezeket is, az ezekről való tudásunkat is kamatoztathatjuk, amikor a szleng nyelvi kifejezésbeli érvényesülését, hatását elemezzük.
Az enyelgés a gyöngéd, tréfás kötekedések összefoglaló neve a stilisztikában. Az irónia ellentéteként is felfogható, mert az enyelgés alakzatban a finomabb kifejezés a hangsúlyosabb. Balogh Robert „Elveszett” című regényének az első fejezetéből létrehozott korpusz (lásd: a mellékletbeli adattárat) azt mutatja, hogy az író, továbbá a hősei igen gyakran élnek az enyelgéssel, ezzel az érzelmileg színező kifejezésmóddal. Az adatok feldolgozásakor a finomkodó (fin.) stíluskategóriába rendszereztem az adattár vonatkozó komponenseit.
Az eufemizmus az enyhítő, körülíró, szépítő kifejezések használata a kellemetlen, brutális szavak, szószerkezetek helyett. Gyakran él vele a köznyelv és a diplomácia is. A Balogh-regényből főképp a szexualitással (a közösüléssel) kapcsolatba hozható, tehát a dologmegnevező, helyzetleíró szavakat, kifejezéseket soroltam ide, a durva erotikus (d. erot.) csoportba. Kétségtelenül durván hatnak, esetenként az olvasó kedélyét borzolóak, azonban esztétikailag jellemzi őket az enyhítés, a kellemetlenség élének a tompítása, esetleg a beszélő egyfajta rejtőzködése sejlik fel, mert nem akarja, vagy nem tudja másképpen közölni a gondolatait, érzékeltetni az érzelmeit.
A kakofemizmus a semleges, közömbös hangulatú köznyelvi kifejezés helyettesítése durva, trágár szóval, szószerkezettel. Itt említendők a gúnynevek és a szitokszók, a káromkodások is. Rosszhangzásnak is nevezzük a kakofemizmust. Viszonylag kevés adatot tárhattam fel az „Elveszett” első fejezetéből, de a kigyűjtött pornográf (porn.) szókincsre kétségtelenül a trágárság, a nyelvi gorombaság, az ízlésbeli silányság, vagyis a rosszhangzás a jellemző, amit útszéli kifejezésmódnak is mondunk a magyarban. Itt ugyanúgy érvényesülhet a beszélő álarcviselő magatartása, mert érzelmileg ekképpen akar „ütős”, vagyis hatásos lenni.
Az érzelmileg színező köznyelvi szavak lehetnek szinonimák, amelyek stílusréteget is kifejezhetnek: Drága barátném! (kissé ironikus); kevésbé felel meg az igazságnak (egyáltalán nem igaz); kényelmesen mozog (lusta); ha valaki meghal (közömbös): örökre elpihent (választékos), Pilátusnál vacsorál (tréfás) stb.; röhög, zabál, hülye (ezek a durvaság nyelvi kifejezői) stb. Segítesz? A túrót! (ennek a durvának mondható nyelvi megnyilatkozásnak dehogyis, eszemben sincs a jelentése).
Stilisztikai szempontból a köznyelvben az enyelgés, az eufemizmus, a kakofemizmus egy része kevésbé árnyalt, vagy közömbös, más része azonban árnyalt, motivált és expresszív (H. Tóth–Patloka 2009).
Az élő nyelv szerepe a magyar stílus fejlődésében
Ezt a problémát itt csak vázlatosan érintem, csupán célzok a kifejezésmódunkban időről időre jelentkező egyik stílusformáló forrásra, amit élőnyelvi, népies, népiesség, népi stb. terminus technicusokkal jelölünk. Azt szándékozom vázolni, hogy a korunkban tapasztalható köznyelvűsödés, azaz a szépirodalmi nyelvnek az alsóbb nyelvi rétegek irányába történt radikális megnyílása a régebbi korokban is természetes folyamat, stílusárnyaló, stílusújító tendencia volt.
Ha a magyar kifejezésmód fejlődéstörténetét vizsgáljuk, akkor rendre-sorra azt tapasztaljuk, hogy újra és újra frissítő hatással, megújító erővel jelentkezett a nép nyelvének mondott közlésmód. Az irodalmi írásbeliség kialakulásától Kazinczy Ferenc és követőinek stílusreformjáig tartó első jelentős stíluskorszakunkban is ott működött az élőnyelvi, népies stílus. Kazinczy Ferenc és követői stílusreformjától Petőfi Sándor és Arany János népies stílusváltásáig tartó következő korszakban a népies stílus ugyancsak szókincs- és közlésmód-gyarapító volt. A Petőfi Sándor és Arany János népies stílusváltásától a „Nyugat” stílusújításáig ívelő stílusfejlődési korszakunk már az elnevezésében is hordozza a kifejezésmódunkat meghatározó lényeges erőt, amit a népies stílus előretörése és a népies stílustendenciák szakkifejezésekkel jelölünk. Az 1908-tól kiteljesedő stílustörténeti korszakunk, A „Nyugat” stílusújításától napjainkig elnevezésű szintén élt a népnyelvnek mondott közkinccsel, itt is jelen van a népies stílus, ráadásul több hullámban is.
Az első stílusfejlődési korszakunkban, amelyik a kezdetektől a 19. század nyitányáig ívelt, a népies stílus forrása és alakítója a mindennapi beszélt nyelv volt, ezt a természetesség hatotta át. Gyakran használták a szerzők az írásműveikben a beszélt nyelv szavait, fordulatait és képeit, a (magyar nyelvű) szólásokat, közmondásokat. Heltai Gáspár ízes kifejezéseit szívesen olvassuk ma is a „Száz fabula” című, szabad átdolgozású meséiben. Ugyancsak a népies stílustendencia jelentős változata a kuruc költészet. A barokk, a biblikus-zsoltáros stílus és az ismeretlen szerzőjű költészet alkotásainak a formáiból alakult, élőnyelvi elemekkel színezett kifejezésmód jellemzi a kuruc költészetet. Ennek a sajátos költészetnek a beszédszerű stílusát a vissza-visszatérő megszólító szerepű szavak, a táncra buzdító felhívások formálják.
A Kazinczy Ferenc nevével fémjelzett stílusfejlődési korszakunkban a népiesség az addigi kicsiszolt, ám egyre inkább megmerevedő szépségideálnak a pezsdítő folytatója, amely kifejezésmódban egyértelműen új vonás az ismeretlen szerzőjű költészet, vagyis a népköltészet ihletettsége, a tájnyelvűség, a népies stílus technikája, a romantikus látás. A hagyományőrző írók, például Orczy Lőrinc, Gvadányi József, Dugonics András tudatosan tárták fel a köznép nyelvének a gazdagságát: a tájszavakat, a közmondásokat és a szóláshasonlatokat. A magyar költészet stíluskutatói Fazekas Mihály „Lúdas Matyi” című elbeszélő költeményét a népiesség első irodalmi diadalának tartják, mert forrása bizonyíthatóan a köznép nyelve volt. Ebben a korszakban a népiesség az ismeretlen szerzőjű költészet hatását tanúsítja: a népnyelv színes képelemeinek, a meseutánzatoknak, a gondolatpárhuzamoknak, a refréneknek, a ritmusféleségeknek a felhasználásával. Petőfi Sándor és Arany János a stílusváltásukkal a népiességet a stílusújítás forrásának és eszközének tekintették. A népies stílusban új szakasz kezdődött: az ismeretlen szerzőjű költészet stíluselemeinek a tudatos hasznosítása, amely nemcsak divatossá, hanem általánossá is lett. Kisfaludy Károly szerint a folklór kifejezőeszközeit az ismert szerzőjű költészettel vissza kell adni a népnek. Vörösmarty Mihály a helyzetdalaihoz, az eposzaihoz és a drámáihoz bőven merített az ismeretlen szerzőjű költészetből. Kölcsey Ferenc és Bajza József is a népivel újította meg a saját költészetét.
A „János vitéz” és a „Toldi” című elbeszélő költeményekkel Petőfi Sándor és Arany János új korszakot nyitott a magyar stílusváltások történetében. Ezeket az elbeszélő költeményeket nemcsak költők, írók, hanem elméleti szakemberek és kritikusok is a stíluseszményüknek tekintették. Az 1840 utáni évtizedekben a népiesség addig nem látott módon megváltoztatta az irodalom arculatát, módosította a szemléletet, mert gazdagabb lett a témakör, árnyaltabb a hangnem, az ízlés és a stílus. Ez a népiesség már nem utánzás, hanem természetes önkifejezés volt; e követésre méltó új stílus legfőbb jegyei az egyszerűség, a természetesség, a közérthetőség, amelyhez a szükséges nyelvi eszközöket a mindennapi életből vették az alkotók. Ez a szó- és kifejezésanyag a mai olvasónak természetes, de akkor sokan költőietlennek tartották. E stílusirányzatnak sok utánzója, de számos ellenfele, bírálója is támadt. A népiesség képviselőinek akkor az volt a célja, hogy a népiből nemzeti irodalmat fejlesszenek. A cél megvalósításában eltérések és különbségek fedezhetőek fel. A Petőfi-utánzóknál a népi irodalom tájköltészetté szűkült, az Arany-iskola tagjainál a nyelvkincs és a témakör szegényebb lett. Régebbi és új irányzatokkal is összefonódtak a népies stílustendenciák, például Tompa Mihálynál a szentimentalizmussal, Madách Imrénél a romantikával. Mikszáth Kálmán életművében pazar gazdagságú a népiesség. Jókai Mórnak szintén éltető forrás volt a nép nyelve és az ismeretlen szerzőjű költészet is. Vajda János népiessége Petőfi Sándor stílusöröksége. A 19. század végi és a 20. század eleji stílusújítók törekvéseiben sokféle átmeneti változat alakult ki: a népiesség és a romantika, a népiesség és a szecesszió kapcsolata. Ady Endre első költeményeiben jól felismerhetőek a népies irányzat stiláris sajátosságai. Balladai hangvételű, lélekelemző, a népi élet mélyebb, addig kevésbé feltárt rétegeit is bemutató novellákat írt Petelei István. A népies elemek, a romantikus örökség líraisága és a szecesszió hatása fedezhető fel Tömörkény István és Gárdonyi Géza műveiben is.
A 19. század végén új stíluskorszak kezdődött, amelynek a meg-megújuló mozgalmai lényegében napjainkban is hatnak. Az új kifejezési módok keresése stílustörténeti szükségből fakadt, mert az addig uralkodó, a Petőfi Sándor és Arany János nevével fémjelzett népies irányzat kimerítette a korabeli nyelv kifejezőképességének a lehetőségeit. Új alapokra, új forrásokra volt szükség. A konzervatív irodalom képviselőinek az ellenállása miatt nagy irodalmi küzdelem zajlott. A két világháború közötti korszakban újult hanggal, új kifejezőeszközökkel jelentkezett a népies stílus. A népi írók szemlélete parasztközpontú volt, a népi kifejezésmód esztétikai energiáit akarták érvényesíteni korszerűen. Ennek a stílusirányzatnak az ismert jellemzője a tájnyelvűség. Az élőszó erejének a leghatásosabb példáját Móricz Zsigmond adta, főképpen a párbeszédekben. A közemberek nyelvi kincséből, világlátásából sokat kölcsönzött Tamási Áron, akinek a gondolkodásmódját a humoros nyelvi formái és a metaforái is tükrözik. A korszak népies kifejezésmódjában az ismeretlen szerzőjű költészet, vagyis a népköltészet és a népies témájú, de ismert szerzőjű költészet, másképpen: a népies műköltészet mellett a régi magyar költői hagyományok stílusmintáit figyelhetjük meg. Ezek jól láthatóak a fiatal József Attila szegényember-verseiben.
