De miért szép, és miért fénylik? Fénylik, mint a Salamon töke, Ragyog, mint a Salamon töke.

A magyarázat hihetetlen, de ezt tartja Szemerkényi Ágnes és Bárdosi Vilmos szólásgyűjteménye: Mikor Salamon király Visegrádon fogva volt, sárga tök formából, hólyagból vagy más zsíros hártyából készül lámpás égett a folyosóján éjszaka, mely kilátszott a Dunára, s innen vette a nép a közmondást. Azért hihetetlen, mert Salamont a 11. században (1082-ben) záratta be (Szent) László király a visegrádi Salamon-toronyba; ráadásul a tornyot mintha csak később építette volna IV. Béla, de ezen lehet vitatkozni. Azon azonban kevésbé, hogy egy csaknem ezeréves történetnek az emléke szólás formájában fennmaradhatott…

Páskándi Géza László szent király című drámájában felbukkan a „Salamon torony”, de szó sem esik ott töklámpásról, sem befalazásról, maga László király engedi szabadon Salamont…

Ha pedig tényleg a töklámpás fénye rejlik a szólásban, akkor miért e változat: szép, mint a Salamon töke?

Ráadásul ezt a kerek történeti mondát sokan átvették (még az Origo is terjeszti: 2018. 03. 01.).

Attól tartok, hogy nem a töklámpás fénye homályosítja el az elméket. A Salamon töke valami tréfás, humoros megnevezés, ahogy arra van is utalás Szemerkényi Ágnesnél: „A tisztára, ragyogóra pucolt csizmára mondtuk…” (1207). Akkor pedig mi köze lenne a töklámpáshoz és a toronyba zárt Salamon királyhoz?