Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Pomozi Péter

Pomozi Péter

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Légyvédelem
Levelek a Borostyánkőútról 54.

2017.10.1.1 hozzászólás

Zúgnak, kíméletlenül támadnak, zuhanórepüléssel, beleesznek ételbe, beleisznak italba, s ha szerencsétlenül járnak, akár bele is fulladnak a borospohárba.

 

Kiváltják az emberek jogos haragját. Egy szép, egészséges képzavarral élve: ilyenkor rájár a rúd a legyekre.

A légy (musca domestica) is társas lény, s előszeretettel keresi az ember társaságát. Ez a vonzódás azonban egyoldalú. Az ember megtesz mindent, hogy mentesítse magát a légy zavarórepüléseitől, az idegesítő zümmögéstől. Az ostoba légy azonban nem tágít.

És az ember megpróbál védekezni. A legkülönfélébb eszközökkel, amelyek eszközök tudományosan az alábbi módon csoportosíthatók:

– biológiai megoldás/1: hagyni kell, hogy a pók hálót szőjön, amelybe – ám ezért imádkozni is kell – talán beletéved egy-két légy; a terasz egyik sarkában ott búvik a pók, „aki” éjjel a korlátra gyönyörű hálót sző, ám abban még egyetlen legyet sem láttam;

– biológiai megoldás/2: ki kell várni az estét, hogy az akkor ébredező denevérek megkezdjék légy- és szúnyogirtó körútjukat; de lehet, hogy a légy is éjszakai nyugovóra tér, hiszen Radnótitól is tudjuk, hogy estére ugyan „a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már”; amiből mellesleg tudjuk, hogy a denevér nem olvas Radnótit;

– károsan alkalmazott egészségvédő, azaz légyúsztató megoldás: az idősebbek még emlékeznek rá, a fiatalok közül meg azok, akiknek falun laknak és nyugdíjas mellékfoglalkozásként hagyományt őriznek a nagyszülei, láthatták az asztal közepére állított hasas, fent azonban keskeny nyakú és dugóval lezárt üvegedényt, amely alul középen néhány centiméteres átmérővel nyitott volt és a széle felfelé hajlott, miáltal egy kis vályút képezett, a nyílás alá cukrot szórtak, a vályúba pedig ecetes vizet tettek; a légy rászállt az édes lakomára, boldogsághormonjai felemelték, betalált az üvegedény alsó nyílásán, ám a visszafelé vezető utat már meg nem lelhette, előbb-utóbb fürdőzésre adta fejét (meg torát és potrohát), ám az ecetes vízben való megmártózás még a legyeknek sem azonos a spa-wellness-élménnyel, amibe végül átázva bele is törődtek, s néhány körnek úszva való megtétele után csalódottan örökre elbúcsúztak ettől a légyottól;

– fizikai vagyis csattanós megoldás: nagyapáink légycsapója, ami – találat esetén – szobafestők további alkalmazását is kikényszeríti, miáltal aktívan bekapcsolódhatunk nem csak a legyek, hanem a munkanélküliség elleni harcba is;

– kémiai vagy ragaszkodó megoldás: a mennyezetre rajzszöggel feltűzött, méteres sárga keskeny papírszalag, amelynek alapvető, ám nem célirányos tulajdonsága, hogy beleakadjon az ember haja, emellett azonban alkalmas arra is, hogy a rászálló legyet se engedje tovább repülni, amely így hosszas vergődés után kimúlik, ám holtában tesz igazán jó szolgálatot, hiszen a még élő legyeket felettébb izgatja, milyen zsákmányra lelhettek társai, s beszállva az osztozkodásba ott is ragadnak ebben a társaságban.

Mindez azonban csupán légygyérítés – a kifejezést a korábbi szúnyogirtás csődjét önkéntelenül sugalmazó, immár hivatalos kifejezéssé előlépett szúnyoggyérítés értelemszerű átalakításával alkottam meg.

Igenám, de a fenti eljárások túlságosan is emberközpontúak, s nincsenek tekintettel a legyek jogaira. Ezt a hiányosságot megszüntetendő meg is jelentek a légyvédelmi osztagok, köztük is a leghangosabban a Légy mancs. Mert a fentebb ismertetett eljárások a legyeknek ugyan csupán elenyésző százalékára nézve járnak tragikus véggel, itt elvi kérdésről van szó. Biztosítani kell a legyeknek is a légyhez méltó életet és a tisztességes kimúláshoz való jogot. Ezzel egyszersmind megfelelhetünk a közmondás bölcsességének, miszerint az ember a légynek sem árt.

