Az ősi kultúrában az anyagi és szellemi szférák még nem váltak szét, szimbiózisban éltek egymás mellett (Balázs 2021: 88). A tudomány fejlődésével és ezáltal a materialista eszmék térnyerésével egyre inkább nőtt a szakadék az anyagelvű és a transzcendens világnézet között, holott számos olyan tény létezik, amelyet a tudomány nem tud megmagyarázni.

A mágiának sokféle értelmezése létezik, attól függően, hogy kinek a szemszögéből nézzük. Általánosságban a mágia olyan tevékenységek, rituálék vagy gyakorlatok összességét jelenti, amelyeknek a célja, hogy természetfeletti erőket vagy befolyást mozgósítsanak vagy irányítsanak az emberi életben vagy a környezetben. Az egyének különböző kultúrákban és időszakokban különféle mágikus gyakorlatokat folytattak, és hittek, hisznek a mágia erejében. Ez lehet varázslat, jóslás, szertartások végzése, gyógyítás vagy más természetfeletti jelenségekkel való kapcsolatfelvétel. A modern tudomány általában nem ismeri el a mágia létezését a hagyományos értelemben, inkább a természeti törvények és az empirikus bizonyítékok alapján próbálja megmagyarázni a világ jelenségeit. A mágia inkább a kulturális és vallási hagyományokban, valamint a hitben és a spirituális gyakorlatokban gyökerezik.

Egy Sir Isaac Newton-nak tulajdonított idézet szerint: „Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. A pohár alján pedig ott van az Isten!”

A tudomány hivatalosan nem foglal állást a spirituális tanok vagy tapasztalatok igazságtartalmáról vagy érvényességéről, mivel a tudomány módszertanilag az empirikus megfigyelésekre támaszkodik. A tudományos megközelítés alapelvei szerint egy állítást csak akkor tekintünk elfogadottnak vagy valósnak, ha megfelelő empirikus bizonyítékok támasztják alá. A tudományos közösség általában szkeptikusan viszonyul a spirituális tanokhoz és tapasztalásokhoz, mivel ezeket gyakran nehéz vagy lehetetlen reprodukálni, megfigyelni, megismételni a tudományos kísérletekben vagy vizsgálatokban. Emellett sok spirituális tapasztalat vagy tanítás olyan területeket érint, amelyek túlmutatnak a tudomány jelenlegi ismeretein. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tudomány és a spiritualitás teljesen ellentétesek lennének egymással. Sokaknak van spirituális élménye, amely fontos szerepet játszik az életükben és a személyes fejlődésükben, és ez a tudomány számára is érdekes vizsgálati terület. Számos tudós kutatja például a meditáció vagy a tudat működésének hatását az emberi testre és az agyra, és ezek a kutatások olykor átfedést mutathatnak a spirituális tapasztalatokkal és gyakorlatokkal.

Figyelemreméltó kutatások zajlanak például a CERN-ben. A CERN (Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire) az európai részecskefizikai kutatóintézet Svájcban, Genf közelében található. A CERN az egyik legnagyobb és legelismertebb részecskefizikai laboratórium a világon. A CERN fő célja a részecskefizika területén végzett kutatások elősegítése, valamint olyan kísérletek végzése, amelyek segítenek megérteni az univerzum felépítését és alapvető működését. A CERN számos nagy kísérleti berendezéssel rendelkezik, például a Large Hadron Collider, amely a világ legnagyobb részecskegyorsítója és részecskeütköztetője. A CERN kutatói az alapvető részecskék természetének, köztük az elemi részecskéknek, azok tulajdonságainak és kölcsönhatásainak megértésére összpontosítanak. Fontos kísérletek eredménye például Higgs-bozon felfedezése (az elemi részecskék tömegének az eredete). A fizikusok számára az elmélyedt kutatás tárgya itt az úgynevezett sötét anyag is. Tudományos mérések szerint a világegyetem anyagának közel 22 százalékát teszi ki a sötét anyag. Ezt a kifejezést azért alkalmazzák rá, mert semmiféle fényt vagy más érzékelhető sugárzást nem bocsát ki magából, így sötét jellegű. A sötét anyag, mibenlétét tekintve jelenleg ismeretlen, és a tudósok további kutatásokkal igyekeznek fényt deríteni rejtélyes tulajdonságaira. Ugyancsak ismeretlen a tulajdonságai miatt az úgynevezett sötét energia, amely a gravitációval szemben hatva felelős a világegyetem egyre gyorsuló tágulásáért. Ennek arányát a becslések 73 százalékra teszik az össztömegben, ezáltal mindössze 5 százalék jut a világegyetem látható, ismert összetevőire. (W1) Ez azt jelenti, hogy mi emberek, a háromdimenziós valóságérzékelésünkkel, a mindenségnek csupán körülbelül 5 százalékát tapasztalhatjuk meg, a tudomány jelenlegi állása szerint.