Az 1945 utáni úgynevezett népies stílusjegyeket alkalmazó költők s írók munkásságát mindenképpen szükséges lenne elfogulatlan elemzés keretében tanulmányozniuk a stílustörténet kutatóinak éppúgy, amiként az irodalomtörténészeknek is, még akkor is, ha ez idő tájt nem a történetiség a kitüntetett vizsgálódási szempont.
Korunkban a kommunikáció nagyarányú térhódításával függ össze, hogy a szépirodalomban jelentős szerepet kapott az élőbeszéd. A kötetlen stílusú párbeszédek visszaszorítják a hagyományos költői nyelvi képeket, az eddig elfogadott képes beszédet. Hódít a hiányos mondat. Az írók, a költők kitüntetett szerepet szánnak a vulgáris kifejezéseknek.
Miért volt a fenti, vázlatos leltározása a népiességnek?
Azért, mert jelezni kívántam, hogy korunkban is jelen van ez a stílusfejlesztési megoldás, csak nem népiességnek, nem a népiség diadalának, nem népköltészeti varázsnak és hasonlóknak nevezzük ezt a ma is létező, velünk élő folyamatot.
Ha nem népiességnek tekintjük a kifejezésmódban tetten érhető változásokat, akkor miként illethetjük a szépirodalom nyelvét és kifejezésmódját ma átható, napjainkban meghatározó folyamatokat?
Parlagiasságnak? Vulgárosodásnak? Nyelvi gátlástalanságnak? Kifejezésbeli igénytelenségnek? Beszédmódbeli agressziónak? Arcpirító és ízléspukkasztó nyelvi játéknak? Nyelvhasználati felkészületlenségnek? Szókincsbeli elsivatagosodásnak? A szó- és kifejezéskészlet szöszösödésének? A mosdatlan kifejezések megszépítésének azáltal, hogy létjogosultságot kapnak a szépirodalom szókincsében? Az utcai köznyelv szépirodalmi rangra emelkedését ünnepelhetjük? A mívesnek mondott szépirodalmi közlésmódnak az elefántcsonttoronyból történő leereszkedését tapasztaljuk, hogy szókincsében, nyelvhasználati módjában életszerűvé legyen?
Bárhogy is van, nyilvánvaló, hogy például „A Pál utcai fiúk”, az „Egri csillagok”, „A kőszívű ember fiai”, a „Rokonok”, a „Pacsirta” és a mostanság oly népszerű Márai-művek, vagy az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre nyelvi-szókincsbeli és ízlésvilágától kissé távolabb állnak bizonyos, ma erősen ünnepelt és kitüntetésekkel felvértezett írók, költők, nem is szólva az ifjabb írói-költői generációk törekvéseiről.
Nem szándékozom ízlésháborút hirdetni. Csak a tények gazdagnak mondható tárházát kívánom újabb adatokkal bővíteni, segítendő az elfogulatlan ízlésítészek véleményformáló, stílustörténeti kutatásait.
Az íróról: Balogh Robert
Balogh Robert a mai fiatal magyar írók generációjához tartozik, 1972-ben született Pécsett. Itt, szülővárosában, a Leöwey Klára Gimnáziumban érettségizett, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult.
1993 óta rendszeresen publikál különböző irodalmi lapokban. Megnyerte a Miskolci Egyetem Líra ’95 pályázatát. Bari Károly biztatta további írásra, alkotásra, így jelent meg az Íves könyvek sorozatának negyedik darabjaként 1995 decemberében a „Helyi érdekű útvesztő” című kötete. 1998-ban az „Egy hónap faun” című alkotása a Fekete Sas Kiadó gondozásában látott napvilágot. 2001-ben az Ünnepi Könyvhéten a Kortárs Kiadó Balogh Robert újabb kötetét jelentette meg.
Színdarabokat, meséket is ír, 2005-ben a III. Országos Gyerekszínházi Szemlén a „Mátyás király szárnyai” című darabjából készült előadás a fődíjat nyerte el.
Balogh Robertnek az „Elveszett” című regénye 2006-ban az Irodalmi Jelen nemzetközi regénypályázaton 283 mű közül harmadik helyezést ért el. Szókimondó stílusának, időszerű témaválasztásának köszönhetően joggal váltott ki jelentős visszhangot a magyar olvasóközönségből.
Eddigi ismereteim szerint Balogh Robert a legnagyobb szakmai sikerét a „Schvab evangliom” című regényével aratta, amely horvát nyelven is megjelent (Patloka 2008).
A műfajról: létértelmező regény
A klasszikus műfajfelosztást figyelembe véve az „Elveszett” létértelmező regénynek tekinthető. Talán ezért nem túlzás, ha abból indulok ki, hogy ennek a Balogh Robert-regénynek a közlésmódja a posztmodern egyik sajátságos megnyilvánulása, elsősorban az írói nyelvszemlélete miatt (Szerdahelyi 1996).
A posztmodern kifejezésmód aspektusából így látom olvasóként és szövegkutatói felkészültségem alapján az „Elveszett” című Balogh Robert-regény főbb jellemzőit: a szubjektivitást állította a középpontba; elsődlegesnek tekintette a személyes élményt; a lét értelmetlenségéből és a cselekvés hiábavalóságából indult ki; erőteljesen alkalmazott vendégszövegeket; intenzívebbé vált a nyelvre való ráutaltság; előtérbe került a befogadó szerepe. A 20. század drasztikus változásai megingatták az ember emberbe vetett bizalmát, ezáltal kérdésessé vált a nyelv és a kommunikáció; így az emberfogalom erőteljesen átértékelődött, megnőtt a másság szerepének a jelentősége. A kifejezés középpontjába a nyelv és a jelvilág került, ezáltal szubjektivizálódott az alkotói és a befogadói folyamat, vagyis a hangsúly a lét értelmezésére helyeződött át, ezt igazolja az „Elveszett” léttagadó-létkereső világa is.
Súlyos kérdés volt számomra azzal szembesülnöm, hogy az „Elveszett” újságíró főhőse Balogh Robert írói alteregója-e. Olyan volt, mintha kettős tükörben látszódott volna ez a regény és az élet, amely körülvesz bennünket.
A Balogh-regény elbeszélője leltárt készít a külső világban és a lelke mélyebb rétegeiben is, ezért tekinthetjük pszichologizáló műnek az „Elveszett” címűt. Az író nézőpontja lényegében mindvégig egybeesik a regénybeli újságíró létfaggató attitűdjével. Egyikük is, másikuk is küzd a lét ürességével és a rájuk nehezedő hiány tragikumával, ahogy mi, olvasók is, mert juthatunk bizonyos élethelyzeteinkben Balogh hősének zaklatott, kiégett sorsára. Az nyilvánvaló, hogy az „Elveszett” elbeszélője miután megjárta a személyisége újra építésének a pokolbeli útjait, magabiztosabb lélekkel folytatja én-képének az erősítését.
A Balogh Robert-regény alapmotívumáról: önvizsgálat
Balogh Robert „Elveszett” című regényének kulcsa az önvizsgálat problémája. Ettől, vagyis az önvizsgálattól menekül a korábbi élete kudarcai miatt a regénybeli „elveszett” elbeszélő, s ezzel az önvizsgálattal próbál elviselhető, élhető életet célként megfogalmazni. Balogh Robert „megroggyant” vallomást tevője tudatosan, az addig megélt életében tapasztaltnál már erőteljesebben fordult szembe a kölcsönbe kapott nyaralóba zárkózva íróként, újságíróként a társadalmi szerepvállalással és a politikai aktivitást hirdető megmozdulásokkal, mert önnön emberi testét és pszichéjét is olyan dimenzióba helyezte, ahol az elveszettség létállapota volt a domináns.
Mindenképpen érdekesnek tekinthető az, hogy ez az „elveszett gyermek” a második életét is az édesanyjának köszönheti, aki éppen a „születés” éjszakáján öleli újra magához, karácsony estéjén, amikor kiragadja a céltalanság pusztító világából a fiát. Ettől a drámai pillanattól a felfelé lépdelés, a pozitív beállítódás csak és csakis akkor következhet be, ha szembenéz önmagával az „elveszett”, vagyis képes szétbontani önmaga összekuszálódott személyiségét, hogy újra felépíthesse az emberi értékeket teremtő életét.
Kétségtelen: az önmagunkkal való őszinte szembenézés a legdrámaibb létállapot.
A regényről: Elveszett
Az általam kutatott Balogh Robert-regény értelmezésében, befogadásában meghatározó szerep jut a létértelmezésnek, az önvizsgálatnak.
Az „Elveszett” című regény középpontjában egy, a helyét kereső fiatal közép-európai író áll, aki közel egy évtizedig élte az egyetemista életét, s végre diplomához jutott. Fergeteges bulit szervezett az egyik barátjától kölcsönbe kapott nyaralóban, ahol az új „lakás” avatásának az alkalmából néhány napon keresztül részegen, kábítószeres állapotukban ünnepeltek. Ezzel a bulival kívánt az elbeszélő pontot tenni az addigi életének a végére:
„Már második napja tartott a lakásavatóm, azt ünnepeltük a haverokkal, hogy végre kiköltözhettem abból a büdös városból, meg a diplomám miatt is muszáj volt ünnepelni, jártam vagy kilenc évet a bölcsészkarra. Az orvos haverom rám hagyta a nyaralóját, mert elvett egy norvég csajt, olyan dudákkal, hogy még senkinek nem sikerült a szemébe néznie, és kétnapi búcsúzkodó buli után elhúzott vele északra. Röhögve mondta, hogy egyetlen éjszakai ügyeletért többet adnak ott, mint itt a havi fizetés, vissza sem jövök, mondta, érted, én ide többet soha nem akarok. De ti, ti majd gyertek, gyertek, baszod, gyertek ki, lövünk rénszarvast, rozmárt, tudja a faszom! Most pedig, immáron kijelentem, édes öcsém, kebelbarátom, néked adom ezt a vityillót, megőrzésre – mondta a kétnapi vedeléstől kissé elfúló hangon, de röhögcsélve, és ünnepélyesen szájon csókolt, ezzel pecsételve meg ígéretét, s deklarálva, addig lakom itt, ameddig csak akarok, csak fizessem a számlákat, becs’ szóra, fizessem. Mindenki röhögött, ő egy kicsit meghatódottan folytatta, én köpködtem: (…)”
Aztán hetekig, hónapokig a világtól elzárkózva, magányosan élt a regény főhőse ebben a kölcsönbe kapott nyaralóban, eltépve minden kapcsolatát a külső világgal. Feldolgozhatatlanná vált számára az új világa; a rátörő érzelmi sivárság depresszióba taszította, ahonnan csak később, külső segítséggel jutott ki. Ebben az állapotában az egyik támasza az írás, saját történetének a megformázott kibeszélése volt.
A fiatalember mindennapi „zabálásokkal” múlatta az életét, lemerítette a bankkártyáját, az élete hasonlatossá vált Robinson életéhez, ám azzal a különbséggel, hogy Balogh hőse passzív, elfordult a körülötte létező világtól. Lassan megindult a „szétszóródás” útján, le, az elbeszélő egzisztenciális és érzelmi leépüléséhez, egészen a teljes nincstelenségig.
