Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Finnugor írók kongresszusa Kolozsvárt
Levelek a Borostyánkőútról 77.

2019.09.1.2 hozzászólás

2019. augusztus 21-25. között rendezték meg a 15. finnugor írókongresszust.

A rendezvénysorozat 30 évre tekint vissza, az elsőt kongresszust még a szovjet érában tartották meg Joskar-Olában, a Mari (akkor még Szovjet Szocialista) Köztársaságban. Az azóta rendezett kongresszusok:

– 1991, Espoo (Finnország)

– 1993, Eger; itt alakult meg a Finnugor Irodalmak asszociációja, Domokos Péter elnökletével

– 1996, Lahusalu (Észtország), itt vette át az elnökséget Arvo Valton

– 1998, Sziktivkár (Komi Köztársaság)

– 2000, Szaranszk (Mordvin Köztársaság)

– 2002, Hanti-Manszijszk (Hanti-Manysi Autobnóm Körzet – Jugra)

– 2006, Petroskoi (Karélia/Karjala)

– 2009, Joskar-Ola (Mari El)

– 2011, Oulu (Finnország), Kari Sallama az új elnök

– 2013, Szalehard (Ny-Szibéria, Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet), Pusztay Jánost választják elnöknek

– 2015, Badacsony

– 2017, Tartu

– 2019, Kolozsvár.

Az alábbiakban idézem kongresszusi nyitó előadásom néhány gondolatát.

A kolozsvári kongresszus két fontos esemény jegyében zajlik.

Az ENSZ az idei évet a veszélyeztetett őshonos népek és nyelvek évévé nyilvánította. Oroszországban élő nyelvrokonaink és nyelvük a veszélyeztetett népek és nyelvek közé tartoznak. Ennek okairól eleget beszéltem és írtam, itt és most csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az irodalmat művelőknek, íróknak és költőknek óriási felelősségük van a nyelvi-kulturális asszimiláció, s az adott nép mindezzel járó totális beolvadásának megakadályozásában. Hangsúlyozottan érvényes ez a diaszpórában élő népcsoportokra. A helyzet megköveteli, hogy mindenekelőtt anyanyelven is és nem kizárólag az állam többségi nyelvén kell alkotni.

A másik esemény tulajdonképpen egy évforduló. 30 évvel ezelőtt szervezték meg az első kongresszust, ami azt bizonyítja, hogy életképes a finnugor népek íróinak, költőinek együttműködése, van igény a kapcsolatok ilyen jellegű fenntartására.

Az idei az első a kongresszusok történetében, amely nem finnugor nyelvű országban zajlik, hanem – úgymond – a diaszpórában, mert a kongresszus fő témája is ez volt: Irodalom a diaszpórában. A világban élő magyarsággal kapcsolatban – s ezt a nem magyar résztvevők kedvéért kellett megemlíteni – két terminust használunk: a mai Magyarországot körülvevő államokban élő magyarságot nem diaszpórának, hanem határon túli magyaroknak nevezzük. A helyzetet előidéző politikai döntésről lehet olvasni a kongresszus tiszteletére kiadott Венгерский взгляд (Magyar nézőpont) című orosz nyelvű kötetben. A diaszpóra kifejezést a földrajzilag távolabb eső, s a többnyire nem is tömbben élő magyarság megjelölésére használjuk, így a nyugat-európai és amerikai államokban vagy éppen Ausztráliában élő magyarokra.

A helyszínválasztással azt akartuk megmutatni, hogy kisebbségi létben is lehet, ha a közösség akarja, teljes kulturális életet élni. Lehet teljes körű anyanyelvű oktatást, irodalmi-kulturális életet szervezni. Meg akár olyan magyar hetet, amelynek eseményeit a kongresszusi résztvevők is követhették Kolozsvár belvárosában.

A magyar irodalom az anyaországon kívül mind a határon túli magyarság, mind a diaszpóra magyarságának körében él. Erről olvashatnak a Безграничная венгерская литература (Határtalan magyar irodalom) című kötetben.

Az említett két kötet is bizonyítja, hogy a magyarok most sem jöttek üres kézzel a kongresszusra. Hogy miért orosz nyelvűek a kötetek, annak egyszerű a magyarázata: tapasztalataink szerint oroszországi nyelvrokonaink rendelkeznek – ellentétben az észtekkel és finnekkel – a legkevesebb ismerettel a magyar irodalomról és történelemről.

Az ezt megelőző két kongresszusra is készítettünk kulturális-irodalmi ajándékot. A badacsonyi kongresszus alkalmából, 2015-ben, kiadtuk az 50 legszebb magyar verset és a 12 legszebb magyar novellát különböző finnugor nyelveken, valamint számos finnugor nép irodalmának 12 legszebb versét sok finnugor nyelven, továbbá két komi és egy mordvin drámát észtül és magyarul.