Érdekes felfedezés volt számomra, hogy a fenti tudományos megállapításokat már ősi kultúrák is megfogalmazták a tudomány módszertana szerint elvárt ismérvek nélkül. Ilyen például a kabbala. A kabbala egy zsidó misztikus hagyomány és tudásrendszer, amely az ősi héber filozófiai tanításokon alapul. A kabbala szó jelentése elfogadás vagy hagyomány, és eredetileg azon misztikus tudásra utalt, amelyet csak szájhagyomány útján továbbítottak. A kabbala tanításai mélyebb betekintést kínálnak az univerzum szerkezetébe, a teremtés és a lélek mibenlétébe, valamint a világ és az élet misztériumába. A kabbalisztikus filozófia központi témái közé tartozik az isteni eredetű energiák és folyamatok, a lélek utazása és fejlődése, valamint a szimbólumok és a szent szövegek mágikus értelmezése. A kabbalát misztikus és mély elméleti jellege miatt csak azoknak tanították, akiknek megvolt a megfelelő hátterük és szellemi felkészültségük, leginkább zárt körben, mesterek vezetése mellett. Az elmúlt évtizedekben azonban a kabbala egyre inkább nyilvánosan hozzáférhetővé vált, és sokan érdeklődnek iránta a világban, különösen a spirituális útkeresés és a személyes fejlődés érdekében. „A tétel, amire a kabbalisták már 4000 évvel ezelőtt rájöttek, amit a kvantumfizikusok az 1900-as években megfogalmaztak, és amit a szuperhúr elmélet ma is alátámaszt, így hangzik: A valóság egészen más, mint aminek látszik. (…) a mindenség 99 százaléka a szemünk, fülünk és a többi érzékszervünk számára megközelíthetetlen. Ezért nevezzük a mi hétköznapi, fizikai világunkat 1 százalékos valóságnak, a spirituális világot pedig – a gondolat, a tudat és a fény világát – 99 százalékos valóságnak.” (Berg 2008: 39—41). Bár 4 százalék eltérés mutatkozik a tudományos és az ősi tanok megállapításai között, az arányok egybecsengése mindenesetre figyelemreméltó.

Vannak kutatók, akik a hidat keresik a tudományos és a spirituális viszonyok útvesztőjében mind a két terület tapasztalatait megismerve, azokat egymással kiegészítve.

