Nézd meg, ennek így nincs értelme, mondta Kati a férjének, Ernőnek, amint megpillantotta, hogy kisfiuk értelmetlenül ül szobája közepén, körülötte a játékok értelmezhetetlen alakzatban, s így, ennek az egésznek nem volt semmi értelme. Kati értetlenül rázta a fejét, Ernő vállat vont, kiitta kávéját, majd lelépett a munkahelyére. Másnap pszichológushoz vitték a kisfiút. Mi a neve a kisfiúnak, kérdezte a pszichológus a vizsgálat előtt. Kati és Ernő összenéztek, majd kinyögték, hogy kisfiú, ennyi, nem gondolták, hogy más nevet is kellene adniuk neki. Az oviban van Bence, Tomkrúz, Márk, Zsombor, Attila, de így, önmagában, hogy kisfiú, ilyennel még nem találkoztak, ezért sem erőltették az általános névválasztást. A pszichológus hümmögve odabökte, hogy ennek az egésznek így nem sok értelme van. A szülők tanácstalanul vezették ki a kisfiút a rendelőből, aki miután hazaértek, szétpakolta játékait a szobája közepén. Ernőnek megakadt a szeme a játékok alkotta alakzaton. Nézd csak, anyus – mondta Ernő a feleségének – ez az alakzat, illetve képlet megoldás lehet a globális felmelegedés problémájára! Kati hiába próbált elvonatkoztatni, nem látott mást, csak néhány szőnyegen heverő Lego-kockát, kisautót és katonát. Ennek az egésznek így mi értelme van?
Tette fel a költői kérdést a kétségbeesett anyuka, majd a lábosban úszkáló két pár virsli alatt elzárta a gázt, s visszasietett a pszichológushoz, aki rendelőjében ülve a könnyeivel küszködött, mivel ráébredt, nincs is igazi neve, csak ennyi: pszichológus.
🙂
(ez a kedvencem) …nem fáj, csak ha nevetek…