Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza
  • Maszk
    2021. 02. 1. 06:00

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre
  • Téka
    2021. 02. 14. 14:00

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Benyhe János dohogásai Tetten ért szavak 48.

2013.04.10.3 hozzászólás

Benyhe Jánosra, a műfordítóra, nyelvművelőre emlékezem ezzel az írással. Az írás 2008-ban, az Új dohogó megjelenésekor született.

Benyhe János irodalomtörténész, hispanista, kiváló műfordító, aki egy időben kül- és kultúrpolitikával is foglalkozott, hétről-hétre adja közre a Heti Válaszban irodalmi tárcáit – leginkább a nyelvről, nyelvi kérdésekről. A tárcák közül százötven 2005-ben már megjelent a Dohogó című könyvben, most újabb százötvenet gyűjtött össze az Új dohogóba.

Bevallom, ez a Dohogó cím eleinte nekem nem nagyon tetszett. A „dohogó” ember kicsit összeférhetetlen, kellemetlen, „a kákán is csomót keres”, s tudjuk, hogy a nyelvművelés ügyének (nem a magyar nyelvnek!) sokat ártottak azok, akiknek semmi se jó, akik mindig minden „formába” belekötnek, folytonosan csak „megakasztják” a közlési folyamatot.

Benyhe János azonban a kedves tanáros „dohogók” közé tartozik, s hogy sokaknak tetszik a stílusa és a mondanivalója, abból is látszik, hogy rovata él, s könyvei is fogynak.

Mitől kedvesek Benyhe János dohogásai? Számomra leginkább azért, mert nyelvművelése nem folytonos javítgatás, helyreigazítás, hanem elgondolkodtatás, töprengés és magyarázat. Nézőpontja pedig nagyon széles: a jelenségeket folyamatosan összeveti más nyelvekkel, kultúrákkal, nézi a szó vagy mondat teljes környezetét, történeti, lelki, társadalmi, politikai körülményeit. Okos ismeretterjesztés.

A nyelv szinte valamennyi szférájában otthonos. A „szféra” itt nagyon tudatos szóválasztás. Benyhe János számára a nyelv „a szférák zenéje” (csodálatosan szép zene, sőt szimfónia), egyszerre pontosság, szabályosság és megfoghatatlanság, misztikum. Foglalkoztatja a nyelv hangzása, nyelvtana (ragozása, mondatszerkesztése), szókészlete, kommunikációs szokásaink (illem), a nyelvi változás, sőt a nyelvpolitika, de talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy leginkább a nyelv „misztikuma”: személyiség-, kortükröző, gondolatteremtő jellege. Nála is a nyelv teremti a világot – de nem öncélú posztmodern módon, hanem éppen ellenkezőleg: a hagyományok, a műveltség, a logika útján. Ezt bizonyítja a Tartalom és forma című írása. Vannak, akik azt vallják, a tartalom előrébb való, mint a forma. A nyelvvel tudatosan foglalkozók számára azonban gyakran fontosabb a forma, mint a tartalom („stilisztaként magam is hajlamos vagyok arra, hogy gyakran fontosabbnak tartsam a nyelvi köntöst, mint a gondolati tartalmat”). Benyhe János félve írja le stilisztikai elfogultságát, pedig tudományosan is alátámaszthatjuk: az „egymásra hangolódás” alapfeltétele a megfelelő forma, amely önmagában örömöt, sikert jelent; a nem megfelelő forma félreértéshez, esetleg teljes elutasításhoz vezet. A megfelelő formát is tanulni kell. A tanulás eredménye pedig többlet, többnyire: műveltség, tudás és tudatosság. És itt van valami baj: „lassan már nemzedékek nőnek föl, amelyeknek alig jut eszükbe, legföljebb beugrik valami”. Beugrik valami, és lesz belőle egy „laza mondat”, még később egy „torokhang”, esetleg egy morgás – amely persze „jelent” valamit, és vagy célba ér, vagy nem, de mindenesetre egyre távolodik attól, amit százezer év alatt az emberiség „nyelv” címén alkotott, felhalmozott. Ennek a kifejlett, tagolt emberi és persze megvalósulási formájában mindig nemzeti nyelvnek a szószólói az értelmiségiek, a nyelv művészei, és olykor a nyelvészek is. Benyhe János mint a nyelv művésze, a nyelv legapróbb titkainak a tudósa folyamatosan erre figyelmeztet dohogásaival. Bárcsak ne lenne igaza az általa idézett régi pesti-jiddis akasztófahumor-mondásnak: „niemals kommt ’twass bess’res nach”, vagyis (szabad fordításban) „mindig minden rosszabb lesz”. Kedves Tanár Úr! Minden folyamatban benne van az ellentéte is! Lesz még egyszer ünnep a világon!

(Benyhe János: Új dohogó. Nyelv-őr-járat. Kortárs Kiadó, Budapest, 2008.)

3 hozzászólás

#1 Ferenc A. 2013. 04. 11. 20:25:46

Nagy szeretettel gondolunk Benyhe Jánosra, hiányzanak írásai, örülök, hogy megemlékezett róla, Antal

#2 Károly Annamária 2013. 04. 13. 08:52:05

Hol vásárolhatók meg Benyhe János könyvei? Úgy tudom, hogy több “dohogó” megjelent, nemcsak az itt ismertetett “Új”. Örömmel fogadnék itt felajánlásokat, Annamária

#3 Tóth Béla 2013. 04. 23. 20:33:13

Igen, van egy Ráadás Dohogó is, ha jól tudom…

Új hozzászólás