Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Benyhe János dohogásai Tetten ért szavak 48.

2013.04.10.3 hozzászólás

Benyhe Jánosra, a műfordítóra, nyelvművelőre emlékezem ezzel az írással. Az írás 2008-ban, az Új dohogó megjelenésekor született.

Benyhe János irodalomtörténész, hispanista, kiváló műfordító, aki egy időben kül- és kultúrpolitikával is foglalkozott, hétről-hétre adja közre a Heti Válaszban irodalmi tárcáit – leginkább a nyelvről, nyelvi kérdésekről. A tárcák közül százötven 2005-ben már megjelent a Dohogó című könyvben, most újabb százötvenet gyűjtött össze az Új dohogóba.

Bevallom, ez a Dohogó cím eleinte nekem nem nagyon tetszett. A „dohogó” ember kicsit összeférhetetlen, kellemetlen, „a kákán is csomót keres”, s tudjuk, hogy a nyelvművelés ügyének (nem a magyar nyelvnek!) sokat ártottak azok, akiknek semmi se jó, akik mindig minden „formába” belekötnek, folytonosan csak „megakasztják” a közlési folyamatot.

Benyhe János azonban a kedves tanáros „dohogók” közé tartozik, s hogy sokaknak tetszik a stílusa és a mondanivalója, abból is látszik, hogy rovata él, s könyvei is fogynak.

Mitől kedvesek Benyhe János dohogásai? Számomra leginkább azért, mert nyelvművelése nem folytonos javítgatás, helyreigazítás, hanem elgondolkodtatás, töprengés és magyarázat. Nézőpontja pedig nagyon széles: a jelenségeket folyamatosan összeveti más nyelvekkel, kultúrákkal, nézi a szó vagy mondat teljes környezetét, történeti, lelki, társadalmi, politikai körülményeit. Okos ismeretterjesztés.

A nyelv szinte valamennyi szférájában otthonos. A „szféra” itt nagyon tudatos szóválasztás. Benyhe János számára a nyelv „a szférák zenéje” (csodálatosan szép zene, sőt szimfónia), egyszerre pontosság, szabályosság és megfoghatatlanság, misztikum. Foglalkoztatja a nyelv hangzása, nyelvtana (ragozása, mondatszerkesztése), szókészlete, kommunikációs szokásaink (illem), a nyelvi változás, sőt a nyelvpolitika, de talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy leginkább a nyelv „misztikuma”: személyiség-, kortükröző, gondolatteremtő jellege. Nála is a nyelv teremti a világot – de nem öncélú posztmodern módon, hanem éppen ellenkezőleg: a hagyományok, a műveltség, a logika útján. Ezt bizonyítja a Tartalom és forma című írása. Vannak, akik azt vallják, a tartalom előrébb való, mint a forma. A nyelvvel tudatosan foglalkozók számára azonban gyakran fontosabb a forma, mint a tartalom („stilisztaként magam is hajlamos vagyok arra, hogy gyakran fontosabbnak tartsam a nyelvi köntöst, mint a gondolati tartalmat”). Benyhe János félve írja le stilisztikai elfogultságát, pedig tudományosan is alátámaszthatjuk: az „egymásra hangolódás” alapfeltétele a megfelelő forma, amely önmagában örömöt, sikert jelent; a nem megfelelő forma félreértéshez, esetleg teljes elutasításhoz vezet. A megfelelő formát is tanulni kell. A tanulás eredménye pedig többlet, többnyire: műveltség, tudás és tudatosság. És itt van valami baj: „lassan már nemzedékek nőnek föl, amelyeknek alig jut eszükbe, legföljebb beugrik valami”. Beugrik valami, és lesz belőle egy „laza mondat”, még később egy „torokhang”, esetleg egy morgás – amely persze „jelent” valamit, és vagy célba ér, vagy nem, de mindenesetre egyre távolodik attól, amit százezer év alatt az emberiség „nyelv” címén alkotott, felhalmozott. Ennek a kifejlett, tagolt emberi és persze megvalósulási formájában mindig nemzeti nyelvnek a szószólói az értelmiségiek, a nyelv művészei, és olykor a nyelvészek is. Benyhe János mint a nyelv művésze, a nyelv legapróbb titkainak a tudósa folyamatosan erre figyelmeztet dohogásaival. Bárcsak ne lenne igaza az általa idézett régi pesti-jiddis akasztófahumor-mondásnak: „niemals kommt ’twass bess’res nach”, vagyis (szabad fordításban) „mindig minden rosszabb lesz”. Kedves Tanár Úr! Minden folyamatban benne van az ellentéte is! Lesz még egyszer ünnep a világon!

(Benyhe János: Új dohogó. Nyelv-őr-járat. Kortárs Kiadó, Budapest, 2008.)

3 hozzászólás

#1 Ferenc A. 2013. 04. 11. 20:25:46

Nagy szeretettel gondolunk Benyhe Jánosra, hiányzanak írásai, örülök, hogy megemlékezett róla, Antal

#2 Károly Annamária 2013. 04. 13. 08:52:05

Hol vásárolhatók meg Benyhe János könyvei? Úgy tudom, hogy több “dohogó” megjelent, nemcsak az itt ismertetett “Új”. Örömmel fogadnék itt felajánlásokat, Annamária

#3 Tóth Béla 2013. 04. 23. 20:33:13

Igen, van egy Ráadás Dohogó is, ha jól tudom…

Új hozzászólás