Két nyelvtankönyv van előttem. Két korszak lenyomata. Az első zöldes borítójú, vékony, tenyérben elférő, amelyikből én is tanultam: Magyar nyelvtan 7., Hernádi Sándor és Szemere Gyula (Kossuth-díjas) munkája 1969-ből. A másik napjainkban, 2020-ban megjelent, nagy alakú, címlapján játékos karikatúrával: Nyelvtan és helyesírás munkatankönyv Széplaki Erzsébet érdemes tankönyvírótól.

Érdekes, hogy alaptantervek, kerettantervek ide-oda, a két könyv tartalmi része szinte azonos. Az év eleji ismétlést (ige, névszó) követi a mondat fajai, az egyszerű mondat részei (állítmány, alany, tárgy, határozó, jelző), majd pedig az év végi ismétlés.