Nem véletlenszerűek a fejezetek címei: „Szétszóródás”, „Kiűzetés”, „Bizonyos értelemben”, „Ár”, mert ezekben a fiatalember belső világának az átalakulása tükröződik. Balogh az egyes fejezetcímeket találó bibliai idézetekkel támasztja alá, mintegy megerősíti azokat, például Márk evangéliumából: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki elveszíti az életét, újra megtalálja azt.” Mintha éppen ez lenne Balogh regényének a kulcsmondata (H. Tóth–Patloka 2009). Amikor olvassuk, önkéntelenül is kérdezhetjük: vajon létezik-e valamiféle kiút az önsorsrontásból, vagy kikerülhetetlen a regény főhősének a lepusztultsága s marad majd a saját magányos élete?
Jelképes értékű pillanat következett.
Karácsony szentestéjén beállított az elbeszélő anyja a hős által lepukkantott nyaralóba, hogy megmentse önmagának, a családnak és a világnak egyszülött fiát. Hónapokig tartó anyai gondoskodás után a fiatalember egy pszichiáter kezébe került, aki arra biztatta a páciensét, hogy a legőszintébben írja le mindazt, ami megtörtént vele, írja le a saját gondolatait és a tapasztalatait is, ahogyan eszébe jutnak a dolgok. Ezt a vallomássorozatot így indította:
„Időszámításunk után 2005-ben, késő ősszel, Közép-Európában ülök egy íróasztalnál, ülök a székemen. A szék a Földön áll. A Föld kering a Nap körül. Én pedig a székkel, az íróasztallal, a Nap körül keringő Földdel együtt távolodom a vitatott Ősrobbanás középpontjától, együtt repülök, pörgök, rezgek, csavarodom a Tejút spiráljában mindennel, mindenkivel. (…) Egyedül vagyok, én ezt választottam, nem azért vagyok egyedül, mert egyedül hagytak, nem azért vagyok egyedül, mert elzavartam mindenkit, hanem, hogy elrendezzem azt a sok mindent, ami volt.”
Hamarosan arra döbbent, hogy nincs értelme, jelentősége sem a múlt megszépítésének. Éppen ezért hatásosabb az elveszett hős fájdalmas útkeresése bármilyen hazugság, leplezés és díszítés nélkül. Így válik a legőszintébb, legemberibb vallomássá az élettörténete.
A regénybeli újságíró, miután az édesanyja türelmesen intézkedett: a világi és az egyházi kapcsolatait mozgósította fia fizikai és lelki felépüléséért, az „elveszett” valóságos kálváriajárásra indult. Arról van szó, hogy az elbeszélő szociális munkásként idős, megtört egészségű apácák közé került. Különös világban különös utazó lett. Olyanná vált, mint aki a saját keresztútját mások sorsával összefogódzva járja végig. Nemcsak szófukarnak hitt, egyébként örökké locsogni szerető, a világtól elfordult emberekkel ismerkedett meg hősünk, hanem az egykor mély vallásosságukban csalódott, megkeseredett sorsúakkal is.
Ezekkel, a naponta másokkal megtörtént csalódásokkal ébresztette újabb és újabb önvizsgálatra önmagát Balogh újságírója. Látta mások külvilágának az ellehetetlenülését és lelkük mélyrétegeinek a megroggyanását, ezért szinte menekítette önmagát mások megmenthetetlen pusztulása elől. Saját apjának a kisebb-nagyobb csalásai (nem egyet a fiáért tett meg) arra ébresztették a regénybeli fiatalembert, hogy újra fel kell emelkednie, méghozzá önerőből, belülről jövő önerőből.
Mi segítette ebben?
Feltétlen támaszává lett az önsorsrontó életmódjának és a mélybe zuhanásának a kibeszélése írásban, a naplójában.
És van még valami, talán ez a legrokonszenvesebb az „Elveszett” újságírójának az alakjában: a fiatalembernek az ösztönös életvágya tudatos életkedvvé alakult át, így jutott túl az „elveszettség” létállapotán. Ezért is választottam elemzésül Balogh Robertnek ezt a regényét, mert korunkban túlságosan is időszerű ez a fajta szembenézés a körülöttünk levő tükrökkel.
Balogh Robert „Elveszett”-je ritka őszinteségű és sorsfaggató fejlődésregény. Elgondolkodtató, kiváltképpen a húszas és a harmincas éveikben járó fiataloknak. Azt is okkal mondhatom, hogy egy erős figyelmeztetés ez a mű, mert mi magunk is könnyen szétszóródhatunk s elveszíttethetünk és kiűzethetünk ebből a mai világból, ha nem tudjuk értelmesen felépíteni időben és térben az életünket, önmagunkat.
Kétségtelenül a velünk élő, a bennünket meghökkentően körülvevő szabad és/vagy szabados világ legégetőbb aktuális kérdését: ’ez az én életem, vagy már elvesztem?’ – tette elém ez a regény s ugyanúgy minden olvasója elé az író, Balogh Robert.
Az „Elveszett”, amelyet az olvasói meghökkentő, izgalmas, újszerű felfogású, eredeti látásmódú, pökhendi, magamutogató, önáltató, önmagáért valónak minősíthetnek, a posztmodern stílusirányzat körébe tartozik. Mindezek alapján úgy láttam és látom, hogy nem könnyű befogadnia az olvasónak ezt a Balogh Robert-regényt. Ebben a műben könyörtelen a szubjektivitás, ugyanis: az egységes, a mindent átfogó világkép hiányát mutatta meg az „elveszett” elbeszélő a szellemi-fizikai leépülésével – elveszésével; a nyelvjátékok pluralizmusát, a nyelvhasználat módjait hozta létre az író a válogatás nélkül alkalmazott szókinccsel.
Mindenképpen érintenem kell az „Elveszett” nyelvezetét, elsősorban a szlengből vett gazdag, erőteljes frazémavilágát. Lehet ezt a szókészletet nyersnek minősíteni: „gyertek, baszod, gyertek ki, lövünk rénszarvast, rozmárt, tudja a faszom!”. Vélekedhet az olvasó úgy is, hogy magamutogató, talán öntetszelgő, hivalkodó beszédmódot alkalmazott az író: „haverok”, „csaj”, „röhög”. De talán másról van szó. Az életünkről, a saját küzdelmünkről ad a kezünkbe tükröt Balogh Robert újságírója.
Olvasóként és kutatóként is intellektuális élményt jelentettek a Balogh-regény nyelvi regisztereinek az izgalmat fokozó váltásai. A személyiségét levetkőző „elveszett” újságíró a nyelvben is deficitbe kerül, mindinkább partikulárissá lesz számára a nyelv én-képző és én-kifejező eszközként. Az elbeszélő szüleinek a kettős nyelvhasználata erős befogadói, műértői figyelmességet követel, mert például más szemantikai mezőre állítódnak be az elbeszélő szülei: az apa és az anya maguk között, és másképpen beszélnek a gyámolításra szoruló fiuk előtt. A döbbenet az, hogy nem értik: hazudnak önmaguknak is, a saját egyszülött fiuknak is. Hasonló nyelvi és beszédmódbeli alakoskodásokkal találkozunk az „elveszett” és az apácák kálváriajárásában.
Amint fejtegettem, e posztmodern regény alapeleme a személyesség, következménye az erőteljes befelé fordulás, a rezignált kiábrándultság.
A stílusalakzatok közül kitüntetett szerepet kap az enyelgés – általam finomkodásnak nevezve a kategorizálásban – és az irónia. Azért fontos hangsúlyoznom az enyelgést (azaz a finomkodást) és az iróniát, mert meghatározóak a szövegalakításban, a szövegmegformálásban: minden ismert, szokott, elfogadott normát, szabályt elvető, felrúgó szabadsággal, nyelvi szabadossággal párosulnak, néhol még a kegyetlenség is érződik. Az a kegyetlenség, amit csak szóval, beszéddel fejez ki az ember, s ez gyakran fájdalmasabb a fizikainál. Balogh Robert „Elveszett” című regényében többször is szembesülünk a verbalitás okozta fájdalommal, amely még erőteljesebbé teszi az önvizsgálatot.
Ezért állítom, hogy rendelkeznünk kell mindannyiunknak egyfajta létvizsgáló képességgel, hogy ne következzék be a személyes világunkban a „megroggyanás”, ha azonban kikerülhetetlen, akkor se jussunk az „elveszett” sorsára.
Az adattár bemutatása
Jelen dolgozatom adatforrásául Balogh Robert „Elveszett” című, az előzőekben tárgyaltam regényének az első, „Szétszóródás” című fejezetét választottam, s ennek a fragmentumnak a kifejezéseit tettem nagyító alá, és vizsgáltam meg a szleng körébe tagolhatóságuk aspektusából. Ez a szépirodalmi forrás, amelyet elemeztem, az Alexandra Kiadónál 2006-ban megjelent regény, ebből gyűjtöttem a korpuszom anyagát, létrehozva jelen kutatásom adatbázisát.
Adatnak tekintettem minden olyan szót, kifejezést, amelyet szemantikailag, stilisztikailag a szleng körébe sorolhatunk. Valamennyi ilyen jellegű tövet és annak toldalékolt alakját idehelyeztem, figyelmen kívül hagyva az ismétlődéseket, az alaki hasonlóságokat, vagyis minden általam szlengesnek minősített szó és kifejezés 1-1 adat a létrehoztam adattáramban (lásd: a mellékletben). Gondolkodásomat, döntésemet befolyásolta az, hogy az ismétlésnek stilisztikai hírértéke, többletjelentése van, azaz jelentőssé válik az is, miszerint bizonyos szavak, kifejezések milyen gyakorisággal fordulnak elő.
A mellékletben található adattáram olyan táblázat, amelynek az első oszlopában a szleng kategóriájába sorolható szavakat, szószerkezeteket adom meg. A minősítések, amelyekkel elláttam az egyes, általam a szleng kategóriájába sorolt szavakat, kifejezéseket, azok alkalmanként vitathatóak lehetnek, előfordulhat, hogy árnyaltabban is megközelíthetőek e korpusz szegmensei. Magam jelen dolgozatom készítésekor ezt a 216 tételből álló korpuszt akként minősítettem, ahogyan az elemzés idején az ismereteim, az ízlésvilágom és az elfogulatlanságra törekvő kutatói beállítódásom lehetővé tette. A következő minősítéseket alkalmaztam:
a) régies bizalmas: haverokkal, csajt (rég. biz.);
b) régies nyers: baszod, büdös francban, picsába (rég. ny.);
c) finomkodó: buli, zötyögsz (fin.);
d) ironikus: elhúzott vele északra, vedeléstől (iron.);
e) nyers: röhögve, szarjad le (ny.);
f) durva erotikus: azt’ adj nekik!, nyomd a kiscsajokat (d. erot.);
g) pornográf: tudja a faszom, hülye köcsög (porn.).
Ezek, a fenti kategóriák nincsenek merev határokkal körülvéve, inkább egyfajta olvasói-befogadói és értelmezői attitűd, nem egyszer a pillanatnyi hangulat, érzelmi állapot is szerepet játszhat az itteni korpusz és más, hasonló összetételű, elemzendő példaanyag minősítésében. Az ízlésvilágunk és a neveltetésünk is késztethet bennünket egy-egy, a szleng köréből való szó, kifejezés, valamiféle értékhordozó stilisztikai aspektusú megítélésére.
A második oszlopban annak a bekezdésnek, mondategésznek vagy mondategységnek a vonatkozó részletét idézem, amelyikben a bal oldali oszlopban általam jelölt, véleményem szerint a szlengbe illeszthető adat áll. Az volt a célom, hogy érzékeltessem a szleng kategóriájába emeltem szó vagy kifejezés jelentéskörnyezetét. Egyúttal feltüntettem (zárójelben) azt, hogy a vizsgáltam jelenség Balogh Robert „Elveszett” című regénye 2006. évi kiadásának hányadik oldalán fordul elő.
