Május első napja hagyományosan Szent Fülöp és Jakab apostol közös névünnepe, a zöld ág, zöld levél, a tavaszi örömünnep napja. A legenda szerint a Fülöp életére törő pogányok virágos, zöld ágakkal jelölték meg szállását, hogy éjszaka bizonyosan megtalálják és elfogják az apostolt. Isten angyala azonban minden házra ilyen ágat tűzött, így azután rejtve maradt az apostol tartózkodási helye. Erre emlékezve ez a nap a májusfa, a hajnalfa, a jakabfa állításának alkalmát is adja. A csíki székelység és Gyimes csángó népe e napot zöldfarsangként emlegeti. Valamilyen ágnak minden házon kell lennie, mert amelyiken nincs, arra bizony az ördög tűz – tartották egyes vidékeinken. Régen e nap reggelére minden jóravaló lány kapujába vagy háza elé került fa, melyet festéssel, pántlikával volt szokás díszíteni. A fát állító legényt a leány süteménnyel kínálta, s meghívták pünkösd hétfőre a fa kitáncolására és az aznapi ebédre is. Este táncmulatság volt, ahol a falu minden leánynak forognia, táncolnia kellett, hogy szép piros, kacagós és egészséges legyen.