Szemlélődjünk a proverbiumok tükrében! Mit is látunk nyelvünk ékköveinek meg-megcsillanásakor? Bizony, amikor a proverbiumok színes-népes világáról beszélünk, olvasunk és írunk, akkor mindenekelőtt a közmondásokra, a szólásokra és a szóláshasonlatokra figyelünk elsőként is.

Ismerősek, ugye?

Ez a közmondás azt mondja, hogy legjobb becsületesnek, őszintének lenni: Legjobb az egyenes út.

Ennek a szólásunknak: Zöld ágra vergődik az az értelme, hogy boldogul, megoldódik a bajban lévő gondja-baja.

Óvatosságra, figyelmes gondoskodásra utaló, ugyanakkor csipkelődő, kissé gunyoros formájú ez a szóláshasonlatunk: Úgy bánnak vele, mint a hímes tojással.

Nemcsak a szigorú értelemben vett nyelvészek, hanem igen gyakran a stíluskutatók is szívesen elemzik, ráadásul elmélyedve: szóról szóra, hangulatról hangulatra a közmondásokat, a szólásokat és a szóláshasonlatokat, mert ezeknek a színes nyelvi szőtteseknek az üzenete, tanulsága korunkban is megmutatkozik.

Ugyanakkor az átlagos nyelvhasználó inkább a szókincsét, az árnyalt tudását érzékelteti, amikor helyénvalóan, vagyis nem kitekerten, másokkal összekutyulva használja ezeket a jellegzetes mondatokat. Ezeket a sok-sok évtizeden, évszázadon át csiszolódott bölcs megállapításokat, érzelmeket, hangulatokat felmutató kijelentéseket, szokásmondatokat joggal nevezzük nyelvünk ékköveinek.

Rövid, tömör, mondatnyi terjedelmű, egy nagyobb közösség körében általánosan ismert, erkölcsi kérdéseket taglaló, szájhagyomány útján terjedő, könnyen megjegyezhető kifejezések a közmondások.

Gyakran tartalmaznak rímet, alliterációt, asszonáncot, szóképet.

Lassan járj, tovább érsz. Ki korán kel, aranyat lel. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Krajcárból lesz a forint. Odavagyunk falustul! Azt suttogja a fáma. Ha akarom fehér, ha akarom, fekete. Kétszer ad, aki gyorsan ad. Isten neki faköröszt, ha eltörik, másik lösz! Cserebogár nem jó csősze a cserjének.

A szólások közkeletű, a kifejezést, a mondást szemléletesebbé, hangulatosabbá tevő állandósult szókapcsolatok. A szólások jelentése elemeiknek külön-külön való jelentéséből már nem érthető meg.

Általában önmagukban nem teljes mondatok.

Kivágja a rezet. Ráncba szed. Felkapja a vizet. Falra hányt borsó. Azt a hétszázát! Kiugrasztja a nyulat a bokorból. Kihúz a pácból. Hadilábon áll valakivel. Hálót sző valakinek. Úgy ellátom a bajod, hogy attól koldulsz! Gombóc van a torkában.

Olyan kéttagú szerkezetek a szóláshasonlatok, amelyek egy főmondatból és többnyire a mint kötőszóval bevezetett hiányos szerkezetű hasonlító mellékmondatból állnak.

Metaforikus értékű, nyelvi hagyományokkal rendelkező mondatok.

Szegény, mint a templom egere. Annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. Ártatlan, mint a ma született bárány. Kiment belőle a jóság, mint a bolti acélból. Úgy megijedtem, hogy egy krajcár sem maradt a zsebemben. Úgy ellátja a baját, attól koldul.

És máris elénk futnak az asszonyságokról szóló, róluk valló, őket meg- és bemutató közmondásaink, szólásaink, szóláshasonlataink.

Olvassuk higgadtan, fokozódó nyitottsággal, érdeklődéssel ezeket a helyzetmegmutató mondásokat, mert hosszú időkön át megőrzött, tovább örökített, szájról szájra, anyáról leányára, apáról fiára adott élettapasztalatok nyelvi mintázatai ezek.

Addig tart, mint a kurva asszony jámborsága.

Nagyon rövid ideig tart valami, például egy fogadás, egy ígéret megtartása. Egyébként ne lepődjünk meg, ha ilyen tájnyelvi, bizony-bizony durva megállapítással, szóláshasonlattal is találkozunk nyelvünk ékkövei, ilyen-olyan bölcsességei között.