Ennek a kortárs szépirodalmi alkotásnak a szókincse elsősorban köznyelvi rétegekből való, amely korpuszban feltűnő gyakorisággal szembesül az olvasó szlengnek nevezhető, a szleng szókincsébe sorolható szavakkal, kifejezésekkel.
Az itt következő összefoglalások érzékletesebbé, nyelvileg és stilisztikailag is világosabbá teszik a Balogh Robert-regény szemléletét, világfelfogását, kiváltképpen a „Szétszóródás” szókincsbeli jellemzőit.
| Kategóriák | Adatok | Összesen |
| 1. régies bizalmas (rég. biz.) | haverokkal; haverom; csajt; olyan dudákkal; klassz; csajokat; haverom; csaj; csajt; mesztic csajjal; a csajt fűzték; csajjal; haverom; csaj; kaját; dumáltak; csávó; klassz; csajom; tojok; srác; kiscsajokkal; zabrál el; malacbandából; csaj; pasik; szent család dumával; hanyagoljam | 29
(13,43%) |
| 2. régies nyers (rég. ny.) | baszod; baszod!; baszki; büdös francban; szarjad le (…) hülyét!; picsába; a büdös francba; kurva drága; rohadt eső; baszod; kurva jó cuccot; úgy szólt, mint az állat; kurva lábost; kurva eső; buzi; annyi, mint a szemét; inni, mint az állat; kibaszott rák; hülyeség; franc; rohadnak el; ótvaros pofájú; vén faszok; marha sokan; köldöknéző barom; baszki; baszd meg; kurva életbe; baszki; szemét kurva; piszkíts magad alá; baszd meg; mi a szar; ne dumáljon; le van szarva; golyóim; elbaszott értelmiséget; marha jó csaj; hülye; francba; hülye kurva; nőcskékre; francba; idióta; mocskát; kibaszott | 46
(21,30%) |
| 3. finomkodó
(fin.) |
buli; becs’ szóra; zötyögsz; kutyagolhatsz; bulim; szívták a füvet; felpörgött a buli; felpörgetett; varázsszerek; benyomtak egy-két üveg sört; az eszemet játszom; vágni lehetett a füstöt; fűszag áradt; beszívott; pornó ment; bulit; füvet; cigizni; eltűnnek, mint a (…); szivi; bulim; limó; mókába; fenébe; bulit; leült a buli; buli; befüveztél, érzelmi atléta; basszusnyomóban; egy kis anyagot; anyag van elég; buliról bulira; füvezni; hangyányit; Husikám; sztorit; felszedek; elvagyok; ecsetelte; házibulikon; elélvezett; füves; buliból; lefeküdtünk; puszit; bulid; megeresztett felém; pá!; nagyon bejött; bulim; bulinak; bulim; fenébe | 53
(24,54%) |
| 4. ironikus
(iron.) |
elhúzott vele északra; vedeléstől; röhögcsélve; nem elhúzott; vihogtak; badarságon; kanmurit; lehurrogták; kaffogtak, mint; ronggyá áztak; guvadó; amcsik; mint a vidéki tanító; bőgök; ronggyá ázott; bődült bele; komcsi duma; benyögte; fűrészelés; elmegy kapálni; levest csak zacskósat; állambácsinak; haknizol; nyomod az ipart; Trepljovkám; megvolt neked; nyomod a vodkát; kefélni; epés mosollyal | 28
(12,96%) |
| 5. nyers
(ny.) |
röhögve; röhögött; szar; röhögnek; felröhögtem; röhögött, ja, (…); röhögtek; röhögtek; röhögni; a pizzás gyerek röhögött; zabáltak; röhögtek; rohadt műholdak; rohadt globális; mint állat; bevállalsz minden szart; unom, mint a szart; elröhögte magát; röhögött; seggrészeg; seggrészegen; rohadt színes verebek; röhögni | 23
(10,65%) |
| 6. durva erotikus (d. erot.) | azt’ adj nekik!; nyomjad meg a kiscsajokat; egyszerre kefélték; dugta a csajt; dughattam meg; dugja meg; ráhúzott; összejött neki valami kis kefélés; dugunk; dugtok; farka; konferenciaszex mániájáról; dugás; gruppenszex; dugni; a takarásban dugtál; dugni; dughatnékom; farkam; beindult; farkam; ha nem is dugtam a csajt; kefélés | 23
(10,65%) |
| 7. pornográf (porn.) | tudja a faszom; hülye köcsög; gecibe; benyalhat, de csontig; baszom a kurva anyjukat; döglötten lóg a farkam; pornót néztek; szopó-nyaló tejcsárdákkal; a faszomba; mi a faszom, baszd meg; leszopatta magát; szoptak, nyaltak; baszódémon; | 14
(6,47%) |
| Összesen | A hét (7) kategória együtt | 216 adat
(100,00%) |
A fenti kategóriák és adatok, valamint azok százalékértékének az összesítését a következő táblázatban foglaltam egybe.
| Kategóriák | Az adatok száma, százalékértéke | |
| 1. régies bizalmas (rég. biz.) | 29 = 13,43% | A) régies bizalmas és régies nyers
34,73% |
| 2. régies nyers (rég. ny.) | 46 = 21,30% | |
| 3. finomkodó
(fin.) |
53 = 24,54% | B) finomkodó és ironikus
37,50% |
| 4. ironikus
(iron.) |
28 = 12,96% | |
| 5. nyers
(ny.) |
23 = 10,65% | C) nyers; durva erotikus és pornográf
27,77% |
| 6. durva erotikus
(d. erot.) |
23 = 10,65% | |
| 7. pornográf
(porn.) |
14 = 6,47% | |
| Összesen | 1–7.: 216 = 100,00% | A–C: 100,00% |
Első rátekintésre azt mondhatjuk, hogy ez a hét kategória (1–7.) három átfogó csoportba (A–C) rendezhető, s az ezekben a csoportokban előforduló adatok – az ismétlődéseket is önálló adatként számolva – lényegében kiegyenlítettséget mutatnak, azaz nincs erős eltérés mennyiségi szempontból az átfogó csoportok mutatói között.
Ha tüzetesebben elemezzük a Balogh-regény első fejezetéből („Szétszóródás”) kigyűjtöttem, általam a szleng körébe sorolt szavakat, kifejezéseket, akkor egyértelműen látszódik – figyelve a kommunikációs környezetre is –, hogy valóságosnak nevezhető beszédhelyzetekben elhangzott szókészlettel állunk szemben. Ennek a korpusznak az összetevői zömmel ismertek, azaz konvencionálisak, feltűnően kevés a szellemes, az eredeti adat, az annak nevezhető kétségtelenül hatásos, képszerű, sokat mondó, ezek közül való például: Befüveztél, te érzelmi atléta? Mit sírsz? (22.).
Kétségbeesettséget érezhetünk, amikor olvassuk-halljuk a regénybeli fiatalok beszédét. Információhiányt, bizonyos értelemben a kifejezésre-képtelenség állapotot tapasztalhatunk meg ebben a szinte alig-kortársi beszédmódban. A „Szétszóródás” című fejezet fiataljai lényegében a szüleik szlengesnek nevezhető szókészletét alkalmazzák, amikor a saját életkori közösségükhöz tartozást akarják kifejezni a szókincsük mozgósításával. Az itt előforduló durva, vulgáris, agresszív kifejezéseik hangsúlyszakasz-záró morfémaszerepűek, így tekintem őket, s az ebben a korpuszban álló régies bizalmas, régies nyers, finomkodó és ironikus, valamint nyers, továbbá durva erotikus és pornográf kifejezéseik alig különböznek az előző generációknak a hasonló beszédhelyzetekben alkalmazott, hasonló témavilágú közléseiktől.
A Balogh-regény („Elveszett”) általam vizsgált első fejezetében („Szétszóródás”) a franc szó és származékai gyakran fordulnak elő. Érzések, hangulatváltások kifejezésekor szembesülünk velük, vagy a beszélő ezzel a szóalakkal akarja nyomatékosítani az elhangzottakat, esetleg így zárja le a hangsúlyszakaszt, például: Igaz, kinn van a büdös francban, (…) (10.), (…) nem elhúzott a büdös francba, (…) (10.). Valamennyi beszédhelyzetben teljes természetességgel jelenik meg ez a szó, de a regény írása idején és az úgynevezett regényidőben azért érződött még egyfajta nyersesség, igaz kissé régiesnek ható árnyalatban. Jelen tanulmányom készítésének végső szakaszában kaptam fel a fejem az egyik rádióreklámot hallva, ugyanis köznapi természetességgel hangzott fel: „A francba, melyiket válasszam?!” Mekkorát fordult a világ! – gondoltam ekkor, mivel „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára” tanúságtevése szerint a franczvar, franc, fránca, fransz fránc ’vérbaj’-t jelentett, majd indulatos beszédben elhomályosult ez a jelentése, s talán töltelékszóként, érzelemnyilvánítóként, szitokszóként fordult, illetőleg fordul elő, például: „Hogy a fránca egye meg!” Bárhogy is alakult ennek a szónak a magyar nyelvbe kerülése, meghonosodása, alacsony stílusértékű szóként sorolta be történeti-etimológiai szótárunk a szókészletünkbe. Magam is ezen az úton jártam, amikor régies nyers (rég. ny.) minősítéssel illettem a franc szavunkat és származékait. Amióta azonban az idéztem rádióreklámban hallottam, arra gondolok, hogy ez is olyan lett mára, mint a 2006 szeptemberében elhíresült elkúrtuk, azaz az exmetaforák körét bővíti.
Ebben a Balogh-regényben („Elveszett”), főképp az első fejezetében („Szétszóródás”) hangsúlyos helyzetű a testiség, a nemiség, kiváltképpen a férfiak hímtagjának az emlegetése, például: (…) lövünk rénszarvast, rozmárt, tudja a faszom! (9.), Hogy a faszomba mondtad? – fortyant fel az újságíró (…) (25.), ezekhez képest már ők is konzervatív vén faszok, (…) (27.) s még más változatokban. „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára” úgy foglalt állást, hogy bizonytalan eredetű, talán a finnugor korból való ősi örökségünk ez, az ’ember vagy ló penise’ jelentésű szavunk. A nyelvi adatok faggatásából kitűnik, hogy nemcsak ’hímvessző’ a jelentése, hanem ’ember, férfi’, méghozzá tréfás, illetőleg gúnyos használatban, főképpen, amikor ostoba az illető férfi, de lehet, hogy parázna ez a férfi. Amikor a faszi alakban jelenik meg ez a szavunk, akkor tréfás megszólítás lehet, vagy elismerés, ekkor életrevaló legényként értendő, amelynek ellentéte a bárgyú, mamlasz legény. Akár pozitív, akár negatív szemantikájú, mindenképpen a durvább nyelvhasználat szava, amelyet a történeti-etimológiai szótárunk a katonai argóból elterjedt szónak tart. Jelen dolgozatomban a pornográf (porn.) kategóriába soroltam be ezt a szavunkat és származékait. Ugyanakkor az egyik napilapunk, amelyik olvasói véleményeket fogott csokorba a lap küllemével kapcsolatos átalakulásáról, első helyen ezt az sms-t idézte szó szerinti közlésben: „Fasza lett az újság, tényleg, grat!”[1] Vagyis: se közel, se távol már a három ponttal való óvatoskodás, vagy a nyelvi körülírás. Tekintettel arra, hogy egy országos napilap arculatkozmetikázásáról szóló olvasói reflexiókat fogtak egybe, s ott első helyen ezt az olvasói állásfoglalást idézik, nyilvánvaló, hogy a szerkesztőség örvendezését, elégedettségét kívánták ekképpen is világgá kurjantani. Hát sikerült. S ez egyúttal nyelvi, stílusbeli norma is?
