„Míg más földrészeken több évszázados előadóművészeti hagyományok töretlenül fejlődtek, addig Európában a középkori, ugyanakkor szakrális alapokról induló színjátszásról csak töredékes tudásunk lehet, amelyek hiteles felidézésére, azaz „visszaszervesítésére” tett törekvések további kérdéseket vetnek fel” írja Pintér-Németh Géza. Tanulmányának kulcsszavát választottuk az E-nyelv Magazin 2024/1. számának címéül. Később ezt írja: „Ha a hagyományok felidézéséről, tehát visszaszervesítésről beszélünk, akkor szinte valamennyi művészeti ágban könnyen találunk példákat, a színház azonban kivétel.” Ennek körüljárására tesz kísérletet összeállításunk.

„Vannak kutatók, akik a hidat keresik a tudományos és a spirituális viszonyok útvesztőjében mind a két terület tapasztalatait megismerve, azokat egymással kiegészítve” példákkal is kiegészítve olvasható Ragány Misa írásában. Majd később: „A meditációs és önfejlesztő technikák biológiai, élettani és lelki hatásai, immáron műszerekkel mérhető, tudományos megfigyelés tárgyát képezik, ahonnan egy lépésnyire van, vagy talán még annyira sem, a spiritualitás tudományos, empirikus vizsgálata, elfogadottsága”.  Például: mágia, sámánizmus: „Jodorowsky saját módszerére a pszichomágia elnevezést használja. Ennek oka, hogy a művész még a mexikói évei alatt egy népgyógyító, Pachita asszisztenseként tevékenykedett, így lehetősége volt részt venni a sámán különböző gyógyításain, operációin…” Illetve: „a pszichomágia tanácsokat ad a problémák megoldására a mágia technikáinak nem babonás módon történő alkalmazásával…” mutat be egy egyedülálló színházi kísérletet Szántó Száva.

A visszaszervesítésre két mai magyar példát mutatunk be. Török Katalin az archaikus és a neoimák jelentőségéről ír: „Az európai népköltészet egyik legrégibb rétegei az archaikus imák, amelyek a hagyományos vallási kereteken kívül helyezkednek el. Ezek az imádságok olyan tudatalatti mechanizmusokat aktiválnak, amelyek hatással lehetnek az egyén mentális és érzelmi állapotára. A mai napig megfigyelhető az irántuk való igény, hiszen modern formái is kialakultak”.  Kaj Ádám János példát hoz arra, hogyan szervesülhet a reneszánsz korának szövege a mai internetes kommunikációval: „A reneszánsz bájos valószerűtlenségeit úgy oldották fel az alkotók, hogy magát a dialógust ál-online beszédhelyzetté változtatták, ahol az abban nem közvetlen résztvevők, kvázi egy internetes szappanopera nézőiként, emodzsikkal erősítették vagy ellenpontozták az elhangzottakat, ezzel egyfelől megtörték a szerelmi vallomások privát jellegét, másfelől tökéletesen illeszkedtek a koraújkori (ami egyben a komédia keletkezésének korszaka is) érzelemkifejező technikáinak sorába”.

A visszaszervesítés kulcsmozzanta: a hagyomány. Hagyomány nélkül nincs kultúra. Hogy egy klasszikust idézzünk: „A hagyomány valóságosan működik, hisz a levegővel is azt szívjuk be, miközben nem gondolunk rá.” (Grotowski)

Az E-nyelv Magazin Visszaszervesítés tematikus összeállításának szerzői a Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktoranduszhallgatói. Írásaik a Jelentésalkotás a művészetekben című óra kapcsán születtek. A Magyar Szemiotikai Társaság ugyanilyen címmel rendez művelődésszemiotikai konferenciát 2024. május 31-én és június 1-jén Szombathelyen.