A légyhez méltó élet biztosítása érdekében a légyvédelmi osztag megkezdte áldásos, nemzetközi fórumokra is kiterjedő tevékenységét. Felvette a kapcsolatot az EU, az ENSZ és a kozmosz légyvédelmi hivatalával.

Közös munkájuk első megnyilvánulásaként elítélő nyilatkozatokat tettek közzé azon országok ellen, amelyek a fenti légygyérítő eljárásokban bűnösnek találtattak, első helyen említve, már-már azt mondhatnók, szinte rutinból: Magyarországot, mely rendszeresen támadja a legyek urát.

A nyilatkozatot légyoltalmi intézkedések követték.

Erődemonstrációként légyfelvonulásokat szerveztek, amelyeken részt vettek a legyekkel szolidaritást vállaló szúnyogok, darazsak, bögölyök és kullancsok is.

Következő lépésként megkezdték a légyoltalmi bunkerek építését.

Zöldlégy szervezetek kezdeményezték nemzeti légyvédelmi parkok kialakítását, amelyek területén tilos a legyekkel szembeni bármilyen, rájuk nézve káros kihatású intézkedés foganatosítása.

Mindezzel egy időben tárgyalásokat kezdeményeztek. Ezek egyik célja a légyirtásra vagy légygyérítésre alkalmas eszközök számának radikális csökkentése, végső célként azok teljes megsemmisítése. A kérdésben való megegyezést azonban nehezítette a légyirtásra vagy légygyérítésre alkalmas eszközöket gyártó multi- és uninacionális cégek fellépése. Ezáltal a tárgyalások menete lelassult, s látható volt, hogy a kitűzött cél eléréséig még legyek több nemzedékének kell (ki)szenvednie.

Egy másik tárgyalási téma volt a légy védett lénnyé nyilvánítása. Hivatkozási alapul szolgált az a méltánytalanság, hogy az emberek által képviselt kisebbség uralkodik a többségi legyek fölött, s akkor még a velük szolidáris szúnyogokról, darazsakról, bögölyökről és kullancsokról még nem is szóltak.

További céljuk annak elérése volt, hogy képviselőket delegálhassanak az ember mint kisebbség különböző politikai, gazdasági, kulturális fórumaiba, amelyeken a többséget megillető szavazati joggal is rendelkezhessenek.

Nyomatékul létrehozták az elnyomott többség összefogásának demonstrálásaként a legyek, szúnyogok, darazsak, bögölyök és kullancsok, azaz a vérszívó rovarok internacionáléját, a Vérovintern-t. Ennek munkájába, mint látható, a helyzetükben tapasztalható hasonlóság miatt nem csak vérszívók kapcsolódtak be.

A Vérovintern a tárgyalások kudarca esetére javaslatot dolgozott ki, melynek lényege biológiai megoldás bevetése az ember ellen. Ez az egyszer ehető gomba fogyasztásának kötelezővé tételét jelenti. A többséget képező és a kezdeményezést magukhoz ragadó legyekre való tekintettel, egyszersmind egy végzetes, s a legyekre nézve méltánytalan terminológiai tévedést kiküszöbölendő a légyölő galóca fogyasztásáról van szó. A terminológiai tévedés abban áll, hogy ennek a gombának a neve erősen félrevezető, és könnyen belátható, hogy emberi ármánynak köszönhető. Tudvalévő ugyanis, hogy a légyölő galócának a történelem folyamán több ember esett áldozatául, mint légy. Ezért helyesebb volna emberölő galócának nevezni.

De addig is: csapkodjuk bátran a legyeket.

 

1 hozzászólás

#1 M. J. 2017. 10. 3. 10:19:21

Köszönöm, bár, ahogy mondani szokás, az egyik szemem nevet, a másik sír.
Eszembe jut erről Michael Ende egyik meséje, amelyben a Hold mibenlétén elmélkedő elefántot, Füligráncos Filemont a közeli láp hordalékán tanyázó izgága legyek futballmérkőzésre hívják ki, majd le is győzik, ám ezt a legyőzött fél, sajnos, észre sem veszi, a büszkén zsibongó legyek enyészetszagú hordalékkupacát meg lakóival együtt lassan tovasodorja a víz.

Új hozzászólás