Nemcsak szövegnyelvészettel és stilisztikával foglalkozó alkalmazott nyelvész vagyok. Általános és középiskolai magyartanárként 1994 óta már idegen ajkú[2] gyerekeknek, egyetemi hallgatóknak és önálló munkavállalóknak idegen nyelvként tanítottam, tanítom a magyar nyelvet, mutattam be, s láttatom ma is a magyar irodalmat, a magyar kultúrát. Mindezek nyomán gyakran gondolkodom arról, hogy tanárként, tantervkészítőként, tankönyvíróként házi (kötelező) olvasmányul adnám-e, érettségi vizsgára elemzendő szemelvényül jelölném-e, például Balogh Robert „Elveszett”, Parti Nagy Lajos „A fagyott kutya lába”, Tokaji Zsolt „Hová mennek a kacsák?” című alkotásait, és természetesen, más írók, költők hasonló témavilágú, hasonló szókincsű műveit? Vagyis olyan szépirodalmi írásokat, amelyekben a testiséggel foglalkozó (menj a picsába!, nyald ki a seggem!), az erotikusnak, vagy pornográfnak nevezhető (szopj le!, megbaszlak) fogalmak, kifejezések ennyire dominánsak, ennyire szókimondóan egyértelműek? Választanék-e olyan szemelvényeket, amely művekben az alkotók a minimális körülírást, tehát az úgynevezett finomítást, azaz a vulgáris közlés enyhítését is elvetőek? Kijelölnék-e a diákjaimnak afféle szemelvényeket, amelyekben a szókincs bizonyos darabjai egy-két évtizede csupán a kezdőbetűjükkel (k…a, f…kalap), vagy nyomtatásban mindössze három ponttal jelzett (… meg) formában voltak közölhetőek, mostanság viszont a közönségeset szinte követendő normaként állítóak? A válasz – kortárs szépirodalmunk fejlődési tendenciáját látva – stílusában követi az előbbi példákat: a franc tudja (a faszom foglalkozik vele). Holott ezekben az ízlésválságos időkben konszolidáltabb és távlatosabb válaszra lenne szükségünk.[3]
Elképzelhető, hogy kevesen vállalkoznának az irodalomtantervek készítői közül arra, hogy az általános és a középiskolai feldolgozandó szépirodalmi szemelvényanyagba a mai nemzeti kánonból, közelebbről: kortárs irodalmunkból válogassanak a 6–18 éveseknek ismeretgazdagító, kultúraközvetítő, személyiséget fejlesztő, nemzettudatot alapozó, lélekerősítő verseket, novellákat, regényeket, drámákat.
Nem tagadom, magam elkövettem egy bátortalan kísérletet, amikor Garaczi Lászlónak a „Cigorgok” című, egy kétségtelenül érdekes cselekményű és érzelemvilágú novelláját elsősorban középiskolai korosztályokkal való olvasmány-feldolgozásra készítettem elő, miután személyesen győződtem meg 16–17 éves gimnazisták körében a szemelvény fogadtatásáról[4] (H. Tóth, 2011). Nincsen szándékomban sem éllovasnak tűnni, sem szemforgatónak, képmutatónak, álságosnak látszódni, csupán a sokunkat foglalkoztató témát igyekeztem és igyekszem most is körüljárni. Azt tudniillik, hogy a nyelvi normának, a kifejezésmód szabadságának van-e, lehet-e, kell-e valamiféle normájának lennie, vagy csapjunk a lovak közé, s ereszd el a hajamat, esetleg nyomjuk a dumát, vagy lökjük a rizsát, netán fossuk a szót, mert mindenekelőtt a szólásszabadság az úr. Vagy mégsem? Lehet, hogy még korunkban is létezik nyelvi, kifejezésbeli illem, esetleg választékosnak mondható beszédmód?
„Le style, c’ est l’ homme” – tanítja velünk Comte de Buffon (1707–83), az enciklopédista természettudós és matematikus frappáns definíciója, amelynek a forrása Buffon akadémiai székfoglalója 1753-ból. Magyarul így fordíthatjuk ezt a ma is híres szállóigét: A stílus (maga) az ember, ebben a formában vált ismertté magyar nyelvünkben.
Kétségtelen, hogy a nyelvi stílus elárulja az alkotó, a beszélő, a kapcsolatteremtésben és a kapcsolat tartásában megnyilvánulók legjellemzőbb tulajdonságait. Ezzel a gondolattal: A stílus maga az ember, azt fejezzük ki, hogy aki alkot, aki érvel, aki valamilyen módon kinyilvánítja az érzéseit, a gondolatait, azzal, vagyis mindannyiunkkal összefüggésbe hozható ez a közismert megállapítás. Miért? Azért, mert a nyelvi kifejezésmód, vagyis a stílus és az ember elidegeníthetetlen kapcsolatba kerül az életben. A nyelvi kifejezésmód is a stílus egyik megnyilvánulása. Vitathatatlan, hogy a médiumok: a tévé- s rádiócsatornák, a sajtótermékek, a filmek és a színházi előadások is szakítottak, vagy szakítanak bizonyos szavak, szófordulatok úgynevezett kitakarásával, vagyis írásban a kipontozás, vagy a satírozás, szóban pedig a jellegzetes füttyjel alkalmazásával.
Feltűnő, hogy ha tetszik, ha nem tetszik, akarjuk, vagy nem akarjuk, akkor is velünk vannak a fésületlen, a társaságban illetlen, a kevésbé elfogadott szókincsbeli megoldások, az úgynevezett hangsúlyszakasz-záró morfémák, például: kiváglak, mint a papírkutyát; szaros kölök; bazmeg stb., hagyományos kifejezéssel élve: az ilyen s hasonló útszéli kifejezések.
Az egyetemi oktatómunkám keretében Ungváron, Moszkvában és Prágában is rendszeresen szerveztem speciálkollégiumokat a magyar szlengről. A legutóbbi prágai félévemben Egressy Zoltán drámaírónak a trágárságról mint a nyelvi erőszak egyik fajtájáról ezt az emlékezetes gondolatát azért fogadtuk el egyetemi hallgatóimmal kikristályosító gondolatként, mert az őszinteségével és a racionalizmusával könyörtelenül „kitette a pontot az i betűre”. Érdemes megismerkednünk az író véleményével: „Én a magam részéről nem szeretem azt az irodalmat, amely feleslegesen, kérkedőn, félreértelmezett lazaságból trágár. Írni csak akkor szabad így, ha elengedhetetlen a megjelenített világ igazságához. Akkor viszont muszáj” (Egressy 2001).
Kétségtelen, hogy korunkban – igen gyakran – olyan vulgáris szókincsréteget tárnak íróink, költőink elénk, az olvasóik elé. Ez a kifejezés-állomány talán bennünk is megvan, körülöttünk is settenkedik és nyomul be a lakásajtónkon, mert a kertkapunkon túl már ott csápol virgoncan, kevésbé, vagy egyáltalán nem is ügyelve a nyelvi illemre, sőt nem egyszer kaján pökhendiséggel vélekedve az előző korok óvatos, szendén metaforikus, virágnyelven kifejezett szókincsbeli és allegorikus fordulatairól.
Talán joggal merül fel a kérdés: merre, miképpen fejlődik a mai magyar irodalom nyelve, kifejezésmódja, eszköztára? Nem sejtjük, hogyan őrzi és újítja meg kifejezési lehetőségeit, de remélhetően gazdagítani fogja a magyar nyelvet, a magyar nyelv közlésmódját.
Összegezés
Az „Elveszett” című Balogh Robert-regény 2006-ban irodalmi pályázaton harmadik díjat nyert, ugyanakkor Magyarországon elsősorban a fiatalabb korosztály ismeri, nyelvészkutatók talán kevésbé. Ezért ez a tény is indokolja a Balogh-regények filológiai vizsgálatát, különösen az „Elveszett”-nek a szélesebb körű, az itt elvégzettnél is árnyaltabb szakmai szemléletű elemzését.
Jelen dolgozatomban szövegtani és stilisztikai aspektusú kutatás keretében kívántam bemutatni, hogy miért tekinthetjük létértelmező, pszichologizáló regénynek Balogh Robert „Elveszett” című alkotását. Az „Elveszett” szókimondó stílusa, időszerű témaválasztása, regényszerkezete minden bizonnyal erős visszhangot váltana ki az újabb olvasóközönségéből és az elemző-kutató szándékkal közelítő nyelvészekből, olvasásszociológusokból egyaránt.