A lényeg továbbra is igaz: előzménye, oka van az ilyen közlésnek, nem akármilyen tapasztalat fogalmaztatta meg, mondatta tovább az adott beszélőközösséggel.

Asszonyok zsidója.

Az az ember, aki a férj távollétében szemmel tartja az asszonyt. Ez egy olyan, a régiségből, a régi-régi időkből való szólás, amelyikben a zsidó szó lényegében vallási jelentésű: az Úr, az Isten szeme mindent lát értelemben.

Ma nem is kicsit meghökkentő, főleg asszonyságok körében, merthogy miért csak az asszonynak van szemmel tartója? A férjnek nem kell, nincs is szükség az ő esetében efféle-afféle nyomon követőre?

Az asszonyon van a gatya.

Az asszony az úr a háznál – ez a jelentése ennek a tájnyelvből származó szólásunknak. Itt mindenképpen rögzítenünk kell, hogy a magyar nyelvben általánossá lett kifejezés a fehérnemű. Ez a nőknél ma már a bugyi, a férfiaknál az alsónadrág.

Ugyanakkor a magyar köznyelvben igen erősen tartja magát az a nézet, hogy a férfiak gatyát hordanak. Vagyis, ha az asszonyon van ez a bizonyos fehérnemű, azaz a gatya, az nyilvánvalóan azt közli a hallgatóval, hogy a férfi, a férj a háznál csupáncsak másodrangú, már bocsánat, de nem más, mint: papucs.

Be is rántotta, ki is habarta, mint az egyszeri asszony a kávét, mégse jó.

Ez a tájnyelvből idekeveredett tréfás megállapítás nem is olyan régikeletű. Ettől függetlenül a jelentése lesújtó: hiába volt az igyekezet, hogy jó étel készüljön, mégis minden rosszul sikeredett.

Egyébiránt ez a megállapítás nem is kevés gúnnyal a kétbalkezes sütni-főzni próbálkozó férfiaknak is kijár ám!

Én is voltam valaha szépasszonynak kocsisa.

Érthetjük ezt az elavulóban lévő szólásunkat ekként is: nekem is volt ám hajdan jó sorom. Nem járunk messze a valóságtól, ha úgy fejtjük meg ennek a szépasszonyos nyelvi kincsnek a jelentését, hogy én is udvaroltam bizony, nem is akárkinek, amikor még fiatalember voltam.

Ne tagadjuk a nyilvánvalót, hogy ebben a nosztalgikus kijelentésben nem kevés vérpezsdítő ifjúkori élmény felpercenése érződik.

Nagyot taszított rajta, mint a tanyasi asszonyon a kutya.

Segített rajta, ez a jelentése ennek a tájnyelvi tréfás szóláshasonlat. Valóban nem kell nagy élettapasztalattal rendelkeznünk a ház, mindenekelőtt a tanya körüli teendők dolgában, akkor is érthető: nehezen tesz-vesz az illető a munkavégzés terén, akiről effélét lehet mondani.

Van ám ennek az asszonynépre mondott igazságmondat férfi változata is! Hangzik ekképpen ez a tájnyelvi bölcsesség: Jót taszított rajta, mint csizmadián a kutya. Ennek viszont, mert tanult mesteremberről van szó, az a jelentése, hogy nagyot lendített valami az anyagi helyzetén, sokat segített az illetőn valami esemény.

Ahol asszony nincs, fohászkodik a szűkölködő.

Ezt a tájnyelvből származó közmondásunkat pontosan érti a férfinép. Miért is? Hát ne tagadjuk, hogy az asszonyok azok, akik a legjobban, a legodaadóbban tudják, képesek ellátni az embert, vagyis a férjet, a férfit.

Ez az emberi sorsot meghatóan kifejező bölcs mondás igazi kalapemelés az asszonynép jelentősége, fontossága előtt.

Mit is mondott a kabai asszony? – „Igyunk egyet, komámasszony!”

Az ilyen és hasonló népies kijelentést helyzetmondatnak nevezzük. Nyilvánvaló, hogy aki megfordult már jókedvűen italozó, magyar nyelvű társaságban, ott megtapasztalhatta: rendszeresen ezzel a tréfás felszólítással buzdítják a népek egymást egy-egy újabb koccintásra, egy-egy újabb pohárürítésre, egy-egy újabb ivásra, egy-egy újabb hosszú kortyolásra.

Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba szedni.

Ugyan mit akar ez a régi keletű szóláshasonlat mondani nekünk?

Nem mást, mint azt, hogy könnyebben kaphatók az asszonynépek szórakozásra, mint a férfinépek által gondolt fegyelmezett, nyugodalmas életre – legalábbis így tartja ez a tapasztalatőrző szóláshasonlatunk; vagy van, ki másképp tudja, látja?

Felhasznált és ajánlott szakirodalom

Balázs Géza é. n. A pesti nyelv (Városnyelvi kalauz). Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft., Budapest.

Balázs Géza (szerk.) 2009. A nyelvújítás jelvilága. Tanulmányok Kazinczy és a nyelvújítás máig tartó hatásairól. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest. In: Magyar Szemiotikai Tanulmányok 21.

Balázs Géza (szerk.) 2021. Jelentés a magyar nyelvről 2016–2020. (Öt év szavaival és kifejezéseivel). Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest.

Balázs Géza 2022. Folklór és nyelv (Folklór, művészet, irodalom, nyelv. Folklórlingvisztikai tanulmányok). Interkulturális Kutatások Kft., Budapest.

Balázs Géza 2025. Anyanyelv a bölcsőtől a koporsóig (Nyelvi esszék). Inter Nonprofit Kft. Budapest.

Balázsi József Attila – Kiss Gábor 2020. Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Bárdosi Vilmos (főszerk.) 2003. Magyar szólástár (Szólások, helyzetmondatok, közmondások értelmező és fogalomköri szótára). Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Bárdosi Vilmos – Kiss Gábor 2016. Szólások (5000 magyar állandósult szókapcsolat betűrendes értelmező dióhéjszótára). Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Bárdosi Vilmos – Kiss Gábor 2021. Közmondások (3000 magyar közmondás és szójárás betűrendes értelmező dióhéjszótára). Tinta Könyvkiadó, Budapest.

H. Tóth István 2019. Helyesírási alapelveink és proverbiumaink együttműködése. In: Bozsik Gabriella – Ludányi Zsófia 2019. Szabályzat, oktatás, gyakorlat: helyesírásról sokszínűen (A 2015-ös és a 2017-es Nagy J. Béla helyesírási verseny előadásai, feladatai és egyéb tanulmányok). Líceum Kiadó, Eger. 205–216.

H. Tóth István 2020. Szókincsfejlesztés és helyesírás-gondozás. Válogatás a közmondások, szólások és szóláshasonlatok bőségéből. ACTA Universitatis de Carolo Eszterházy Nominatae, Sectio Linguistica Hungarica, Tom. XLVI. pp. 167–176.

H. Tóth István 2023. Közmondások, szólások, szóláshasonlatok (Tallózás a magyar nyelv ékkövei között 1.). Prágai Tükör, Prága. 1: 49–51.

H. Tóth István 2023. A borról, meg a botról és másokról (Tallózás a magyar nyelv ékkövei között 2.). Prágai Tükör, Prága. 2: 46–50.

H. Tóth István 2023. A búzáról, meg a cipóról és másokról (Tallózás a magyar nyelv ékkövei között 3.). Prágai Tükör, Prága. 3: 55–58.

Kiss Gábor (főszerk.) 1998. Magyar szókincstár (Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára). Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Dr. Margalits Ede 1993. Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Akadémiai Kiadó, Budapest.)

Maruszki Judit 2012. Szó, ami szó (Magyar–angol tematikus szólástár. Hungarian Idioms by Topic). Akadémiai Kiadó, Budapest.

O. Nagy Gábor 1976. Magyar szólások és közmondások. Gondolat Kiadó, Budapest.

O. Nagy Gábor 1993. Mi fán terem? (Magyar szólásmondások eredete.) Gondolat–Tálentum, Budapest.

Temesi Viola (főszerk.) 2012. Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésű szavak szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Voigt Vilmos 1972. A folklór-alkotás szerkezetének szerkezete. In: Szerdahelyi István (szerk.): Művészet és közérthetőség (tanulmánygyűjtemény). Akadémiai Kiadó, Budapest.

Voigt Vilmos (szerk.) 1998. A magyar folklór. Osiris Tankönyvek. Osiris, Budapest.