(Balázs Géza és Zimányi Árpád szerk.: Magyar nyelvhasználati szótár. Pauz-Westermann, Celldömölk, 2006. 232.)
Buddha, buddhizmus
A magyar köznyelvben Buddha nevének kiejtése: ’buttha’, a joghurt kiejtése pedig: ’jokhurt’. A lényeg, hogy a nevet, szót betűhíven kiolvassa a magyar. A joghurt esetében már korábban felfigyeltek a h-s ejtésre, foglalkozott vele 1964-ben Ferenczy Géza, majd 1968-ban az Élet és Tudomány nyelvi rovata is. Buddha esetében nem találtam erre vonatkozó adatot.
Pedig Buddha nevének és a joghurt szónak h-s kiejtése eredetileg helytelen, hiszen mindkét esetben idegen szóról és abban szereplő néma h-ról van szó. A h-s kiejtés tehát az írásmód hatására terjedt el a magyarban, és ezért hiperkorrekciónak (túlhelyesbítésnek, túlszabályosításnak) tarthatjuk. De ma hogyan értékelhetjük ezt a nyelvi szokást?
Először is nézzük meg, hogy mit mondanak a magyar kiejtési szótárak. Magay Tamás Idegen nevek kiejtési szótára (1974) nem ad eligazítást, de Tótfalusi István legújabb Kiejtési szótárában (Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése) (2006) sincs útbaigazítás. Fekete László Magyar kiejtési szótára (1992) azonban tanácsot ad a buddhista forma kiejtésére, így (ahogy valóban a közszokás is tartja): ’buthista’.
Buddha a buddhizmus vallásalapítója, aki Kr. e. kb. 560–480 között élt Észak-Indiában. Neve jelentése szanszkritul: ’megvilágosodott’. A buddhizmus szót 1856 óta tudjuk adatolni a magyar nyelvben. 1951 óta Budapesten is működik Buddhista Misszió.
A buddhizmus nemzetközi szó, vö. angol Buddhism, német Buddhismus, Buddhaismus, francia bouddhisme. A szó – az Etimológiai szótár szerint – az angolban keletkezett a Buddha tulajdonnévből. Közelebbről nem tudjuk meghatározni, hogy a magyarba mely nyelvből került át.
Azonban az angolban a Buddha, Buddhism szavakat h nélkül ejtik. A magyarban viszont mindvégig h-val ejtették – a már említett hiperkorrekció (túlhelyesbítés) eredményeként.
Joghurt
Ugyanez a jelenség figyelhető meg a joghurt szóval kapcsolatban is. Ezzel már foglalkozik a Nyelvművelő kézikönyv (1980, 1/1095) vonatkozó címszava is. Eszerint a joghurt török eredetű szó. Német közvetítéssel került a magyarba. A gh-s írásmód a németből származik, csakhogy a németben ez a h néma, a magyarban viszont tévesen kiolvasták: jokhurt. Helyesírási kézikönyveink a német közvetítés és a magyar ejtésmód miatt a joghurt formát ajánlják, holott a török eredetinek jobban megfelelő a jogurt forma lenne. Tehát a joghurt esetében is a magyar nyelvben ejtenek egy néma h-t.
Persze nem mindenki. A felvidéki (szlovákiai) magyarok ugyanis a mai napig jogurtnak ejtik a joghurtot. (Az én családomban még Budapesten is a jogurt forma járja.) Mi lehet ennek az oka? Talán a felvidéki magyarok természetes többnyelvűsége, amelynek az is a következménye, hogy jobban ismerték a német ejtési formát: jogurt. Ők helyesen néma h-nak értelmezték a h-t, míg más magyarok kiolvasták.
Értékelés
Megállapítható tehát, hogy a magyar köznyelvben Buddha és a joghurt szavak ejtése téves, hibás. Egy néma h-t kiolvastak a magyarok (a felvidéki magyarokon kívül). A jelenség az íráskép hatása a beszélt nyelvre, egyfajta túlhelyesbítés.
Ezek szerint akkor helytelenítsük a ’buttha’, ’buthizmus’, ’jokhurt’ kiejtési formákat? Szó sincs róla! A nyelvművelésnek van egy olyan bevett elve, hogy nem szólal fel, nem küzd meggyökeresedett nyelvi jelenségek, a már bevésődött nyelvszokás ellen. Vagyis a magyar kiejtésben ma már ’buddha’ és ’jokhurt’ a helyes, bár a h nélküli forma sem tekinthető helytelennek. Sőt!