Melléklet: adattár
|
1. haverokkal rég. biz. |
(…) azt ünnepeltük a haverokkal, hogy végre kiköltözhettem abból a büdös városból, (…) (9.) |
| 2. haverom rég. biz. | Az orvos haverom rám hagyta a nyaralóját, (…) (9.) |
|
3. csajt rég. biz. |
Az orvos haverom rám hagyta a nyaralóját, mert elvett egy norvég csajt (…) (9.) |
|
4. olyan dudákkal rég. biz. |
Az orvos haverom rám hagyta a nyaralóját, mert elvett egy norvég csajt olyan dudákkal, hogy még senkinek sem sikerült a szemébe néznie (…) (9.) |
| 5. buli fin. | (…) kétnapi búcsúzkodó buli után (…) (9.) |
| 6. elhúzott vele északra iron. | (…) kétnapi búcsúzkodó buli után elhúzott vele északra. (9.) |
| 7. röhögve ny. | Röhögve mondta, (…) (9.) |
| 8. baszod rég. ny. | De ti, ti, majd gyertek, gyertek, baszod, gyertek ki, (…) (9.) |
| 9. tudja a faszom porn. | (…) gyertek ki, lövünk rénszarvast, rozmárt, tudja a faszom! (9.) |
|
10. vedeléstől iron. |
(…) néked adom ezt a vityillót, megőrzésre – mondta a kétnapi vedeléstől kissé elfúló hangon, (…) (9.) |
|
11. röhögcsélve iron. |
(…) néked adom ezt a vityillót, megőrzésre – mondta a kétnapi vedeléstől kissé elfúló hangon, de röhögcsélve, (…) (9.) |
|
12. becs’ szóra fin. |
(…) addig lakom itt, ameddig akarok, csak fizessem a számlákat, becs’ szóra, fizessem. (10.) |
| 13. röhögött ny. | Mindenki röhögött, ő egy kicsit meghatódottan folytatta, (…) (10.) |
| 14. klassz rég. biz. | Klassz kis ház ez, ne költsél albérletre, (…) (10.) |
| 15. baszod! rég ny. | Klassz kis ház ez, ne költsél albérletre, baszod! (10.) |
| 16. büdös francban rég. ny. | Igaz, kinn van a büdös francban, (…) (10.) |
| 17. zötyögsz fin. | (…) busszal zötyögsz jó órát reggelente, (…) (10.) |
| 18. kutyagolhatsz fin. | (…) kutyagolhatsz is a megállóig, (…) (10.) |
| 19. baszki rég. ny. | Mit akarsz még, baszki? (10.) |
| 20. csajokat rég. biz. | Hozzad fel a csajokat, (…) (10.) |
| 21. azt’ adj nekik! d. erot. | Hozzad fel a csajokat, azt’ adj nekik! (10.) |
| 22. szarjad le (…) hülyét! rég. ny. | Szarjad le azt a pár vén hülyét, aki ide jár kapálni a környékre, (…) (10.) |
| 23. nyomjad meg a kiscsajokat d. erot. | Szarjad le azt a pár vén hülyét, aki ide jár kapálni a környékre, csak nyomjad meg a kiscsajokat szép sorban, (…) (10.) |
| 24. picsába rég. ny. | (…) reggel meg küldd el őket a picsába, aztán ülj le írni! (10.) |
|
25. haverom rég. biz. |
(…) mondta el utolsó intelmeit a haverom, és (…) átadta a kulcsokat, (…) (10.) |
| 26. csaj rég. biz. | (…) ő meg bevackolódott a norvég csaj mellé, (…) (10.) |
| 27–29. hülye köcsög porn., nem elhúzott iron. a büdös francba rég. ny. | Integettünk, üvöltöztünk a taxi után, aztán bementünk a házba, és ittunk a nagy megrázkódtatásra, hogy a hülye köcsög, nem elhúzott a büdös francba, (…) (10.) |
| 30. csajt rég. biz. | (…) elvitte a legjobb csajt, (…) (10.) |
| 31. gecibe porn. | (…) minket meg itt hagyott a gecibe (…) (10.) |
|
32. bulim fin. |
(…) a negyvenedik óra vége felé a bulim tele volt üres üvegekkel, (…) (11.) |
| 33. szívták a füvet fin. | Vízipipából szívták a füvet, (…) (11.) |
| 34. vihogtak iron. | (…) és egyre elnyújtottabban vihogtak. (11.) |
|
35. felpörgött a buli fin. |
(…) de annyira felpörgött a buli, hogy már senki sem tudta, ki is a házigazda. (11.) |
| 36. szar ny. | (…) folyton ittam azt a szar, gyümölcsrágó ízű energiaitalt, (…) (11.) |
|
37. felpörgetett fin. |
(…) folyton ittam azt a szar, gyümölcsrágó ízű energiaitalt, az felpörgetett egy-két órára, (…) (11.) |
| 38. varázsszerek fin. | Néha még így is elaludtam, volt, hogy beszélgetés közben az asztalra esett a fejem, hiába a koffein, meg a taurin, és egyéb varázsszerek, (…) (11.) |
| 39. röhögnek ny. | (…) többször is arra ébredtem, hogy röhögnek rajtam, (…) (11.) |
|
40. benyomtam egy-két üveg sört fin. |
(…) többször is arra ébredtem, hogy röhögnek rajtam (…), ilyenkor benyomtam egy-két üveg sört, (…) (11.) |
| 41. az eszemet játszom fin. | (…) szerintem senkinek sem tűnt fel, hogy csak az eszemet játszom. (11.) |
|
42. benyalhat, de csontig porn. |
(…) majd mindenki eljöhet egyszer audienciára, és akkor megtudja, milyen is a pénzügyminiszter reggelije,[5] aztán meg benyalhat neki, de csontig ám. (12.) |
| 43. vágni lehetett a füstöt fin. | (…) ahol meleg volt, vágni lehetett a füstöt, (…) (12.) |
| 44. fűszag áradt fin. | (…) a konyhából meg (…) fűszag áradt, (…) (12.) |
| 45. beszívott fin. | (…) a konyhából meg olyan fűszag áradt, hogy már az is beszívott, aki nem akart. (12.) |
| 46. pornó ment fin. | (…) a számítógépen pornó ment, (…) (12.) |
| 47. mesztic csajjal rég. biz. | (…) két fehér pasi egy mesztic csajjal, (…) (12.) |
|
48. egyszerre kefélték d. erot. |
a számítógépen pornó ment, két fehér pasi egy mesztic csajjal, egyszerre kefélték, (…) (12.) |
| 49–50. felröhögtem ny. (…) badarságon iron. | Elegem volt már (…), a könyvtárakban nyitástól zárásig ott ülők szemrehányó pillantásaiból, ha felröhögtem valami tudományos badarságon, (…) (13.) |
|
51. kanmurit iron. |
(…) untam már a heti négy-öt, hajnalig tartó kanmurit, az ivászatokat, (…) (14.) |
| 52. bulit fin. | Hát, összehoztam ezt a bulit, hogy lezárjam ezt a korszakom, (…) (14.) |
| 53. röhögött, ja, (…) ny. | Mindenki röhögött, ja, emelkedni fog, (…) (14.) |
| 54. kurva drága rég. ny. | Mindenki röhögött, ja, emelkedni fog, így is kurva drága, (…) (14.) |
|
55. füvet fin. |
(…) de majd veszünk mi is időkapcsolós lámpát, aztán termelünk a szekrényben füvet, (…) (14.) |
|
56. baszom a kurva anyjukat porn. |
(…) de majd veszünk mi is időkapcsolós lámpát, aztán termelünk a szekrényben füvet, a fél kollégium úgy is ezt teszi, baszom a kurva anyjukat, kit zavar, (…) (14.) |
|
57. a csajt fűzték rég. biz. |
A spanyol és a török orvostanhallgató két napja ugyanazt a csajt fűzték, (…) (14.) |
|
58. cigizni fin. |
Kinn nagyon lehűlt már a levegő, cigizni sem ment ki senki a teraszra, (…) (15.) |
|
59. lehurrogták iron. |
(…) és rázendített egy Brecht-songra, a Cápadalra hasonlított leginkább, de lehurrogták, (…) (15.) |
|
60. eltűnnek, mint a (…) fin. |
(…) és a nemzeti sajátosságok éppúgy eltűnnek, mint a szívbetegek hidegfront idején. (15.) |
| 61. rohadt eső rég. ny. | Kint szakad a rohadt eső, hideg van, (…) (17.) |
| 62. baszod rég. ny. | (…) hideg van, baszod, de ez neked nem elég, (…) (17.) |
|
63. dugta a csajt d. erot. |
(…) a másik fel-felhorkant, senkivel nem törődve dugta a csajt, néhányan zavarukban kioldalogtak a nappaliból, (…) (17.) |
|
64. röhögtek ny. |
(…) néhányan zavarukban kioldalogtak a nappaliból, de legtöbben csak röhögtek, (…) (17.) |
| 65. csajjal rég. biz. | A csajjal közöltem, szerintem nincs hőmérő a lakásban, (…) (18.) |
| 66. szivi fin. | (…) de ha kéred, szivi, ha igazán kéred, megosztom veled (…) (19.) |
| 67. bulim fin. | Elvégre ez az én bulim, (…) (19.) |
| 68. döglötten lóg (…) a farkam porn. | (…) immáron negyven órája döglötten lóg a lábam között a farkam! (19.) |
| 69. kurva jó cuccot rég. ny. | (…) valami kurva jó cuccot hagyott itt a (…) (19.) |
| 70. haverom rég. biz. | (…) valami kurva jó cuccot hagyott itt a haverom, (…) (19.) |
|
71. úgy szólt, mint az állat rég. ny. |
(…) valami kurva jó cuccot hagyott itt a haverom, (…) (…) úgy szólt, mint az állat, (…) (19.) |
| 72. pornót néztek porn. | (…) a számítógépen még mindig pornót néztek, (…) (19.) |
|
73. kaffogtak, mint (…) iron. |
(…) most két nő nyalogatta egymást, kaffogtak, mint a pincsikutyák, (…) (19.) |
| 74. röhögtek ny. | (…) a konyhaasztal alatt még mindig röhögtek, (…) (19.) |
| 75. limó fin. | A (…) lány megpróbálta felszelni a citromot, (…) többször is elkaszabolta a kezét, (…) A mélyhűtőből tequilát vett ki, egy tálba öntötte, beleszórta a citromszeleteket, a jeget, elüvöltötte magát, véres a limó, (…) (19.) |
| 76. csaj rég. biz. | (…) a csaj, (…) direkt elaludt, (…) (20.) |
| 77. mókába fin. | (…) a csaj, mikor felkísértem a fürdőszobába, alig kezdtünk bele a mókába, direkt elaludt, (…) (20.) |
|
78. dughattam meg d. erot. |
(…) aztán rángattam a ruháit, nyakig begombolkozva mégsem dughattam meg, (…) (20.) |
| 79. fenébe fin. | (…) nem is volt kedvem kínlódni vele, otthagytam a fenébe, (…) (20.) |
|
80. dugja meg d. erot. |
(…) nem is volt kedvem kínlódni vele, otthagytam a fenébe, dugja meg, aki akarja. (20.) |
| 81. ronggyá áztak iron. | Újabb vendégek érkeztek, (…) csuromvizesen, ronggyá áztak. (20.) |
| 82. kaját rég. biz. | Nem találtak kaját, valaki pizzát rendelt a mobilján. (21.) |
| 83. bulit fin. | Mindenki azt remélte, hogy az új vendégek felélénkítik a bulit, (…) (21.) |
| 84. dumáltak rég. biz. | (…) de sokáig csak egymással dumáltak. (21.) |
| 85. guvadó iron. | (…) az összes lány. (…) Guvadó szemekkel méregették a szőrös hasát vakargató olaszt, (…) (21) |
| 86. kurva lábost rég. ny. | (…) dobjátok ki azt a kurva lábost az esőre! (21.) |
| 87. leült a buli fin. | Egészen leült akkor a buli, csak néztem az üres arcokat, (…) (21.) |
|
88. buli fin. |
(…) ez a buli, ebben az erdőszéli házban teljesen olyan, mint egy novellában, (…) (22.) |
| 89. csávó rég. biz. | (…) nem jutott eszébe, ki írta, valami posztmodern csávó, (…) (22.) |
| 90. amcsik iron. | Mi csak most tartunk ott, ahol az amcsik ötven éve? (22.) |
| 91. kurva eső rég. ny. | És ott is esett az a kurva eső (…) (22.) |
| 92. buzi rég. ny. | Buzi vagy? (22.) |
| 93. befüveztél, érzelmi atléta fin. | Befüveztél, te érzelmi atléta? Mit sírsz? (22.) |
| 94. basszusnyomóban fin. | (…) odalépett a lemezekhez, kiválasztott egyet, (…), aztán Glenn Miller Chatanooga Choo-Chooját bálnahangok váltották fel mind a hat hangszóróban, ráadásul a basszusnyomóban is, (…) (22.) |