Ez a program szándékom szerint minta, példa akart lenni. Azt reméltem, hogy az oroszországi finnugor népek körében ezáltal elindul egy kezdeményezés, egymás irodalmának megismerésére és megismertetésére. Ebbe a folyamatba be kellene/kellett volna kapcsolni a finnugor régiók egyetemeinek finnugor tanszékeit, amelyek programjába fel kellene venni más finnugor nyelvek – s nem csak a finn, esetleg a magyar – tanulását. Technikailag ez a mindenütt meglévő videokonferencia-berendezéssel olcsón megoldható volna. Így egymás nyelvét ismerő szakembereket lehetne képezni, akik orosz közvetítő nyelv nélkül tudnák anyanyelvükre fordítani nyelvrokonaik irodalmát.

A 12 legszebb magyar vers programja, amelynek szerzője és szervezője, Fűzfa Balázs, részt vett a kolozsvári kongresszuson, egyszersmind jelentős identitáserősítő is, amire az oroszországi finnugor népeknek nagyon nagy szükségük van.

A 2017-es tartui kongresszusra elvittük az udmurt Vuzs Multán regény, illetve a szetu eposz, a Peko, valamint két szetu epikus ének fordítását, a hozzájuk kapcsolódó szótárral és nyelvtannal.

Kolozsvárra pedig elhoztuk a fentebb már említett két orosz nyelvű tanulmánykötetet.

Az együttműködés, a kongresszusok jövőjét illetően az alábbi javaslatokat tettem:

– az irodalomkutatók állítsák össze irodalmuk azon műveinek listáját, amelyeket kölcsönösen fordításra javasolnak,

– rendszeresen szervezzünk fordítói szemináriumokat,

– az elnökség dolgozzon ki projekteket, amelyek segítségével meg lehet valósítani ezeket a célokat.

Ez a leghatékonyabb módja annak, hogy a kongresszusok ne váljanak csupán irodalmi turizmussá, illetve egymás irodalmának megismerése ne a véletlen, vagy személyes kapcsolatok játéka legyen.

Együttműködésünk jövője azonban mindenekelőtt attól függ, részt vehetnek-e abban az oroszországi finnugor régiók alkotói. Az utolsó pillanatokban történt lemondások arra engednek következtetni, hogy a politika több régióban nem örül az ilyen kapcsolatoknak.

A kongresszust támogatta a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány, a Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár városa. Támogatásuk nélkül ezt a kongresszust nem rendezhettük volna meg. Köszönet illeti a szervezőket, mindenekelőtt Varga P. Ildikót.

*

A kongresszus idején a finnugor irodalmak asszociációjának elnöksége több kérdésben is határozatot hozott.

Mindenekelőtt döntés született arról, hogy a kongresszusok sorozata kétéves időközönként folytatódik. (Felmerült ugyanis a javaslat, hogy a finnugor tudományos kongresszusok, vagy a finnugor népek világkongresszusainak mintájára ritkábban, 45 évente is elegendő volna megrendezni a finnugor írók kongresszusait.) 2021-ben terveink és reményeink szerint az Oroszországban élő szetuk földjén, az észt-orosz határ közvetlen közelében lesz a következő kongresszus.

A kongresszus központi témája még tárgyalás alatt van. A javaslatok: Anyanyelv és irodalom, illetve Anyanyelv és környezetvédelem.

Az elnökség felkérte e sorok íróját, hogy vállalja továbbra is az elnöki teendők ellátását.

2 hozzászólás

#1 Kovács István 2019. 09. 1. 09:00:14

„Felmerült ugyanis a javaslat, hogy a finnugor tudományos kongresszusok, vagy a finnugor népek világkongresszusainak mintájára ritkábban, 45 évente is elegendő volna megrendezni a finnugorírók kongresszusait.”

Sőt a magam részéről javasolnám az 1000 évenkénti kongresszus megrendezését, tekintve, hogy a magyaroknak és a magyar nyelvnek semmi köze a finnugor nyelvű népekhez, és a nyelvükhöz sem.
Pusztay úr részéről egy olyan pótcselekvés, amelyet megbocsáthatatlanul fölösleges időpocskolásnak kell, hogy értékeljek.
A magyarságnak semmi, de semmi köze – az általános értelemben vett emberi kapcsolatok szükségszerű ápolásán kívül – az uráli ( finnugor ) nyelvű népekhez. Teljes vakvágány, amit Ön művel – miközben a tudományága területén meg sem szólal a Klíma állttal művelt ámokfutás kapcsán.

Ébresztő!!! – kedves Pusztay Úr!

A sorsa elől senki nem menekülhet! – Lehet hallgatni – de az idő….az mindenki fölött elszáll!
Foglalkozhatunk persze ilyen a világon senkit nem érdeklő témákkal – csak hogy én azt gondolom, hogy ÖN nem erre született!!!!
finnugor írók kongresszusait.)

#2 Kovács István 2019. 09. 2. 09:37:00

. Nyelvünk finnugor eredetű, de a magyar nép nem nevezhető finnugornak.

Ez a több mint százéves felismerés még mindig nem eléggé ismert a magyar közvéleményben, sajnos még egyes természettudósok körében sem. ”
A magam részéról ezt az állítást visszautastom a természettudományok képviselőinek nevében. Ha Klíma László ezt nem vonja vissza, akkor becsületsértési pert fogok indítani a természettudományok képviselőinek rendszeres és durva sértegetése miatt.
Klíma Úr ugyan is – nézetem szerint – semmivel nem tudja alátámasztani állítását.

Új hozzászólás