Joe Dispenza egy amerikai író, előadó és tanár az emberi tudatosság, annak fejlesztése, az önismeret és a tudatos teremtés területén tevékenykedik. A munkássága főként az emberi tudat működésének és a tudatosság átalakító erejének tanulmányozására összpontosít. Dispenza könyvei az önismeret, az önfejlesztés és a tudatosság fejlesztésének módszereit és elméleteit tárgyalják. Dispenza számos előadást tart és workshopot vezet világszerte, ahol a résztvevőket arra ösztönzi, hogy tanuljanak az agyuk működéséről és a tudatosságuk átalakításának lehetőségeiről. Munkássága részben az agykutatásra és a meditációra alapozva tanít olyan technikákat, amelyek segítenek abban, hogy tudatosabban éljenek és teremtsék meg az általuk kívánt életet. Joe Dispenza 1986-ban súlyos balesetet szenvedett, amikor egy triatlon versenyen vett részt: biciklizés közben elgázolta egy autó és gerincvelő-sérülést szenvedett. Az orvosok azt mondták neki, hogy nagy valószínűséggel soha többé nem fog tudni talpra állni. Maga is így vélte a leletek alapján, hiszen akkoriban kiropraktőrként tevékenykedett. Azonban Dispenza nem fogadta el ezt az előrejelzést és a kétes kimenetelű műtéteket, hanem elkötelezte magát az elméje által való öngyógyítás mellett. Az eset után intenzív rehabilitációt és önismereti munkát végzett, beleértve a meditációt és a tudatosság fejlesztését. Az elszántsága és a hittel való munkája segített neki abban, hogy fokozatosan felépüljön, és azóta is tökéletesen aktív életet él. Ez a tapasztalat inspirálta őt arra, hogy mélyebben megértse az emberi tudatosság és a gyógyulás kapcsolatát, és hogy másoknak is segítsen ebben. Dispenza története példaként szolgál az emberi kitartásról és az önfejlesztés hatalmáról.

Bár Dispenza eredetileg nem agykutató, eredményei és tanításai összhangban állnak az agykutatás és a neuroplaszticitás (az agy rugalmasságának képessége) legújabb eredményeivel. Az emberi agy rendkívül bonyolult és sokrétű szerv, amely különféle funkciókat lát el, és összekapcsolja a környezetből érkező ingereket a test reakcióival és válaszaival. Az agy működése az idegsejtek közötti elektromos és kémiai jelek által történik. Az agyi funkciókhoz és az érzékeléshez az agysejtek, vagyis a neuronok által létrehozott összetett hálózatok és körforgások járulnak hozzá. Az idegsejtek elektromos impulzusokat és neurotranszmittereket használnak az információk továbbítására és az agyi tevékenység szabályozására. Az agy működése befolyásolható a környezet, az élmények és az életmód által. A táplálkozás, az alvás, a stressz, a testmozgás és az érzelmi állapot mind-mind hatással lehetnek az agy működésére és az idegi hálózatok kialakulására, változására.

A meditációs és önfejlesztő technikák biológiai, élettani és lelki hatásai, immáron műszerekkel mérhető, tudományos megfigyelés tárgyát képezik, ahonnan egy lépésnyire van, vagy talán még annyira sem, a spiritualitás tudományos, empirikus vizsgálata, elfogadottsága.

„Egy velünk született magasabb intelligenciától kaptuk az életet … ha rákapcsolódunk erre az intelligenciára, és a gondolataink segítségével irányítjuk, akkor az tudni fogja, hogyan gyógyítsa meg a testünket. A kiterjedtebb elménk máris tudja, hogyan végezze a dolgát, csak az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e kapcsolódni hozzá. Ennek a velünk született intelligenciának, tudat alatti elmének vagy spirituális természetnek a képességei jóval meghaladják azt, amire bármelyik tabletta, terápia vagy kezelés képes, és csak az engedélyünkre vár, hogy cselekedjen. Egy óriás hátán utazunk, méghozzá ingyen és bérmentve. A gondolatok valódiak, amelyek közvetlenül hatnak a testre, minden gondolat biokémiai reakciót hoz létre a testben.” (Dispenza 2020: 58).

Dispenza kutatásai alapján az egyik kulcs a neocortex használata, aktiválása, fejlesztése, ami az ősi keleti filozófiában nem más, mint az úgynevezett homlok vagy harmadik szem csakra…

A történelem ismétli önmagát. A tudomány segítségével az ősi kultúra lehet a jövő záloga? Lehetséges, hogy az anyagi és a szellemi szférák hamarosan ismételten nem válnak szét az ember kulturális evolúciójában a Föld nevű bolygón?

Irodalom

Balázs Géza 2021. A művészet és a nyelv születése. MNYKNT-IKU, Budapest.

Berg, Yehuda 2008. A valódi gazdagság. Alexandra, Pécs.

Dispenza, Joe 2020. Fejleszd a gondolkodásod; Változtasd meg a gondolkodásod a tudomány segítségével. Édesvíz, Budapest.

W1. https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=2543 – Jéki László, kísérleti mag