|
95. egy kis anyagot fin. |
Ő, ha nincsen pénze, elmegy a klinikára, és ad egy kis anyagot. Kell a mesterséges megtermékenyítéshez. (23.) |
|
96. klassz rég. biz. |
Van egy szoba, lehet videót nézni, meg klassz magazinok vannak (…) (23.) |
|
97. szopó-nyaló tejcsárdákkal porn. |
Van egy szoba, lehet videót nézni, meg klassz magazinok vannak szopó-nyaló tejcsárdákkal, (…) (23.) |
|
98. anyag van elég fin. |
A köbcentitől függ a fizetség, anyag meg van elég, percenként 1000–1500 bevetésre kész csapkodó egysejtűt termel. (23.) |
| 99. buliról bulira fin. | Amióta egyetemista, hét közben buliról bulira járt velem, (…) (23.) |
|
100. ráhúzott d. erot. |
Amióta egyetemista, hét közben buliról bulira járt velem, hétvégén még egyet ráhúzott otthon is, (…) (23.) |
|
101. összejött neki valami kis kefélés d. erot. |
Amióta egyetemista, hét közben buliról bulira járt velem, hétvégén még egyet ráhúzott otthon is, időnként a kollégiumban összejött neki valami kis kefélés, mert nő volt annyi, (…) (23.) |
|
102. annyi, mint a szemét rég. ny. |
(…) időnként a kollégiumban összejött neki valami kis kefélés, mert nő volt annyi, mint a szemét, (…) (23.) |
| 103. füvezni fin. | Valamit tenni kéne, cselekedni, nem csak füvezni, (…) (23.) |
|
104. inni, mint az állat rég. ny. |
Valamit tenni kéne, cselekedni, nem csak füvezni, meg inni, mint az állat (…) (23.) |
|
105. mint a vidéki tanító iron. |
(…) ezt hajtogatta, mint a vidéki tanító egy agyonjátszott orosz darabban.[6] (23.) |
| 106. röhögni ny. | Én röhögni kezdtem, (…) (23.) |
|
107. bőgök iron. |
Én röhögni kezdtem, hogy nézzed már, nekem is ez a bajom, mégsem bőgök itt, (…) (23.) |
| 108. kibaszott rák rég. ny. | (…) az emberiség olyan, mint az a kibaszott rák (…) (24.) |
|
109. hülyeség rég. ny. |
Egy földrajz szakos vitatkozni kezdett vele, hogy hülyeség ez az üvegházhatás, (…) (24) |
|
110. hangyányit fin. |
(…) a Föld pályaingadozása okozza, hogy egy hangyányit közelebb, vagy távolabb kerülünk a Naptól, (…) (24.) |
| 111. franc rég. ny. | (…) de ki a franc ment házibuliba komolyabb összeggel, (…) (25.) |
|
112. a pizzás gyerek röhögött ny. |
(…) a pizzás gyerek már röhögött, kérdezte, hogy ő ne szálljon be valamennyivel? (25.) |
| 113. zabáltak ny. | Az olaszok nem adtak be semmit, de zabáltak rendesen, (…) (25.) |
|
114. ronggyá ázott iron. |
Az olaszok nem adtak be semmit, de zabáltak rendesen, páran morogtak rájuk, erre ronggyá ázott bankókat hajítottak az asztalra. (25.) |
| 115. bődült bele iron. | Ebbe bődült bele egy újságíró: (…) (25.) |
| 116. Husikám fin. | Hű, de komoly vagy, Husikám! (25.) |
| 117. dugunk d. erot. | Szóval, ez azt jelenti, ahol tudunk, dugunk (…) (25.) |
| 118. a faszomba porn. | – Hogy a faszomba mondtad? – fortyant fel az újságíró. (25.) |
|
119. dugtok d. erot. |
– Akkor dugtok, mert ez is csak a kockázatvállalási hajlam, (…), de kivel dugtok, (…) (25.) |
| 120. csajom rég. biz. | Én harmincöt vagyok, a csajom huszonhárom. (26.) |
| 121. sztorit fin. | Köszönöm az evolúciós sztorit, ugyan már! (26.) |
| 122. rohadnak el rég. ny. | Harminc és negyven között már rohadnak el a haverok. (26.) |
| 123. felszedek iron. | Amíg tudok, felszedek egyetemistákat, … (26.) |
| 124. elvagyok fin. | Amíg tudok, felszedek egyetemistákat, elvagyok. (26.) |
| 125. tojok rég. biz. | Magasról tojok a kommunikációelméletre! (26.) |
| 126. komcsi duma iron. | Alap, felépítmény? Ez csak olyan komcsi duma. (26.) |
|
127. ecsetelte fin. |
(…) alig lehetett követni a gondolatait, mert azt ecsetelte, hogy amit képviselünk a világból, az csakis valami titokszerűségen alapul. (26.) |
|
128. benyögte iron. |
És hagyjuk a beszédaktust, tudod, meghatározott szavakkal cselekvést is végrehajthatunk (…) – itt megint benyögte valaki, (…) (26.) |
|
129. mi a faszom, baszd meg porn. |
(…) itt megint benyögte valaki, hogy mi a faszom, baszd meg, na erre a filozófus gyerek másként folytatta: (…) (26.) |
|
130. ótvaros pofájú rég. ny. |
Amikor a volt amerikai elnök kijelentette, (…), hogy az orális szex, (…) azzal az ótvaros pofájú gyakornokával (…) (27.) |
|
131. leszopatta magát porn. |
Amikor a volt amerikai elnök kijelentette, (…), hogy az orális szex, (…) azzal az ótvaros pofájú gyakornokával leszopatta magát, (…), az nem volt szex, (…) (27.) |
|
133. szoptak, nyaltak porn. |
Ja, az nem szex, fel is szabadultak a protestáns iga alatt nyögő amerikai gimnazisták: szoptak, nyaltak, mert az nem az. (27.) |
|
134. házibulikon fin. |
Van egy játékuk ott kinn a kölyköknek, házibulikon szokták csinálni, úgy hívják: szivárvány. (27.) |
| 135. srác rég. biz. | A lányok kirúzsozzák magukat jó vastagon, és az a srác nyer, (…) (27.) |
|
136. farka d. erot. |
A lányok kirúzsozzák magukat jó vastagon, és az a srác nyer, amelyiknek a végén legszínesebb a farka, miután mindenki mindenkivel, (…) (27.) |
| 137. röhögtek ny. | Röhögtek, hogy mihez kezdenek ezek majd harmincévesen, (…) (27.) |
|
138. vén faszok rég. ny. |
(…) mihez kezdenek ezek majd harmincévesen, mert ezekhez képest már ők is konzervatív vén faszok, (…) (27.) |
| 139. konferenciaszex mániájáról d. erot. | (…) bár ki nem hallott még a professzorok konferenciaszex mániájáról, ahol mindegy ki, kivel, (…) (27.) |
|
140. dugás d. erot. |
(…) bár ki nem hallott még a professzorok konferenciaszex mániájáról, ahol mindegy ki, kivel, csak legyen meg az esti dugás. (27.) |
| 141. gruppenszex d. erot. | És a levelezősök? Havi egyszer gruppenszex a kollégiumban, (…) (27.) |
|
142. baszódémon porn. |
És a levelezősök? Havi egyszer gruppenszex a kollégiumban, otthon háromgyerekes anyuka, de ha kimozdul, akkor baszódémon! (28.) |
| 143. kiscsajokkal rég. biz. | A mai kiscsajokkal (…) (28.) |
| 144. dugni d. erot. | A mai kiscsajokkal tényleg csak dugni lehet, (…) (28.) |
|
145. rohadt műholdak ny. |
Meg azok a rohadt műholdak, a megfigyelő megfigyelése, meg annak is a megfigyelése, (…) (28.) |
|
146. rohadt globális ny. |
(…) és ez a rohadt globális helymeghatározó technológia, már el se lehet tévedni rendesen (…) (28.) |
|
147. marha sokan rég. ny. |
(…) mindent ellepnek majd a kínaiak, mert azok aztán marha sokan vannak, (…) (28.) |
|
148. fűrészelés iron. |
Egy hegedűszakos lány (…) tizenvalahány évi zeneiskolai fűrészelés után jött rá, nem elég tehetséges, (…) (28.) |
|
149. elmegy kapálni iron. |
És abban a kis vidéki zenekarban is (…), ha naponta (…) kínkeservvel gyakorol, jobban járt volna, ha elmegy kapálni a nagyanyjával. (29.) |
| 150. zabrál el rég. biz. | Mire föl zabrál el mindent ez a sok agyonspecializált (…) (29.) |
|
151. köldöknéző barom rég. ny. |
Mire föl zabrál el mindent ez a sok agyonspecializált köldöknéző barom? (29.) |
| 152. baszki rég. ny. | Én is, érted, baszki, nem értek semmihez! (29.) |
|
153. levest csak zacskósat iron. |
Végigtanultam a történelmet, de levest csak zacskósat tudok főzni! (29.) |
| 154. mint állat ny. | Jó, érted, írni tudok, mint állat, (…) (29.) |
| 155. állambácsinak iron. | (…) mennyibe került ez a gondoskodó állambácsinak? (29.) |
| 156. malacbandából rég. biz. | (…) mennyibe került ez a gondoskodó állambácsinak? És egy tehetségtelen másodhegedű a malacbandából? (29.) |
| 157. baszd meg rég. ny. | Nem lehet mindenki zseni, baszd meg, kell a másodhegedűs is, (…) (29.) |
| 158. kurva életbe rég. ny. | Így is meghalsz, meg úgy is meghalsz, a kurva életbe! (29.) |
| 159. csaj rég. biz. | (…) legyen hová hazamenni, egy tányér leves, tiszta ruha, a csaj szép, fiatal, (…) (29.) |
| 160. haknizol iron. | (…) aztán kell a lakás, mész, haknizol, (…) (29.) |
| 161. bevállalsz minden szart ny. | (…) aztán kell a lakás, mész, haknizol, bevállalsz minden szart, (…) (29.) |
| 162. nyomod az ipart iron. | (…) aztán kell a lakás, mész, haknizol, bevállalsz minden szart, nyomod az ipart, (…) (29.) |
| 163. baszki rég. ny. | (…) összehozod a házat, (…) Mire elkészül, már adhatod el, baszki. (30.) |
| 164. szemét kurva rég. ny. | (…) összehozod a házat, (…) Mire elkészül, már adhatod el, baszki. A szemét kurva lelépett! (30.) |
| 165. Trepljovkám[7] iron. | Ejnye, Trepljovkám, (…), megvolt neked a fél színházi kórus (…) (30.) |
| 166. piszkíts magad alá rég. ny. | Ejnye, Trepljovkám, piszkíts már magad alá, megvolt neked a fél színházi kórus (…) (30.) |
| 167. megvolt neked iron. | Ejnye, Trepljovkám, piszkíts már magad alá, megvolt neked a fél színházi kórus, csak a pasik nem, bár ki tudja, (…) (30.) |
| 168. pasik rég. biz. | (…) csak a pasik nem, bár ki tudja, (…) (30.) |
| 169. a takarásban dugtál d. erot. | (…) és nem csak a takarásban dugtál, hanem a parkban is, (…) (30.) |
| 170. szent család dumával rég. biz. | (…) ezért lépett le az asszony, ne már, hogy ilyen szent család dumával gyere elő, (…) (30.) |
| 171. nyomod a vodkát iron. | (…) most is itt nyomod a gyümölcsös vodkát vagy két napja! (…) (30.) |
| 172. unom, mint a szart ny. | Tegyen már be valaki egy lemezt, nem bírom azt a nyavalygást, és a bálnabőgést is unom már, mint a szart, (…) (30) |
| 173. baszd meg rég. ny. | Tegyen már be valaki egy lemezt, nem bírom azt a nyavalygást, és a bálnabőgést is unom már, mint a szart, baszd meg, (…) (30) |
| 174. mi a szar rég. ny. | (…) mindenki megcsalja a másikat, naponta ötvenszer hazudunk, (…), akkor meg mi a szar van?! (30.) |
| 175. ne dumáljon rég. ny. | Aki maradni akar, ne dumáljon! (30.) |
| 176. kefélni d. erot. | Egyen, igyon, menjen fel kefélni, ha van kivel, (…) (30.) |
| 177. dugni d. erot. | (…), vagy lecsapom a biztosítékot, sötétben úgysem lehet mást csinálni, csak dugni! (30.) |