Még egy tanulság
A joghurt köznyelvi ’jokhurt’ és felvidéki ’jogurt’ kiejtési különbsége rávilágít a magyar nyelv területi rétegződésére is. A Felvidéken tökéletesen helyes a ’jogurt’ kiejtés, sőt a többi magyar beszélőnek is felhívják a figyelmét a nyelvi tudatosságra. De a közös köznyelvben ma már a „helytelen” forma a helyes: ’jokhurt’.
A nyelvművelésnek nem csak a helyes-helytelen megállapítása a feladata, hanem a nyelvi tudatosítás is – ahogy azt most itt megtettük.
(Az Édes Anyanyelvünk 2009/3. számában megjelent írás.)
A felvidéki magyarok azért ejtenek jogurtot, mert szlovákul is így ejtik, sőt nem is írják le a h-t, mert a kiejtés szerinti írásmódot használják.
A fenti fejtegetéshez szeretném hozzáfűzni, hogy Vajdaságban is jogurtot ejtenek, mert a szerb „jogurt” elnevezéséből került az délvidéki magyarok nyelvébe. Magyarországi nemzettársaink azonban ennek hallatán rendre joghurtra javítják helytelen beszédünket.
Nagyon köszönöm mindkét észrevételt, közben Jakab István prof. úr is megerősítette a szlovákiai és szlovákiai magyar kiejtést. Családi hagyományból kifolyólat én is jogurtot ejtettem, míg egyszer a rádióban megállították a felvételt: helyesen: joghurt… Azóta mindig megállok a jog… után… BG
A románban meg ‘jaurt’-nak ejtik úgy tudom, így Erdélyben is hatott ez a szó.
Kedves Géza!
A szanszkrit buddha szóban lévő zöngés hehezetes foghang (dh) helyesen dh-nak ejtenedő, h-val ejtve, hasonlóan, mint pl. a magyar módhatározó szóban.
Sőt, a magyarral ellentétben a „h” zöngés, gégefőben képződik, ezért még keményebben is ejtik, mint mi.
Ennélfogva – véleményem szerint – helytelen volna egy nyugati nyelv pontatlan szanszkritjét átvenni. Maradjon a h!
Hasonló a helyzet a kínai „táj tyí”-vel (kínai harcművészet). Ha megkérdezünk egy kínait, hogyan ejtik a (pinyin átírás szerinti) tai qi-jét, táj tyí-nek fogja mondani.
Ennek ellenére az angolok ezt is félrecsúsztatták, így vettük át a „táj csí” kiejtést, ami a tai chi-ből jött.
Feltételezem, azért torzították a „ty”-t „cs”-nek, mert nem tudták leírni az előbbit, mivel az angol nem kiejtés szerint ír.
Érdemes kiiktatni a közvetítő nyelvet, kizárva a torzítás lehetőségét, és az adott keleti nyelv eredeti kiejtését ültetni át a magyarba.
barátsággal:
V. Á.
Lehet, hogy már idejétmúlta a megjegyzés, csak megerősítésképpen: Erdélyben tényleg jaurtot mondunk, a románban ugyanis jáurtnak ejtik, és a román helyesírásnak megfelelően iaurtnak írják. (azt hiszem kicsit keverjük, ugyanis nem látjuk az ékezetet az án, tehát nem is mondjuk, viszont jnek ejtjük az it, ahogy a románok is)
Kedves Enikő, én aradi vagyok. A várost már többségében románok lakják. Magam is félvér vagyok, de amikor magyarul beszélek még véletlenül sem mondok olyat, hogy jaurt, hanem csak joghurt. Továbbá aradi magyar ismerőseim sem mondják a jaurtot.
A joghurt eredeti ejtése hasonló a románéhoz. Csupán abban különbözik, hogy az a helyett o-t mondanak (katt a nyílra): http://www.turkishdictionary.net/?word=yo%F0urt
Edesapam nyelvesz volt es tanarember. Fogta a fejet, amikor valaki „jokhurtot” mondott. Mindig mondta nekunk, hogy ez „uri finomkodas”, okoskodas, es a magya nyelv nem turi meg a gh, kh szoszerinti kiejteset, a „h” mindig nema a magyar nyelvben ilyen esetekben. Tehat jogurt helyesen. Vietnami kollegamtolm egyszer rakerdeztem, hogy o butthista-e. Rammerestette a szemet, es kerdoen nezett ram. Leirtam neki a szot, mire elnevette magat es azt mondta, hogy „buddanak” ejtik. Nagyon csodalkozott, hogy igy elferditettem a szot.