2015. november 24-én ünnepeljük Lőrincze Lajos születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból számos megemlékezés volt. A Lőrinczéhez kapcsolódó előadásokból válogattunk, valamint közöljük a Lőrincze-év eseménynaptárát is.

1970 januárjában – Rákos Sándor „baráti erőszakának” engedve – Lőrincze Lajos előadást tartott az Írószövetség egyik szakosztályának ülésén író és nyelvész kapcsolatáról, és ott felvetette az azóta is aktuális, mindig aktuális kérdést: ha az irodalom nyelve az élő nyelvszokás legmagasabb rendű formája, amely azonban túl is mutat a nyelvszokáson azáltal, hogy az író újítja, gazdagítja, fejleszti a nyelvet, akkor „minden jó, amit az írók írnak?”.

A rendszerváltás előtti évtizedekbenLőrincze Lajos nevét az egész ország ismerte, talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy mindmáig ő minden idők legsikeresebb, legelfogadottabb, legismertebb és legelismertebb nyelvművelője. Számtalan cikket, tanulmányt írt, akárcsak a többi nyelvész, ismert-ségét azonban vitathatatlanul a rádiós nyelvművelő, ismeretterjesztő műsorainkköszönhette. Neve fogalommá vált,pedig műsorai mindössze öt percig tartottak. Igaz, negyven éven át, rendületlenül.

Fölemelő érzés fölidézni Lőrincze Lajos szellemét Pápán, a református kollégiumban, Lőrinczével vagy „lőrinczéül” mondhatnám: „Megnől az ember szíve…” (Lőrincze 1993: 29).