| 178. hanyagoljam rég. biz. | Mondtam neki, hogy a mozdulataiban van valami erotikus. Azt mondta, hanyagoljam, (…) (31.) |
| 179. dughatnékom d. erot. | Mondtam neki, hogy a mozdulataiban van valami erotikus. Azt mondta, hanyagoljam, gondoljak a hányásra, és rögtön elmúlik a dughatnékom. (31.) |
| 180. elröhögte magát ny. | Amikor félig megtelt a kád, el akarta zárni a csapot, megkérdeztem, miért, erre elröhögte magát, (…) (31.) |
| 181. le van szarva rég. ny. | (…) mondtam neki, hogy le van szarva az ökológia, most csak mi ketten számítunk a világon. (32.) |
| 182. röhögött ny. | Lerúgtam magamról a ruháimat, már azon röhögött, (…) (33.) |
| 183. farkam d. erot. | (…) már azon röhögött, hogy nekem elég egy csók, és rögtön feláll a farkam, (…) (33.) |
| 184. beindult d. erot. | (…) már azon röhögött, hogy nekem elég egy csók, és rögtön feláll a farkam, és (…) megborzongott, azt mondta, (…), igyekezzek, mert ő most beindult, (…) (33.) |
| 185. farkam d. erot. | (…) mögé ültem, s (…) ő hátranyúlt, és megdicsérte a farkam. (33.) |
| 186. ha nem is dugtam a csajt d. erot. | (…) és hátulról, hát ha nem is dugtam a csajt, de a melleit azért fogtam, (…) (33.) |
| 187. golyóim rég. ny. | (…) kicsit megbirizgált a golyóim alatt, (…) (34.) |
| 188. seggrészeg ny. | Én közben (…) láttam magam előtt (…) azt a seggrészeg öregembert is (…) (34.) |
| 189. elélvezett fin. | Aztán, amikor hörögve, vinnyogva elélvezett, kicsit leállt, (…) (34.) |
| 190. kefélés d. erot. | Kefélés után mindig elálmosodom. (34.) |
| 191. epés mosollyal iron. | (…) amikor feltápászkodtam, epés mosollyal odanyújtotta a kéztörlőt, (…) (35.) |
| 192. füves fin. | Az egyik füves, egy angolszakos fiú valami gyógyszert bevett hajnali három óra körül, (…) (35.) |
| 193. buliból fin. | (…) elege van már ebből a buliból, unja a mocskot, (…) (36.) |
| 194. elbaszott értelmiséget rég. ny. | (…) elege van már ebből a buliból, unja a mocskot, az egyetemistákat, meg az elbaszott értelmiséget. (36.) |
| 195. seggrészegen ny. | (…) a másik lányt is megtaláltuk, (…) seggrészegen cigarettázott a konyhában. (36.) |
| 196. rohadt színes verebek ny. | Mondtam, hogy rohadt színes verebek, nem tudjátok befogni a csőrötöket, (…) (37.) |
| 197. lefeküdtünk fin. | Lefeküdtünk, jó volt, de elég volt egyszer. (37.) |
| 198. puszit fin. | Aztán adott egy kis felületes puszit. (38.) |
| 199. bulid fin. | Na, menjél – mondta –, elvégre a te bulid! (38.) |
| 200. megeresztett felém fin. | (…) még egy félmosolyt is megeresztett felém. (38.) |
| 201. pá! fin. | Na, pá! Eridj! – és elment. (38.) |
| 202. marha jó csaj rég. ny. | Marha jó csaj volt, nem az a kimondott szépség, (…) (38.) |
| 203. nagyon bejött fin. | Marha jó csaj volt, nem az a kimondott szépség, de mégis nagyon bejött, húsos, kerek fenék, (…) (38.) |
| 204. hülye rég. ny. | De ha ennyire hülye, akkor csak menjen (…) (38.) |
| 205. francba rég. ny. | De ha ennyire hülye, akkor csak menjen a francba, (…) (38.) |
| 206. bulim fin. | Az én bulim volt, jó vicc! (38.) |
| 207. hülye kurva rég. ny. | A lány még csak vissza se nézett. Kis hülye kurva, (…) (38.) |
| 208. nőcskékre rég. ny. | Már régen ráuntam akkoriban az ilyen nőcskékre. (38.) |
| 209. francba rég. ny. | Amikor visszaértem, legszívesebben azonnal elzavartam volna mindenkit a francba. (38.) |
| 210. bulinak fin. | Kiadtam a jelszót: vége a bulinak. (38.) |
| 211. idióta rég. ny. | Tehetetlenségemben rámolni kezdtem, a szemetet egy óriási kék nejlonzsákba szedtem, idióta sárga kötője volt. (39.) |
| 212. röhögni ny. | Amikor a harmadikat tömtem tele, röhögni kezdtem magamon. (39.) |
| 213. bulim fin. | Ez volt az utolsó bulim, (…) (39.) |
| 214. mocskát rég. ny. | (…) engem ünnepeltek, aztán kitakaríthattam a mások mocskát. (39.) |
| 215. kibaszott rég. ny. | Elég volt a kibaszott egyetemista fílingből. (39.) |
| 216. fenébe fin. | Alig vártam, hogy végre mindenki elmenjen a fenébe. (39.) |
Felhasznált irodalom
Balázs Géza 2005: „A magyar nyelv elé mozdításáról(…)” (Vitairat a nyelvművelésért). Akadémiai Kiadó, Budapest
Bárczi Géza 1932: A „pesti nyelv”. Magyar Nyelvtudományi Közlemények, Budapest
Benkő Loránd (főszerk.) 1984: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Első kötet. A–Gy, Akadémiai Kiadó, Budapest
Egressy Zoltán 2001: Trágárság mint nyelvi erőszak a színpadon. http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=13
H. Tóth István–Radek Patloka 2009a: Kettős tükrök (A stílusról magyarul – a magyarról stílusosan). Károly Egyetem, Prága
H. Tóth István–Radek Patloka 2009b: Jegyzetek a magyar nyelv változatairól (2009 – a magyar nyelv éve). Társszerző: Radek Patloka. Prágai Tükör, Prága
H. Tóth István–Radek Patloka 2009c: Vázlat a szleng és a magyar nyelv kapcsolatáról. Társszerző: Radek Patloka. Brünni Futár, Brünn
H. Tóth István–Radek Patloka 2010: Hozzászólás a szleng világához – cseh és orosz példákkal. Édes Anyanyelvünk, Budapest
H. Tóth István 2011: A szöveg- és stíluskutatás tanításához (Garaczi László: Cigorgok). Magyartanítás, http://www.trezorkiado.fw.hu, Budapest
Kövecses Zoltán 1998: Magyar szlengszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest
Patloka, Radek 2009: Az „Elveszett” Balogh Robert. Prágai Tükör 2., Prága
Parapatics Andrea 2008: Szlengszótár. A mai magyar szleng 2000 szava és kifejezése fogalomköri szinonimamutatóval. Tinta Könyvkiadó, Budapest
Sipos Pál 1988: Ifjúsági nyelv – familiáris köznyelv. In: Kiss Jenő–Szűts László: A magyar nyelv rétegződése. Akadémiai Kiadó, Budapest
Szathmári István 1990: A reformáció és benne a Vizsolyi Biblia nyelvi hatása. In: Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára. Szerk.: Barcza József, Budapest
Szathmári István 1996: Hol tart ma a stilisztika? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Szathmári István 2001: A magyar irodalmi nyelv és stílus kérdései. Kodolányi Füzetek 9., Székesfehérvár
Szathmári István 2002: A stíluselemzés elmélete és gyakorlata. Kodolányi Füzetek 16., Székesfehérvár
Szathmári István 2004a: A funkcionális stilisztika történetéhez. Magyar Nyelvőr, Budapest
Szathmári István 2004b: Stilisztikai lexikon (Stilisztikai fogalmak magyarázata szépirodalmi példákkal szemléltetve). Tinta Könyvkiadó, Budapest
Szathmári István 2005: A magyar stilisztika a kezdetektől a XX. század végéig. Tinta Könyvkiadó, Budapest
Szerdahelyi István 1996: Irodalomelmélet mindenkinek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest
Szikszainé Nagy Irma 1994: Stilisztika. Trezor Kiadó, Budapest
Szikszainé Nagy Irma 1999: Leíró magyar szövegtan. Osiris, Budapest
Tolcsvai Nagy Gábor 1988: Társadalmi rétegződés és nyelvi norma (a bizalmas stílus mai magyar nyelvbeli terjedéséről). In: Kiss Jenő–Szüts László: A magyar nyelv rétegződése. Akadémiai Kiadó, Budapest
[1] A grat jellegzetes szórövidítés az sms-nyelvben, minden bizonnyal a gratulálok szavunk rövidítése. Forrás: Népszabadság, 2011. április 6., szerda, 15. p
[2] angol, arab, belorusz, dari, cseh, flamand, francia, hanti, japán, koreai, lengyel, mari, mongol, olasz, orosz, pastu, perzsa, spanyol, szlovák, szlovén, udmurt, ukrán anyanyelvű
[3] Jelen tanulmányom egyik lektora, Zámbóné Kis-Illés Magdolna tanár a nyelvhasználat szabadságával összefüggésben ekképpen foglalt határozott álláspontot: „Kell a kifejezésmód szabadságának is valamiféle norma! Szerintem ez a követelmény az EMBER emberminőségének a jelzőértéke is egyúttal, ahogyan a vele társult iskolázottsága, műveltsége, életszínvonala, napi életközösségbeli kapcsolatrendszere is. Ezek szintézise neveli a megszólalót igényes emberré.”
[4] Ezúton is köszönöm Harsányi Ildikó középiskolai tanárnak, az ELTE doktoranduszának, hogy felhívta a figyelmemet erre a Garaczi László-novellára, és megosztotta a mű befogadásával kapcsolatos tapasztalatait velem.
[5] a pénzügyminiszter reggelije: evokációnak is nevezhető ez a szintagma, ugyanis a regénybeli szituáció erős fokú utalás Mikszáth Kálmán „A pénzügyminiszter reggelije” című karcolatára
[6] A szövegben Anton Pavlovics Csehov egyik darabjáról, a „Sirály” címűről van szó, ebben található a Treplev név (és nem Trepljov, ahogy ez a Balogh-regény szövegében fordul elő). A főszereplő neve. Maga a gondolat, hogy cselekedni kell, egyébként ez az orosz irodalom legjobb gondolata a „Ványa bácsi” című darabból való. Szóval, Csehov-világról van szó, mindenképpen. Érdekes, hogy egy fiatal magyar író ennyire ismeri ezt a világot. A társaság a másodhegedűsről beszél, illetőleg felmerül az, hogy a szülők hiába költenek pénzt a gyerekek nevelésére. Mindez, ami elhangzik, nagyon ismerős. Ez a magyar regény egy Csehov-világot visszhangzó: cselekedni kell, de eleve tudjuk, hogy ennek az életnek így nincsen értelme. – Ezúton is köszönöm Galina Ryzhukhina orosz filológusnak, hungarológusnak, az ELTE doktoranduszának, hogy gondos segítséget nyújtott a szövegelemzéshez.
[7] Csehov Sirály című drámájának hőse, Trepljov, a fiatal író modern szellemű színdarabot készül bemutatni nagybátyja, Szorin birtokán, a tó melletti holdfényes színpadon.
2 Replies to “Létvizsgálat – szlengszerveződés”
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Tetszett az elemzés.Ezután elolvasom a művet. A mai társadalomra jellemző nyelvi durvaságok, trágárságok mintájára élő példa(Intő Példa?).
Kedves G-né!
Köszönöm a dicséretet. Jólesett, s egyben felelősséggel is ruház fel engem a további hasonló elemzéseimet illetően. Nekem is az a véleményem, amelyről Ön írt: intő példa a Balogh-féle közlésmód — pedagógiai aspektusból. A Balogh-regény sokkoló lesz, kérem, erre készüljön fel! Tisztelettel: david228