„Nem voltam nekik elég jó” – üzent az MTA-nak a balatoni birtokára visszavonult Fradi-legenda

Részletek az Index Kövecses Zoltán professzorral készített interjújából (CGA – 2026. 08. 29.)

Magyar Érdemrendet kapott Kövecses Zoltán, a Fradi egykori kiváló vízilabdázója augusztus 20. alkalmából. A világhírű nyelvészprofesszor az általa írt szótárak honoráriumából épített kúriát Balatongyörökön, a hegyoldalban, ahol felkereste az Index a zöld-fehérek Szuperkupa-győztes kiválóságát.

Kövecses Zoltán rendszeres előadója a Magyaróra táboroknak, a partiumi és a zamárdi szabadegyetemeknek (kép: Balázs Géza)

A Kövecses-kúria a Panoráma utcában van, a kilátás nem cáfol rá az utcanévre, Keszthelytől Szigligetig a tó teljes nyugati medencéje ott terül el a lábunk előtt. A Kövecses-lak XIX. századi parasztház benyomását kelti, de miután a házigazda nyomában bejártuk a megkapó szépségű, kétszintes kúriát – és megcsodáljuk a falakat díszítő Somogyi Győző-festményeket, amelyek közül az egyik magát e házat ábrázolja –, kiderül: mintegy húsz évvel ezelőtt épült, neves építész tervei szerint.

Kövecses tanár úr a nevét és a 77-es számot viselő Fradi-mezben fogadja kéttagú stábunkat. 1977-ben nyertük meg a Fradival az európai Szuperkupát, tavaly kaptam ezt a mezt a klubtól, amikor újból elhódították a trófeát – magyarázza el vendéglátónk a 77-es szám rejtélyét.

Azt azért le kell szögeznünk, hogy egy élvonalbeli vízilabdázó esetében nem szokványos pályamódosítás, amikor belemerül a nyelvészet világába.

• Erről már sokan kérdeztek engem – mosolyog házigazdánk, miközben kínálgatja a saját maga által termesztett kék és fehér bioszőlőt meg a mézédes fügét. – Hiszen a vízilabda nagyon is e világi sport, agyba-főbe püföljük egymást, én pedig, egy vízilabdázó, a metaforák iránt érdeklődöm. Hogy is van ez?! És amikor mindezt boncolgattam, rájöttem, hogy engem nagyon érdekel az absztrakció mint olyan. Meggyőződésem, hogy a világunknak az absztraháló képesség és az ennek eredményeképpen létrejövő absztrakció a legfontosabb része. Még akkor is, ha ezt a természettudósok fordítva állítják. A fizikusok, a kémikusok. Akik a kézzel fogható fizikai világgal foglalkoznak. Én erre azt mondom, hogy azokat a titkokat, amelyeket a metaforák hordoznak, és hogy ezek miként keletkeznek, még mindig nem értjük.

Természetesen szóba kerül a nyelv – akár a magyar, akár az angol – bizonyos fokú elkorcsosulása. Ha az ember elmegy a pékhez, és lát háromféle kiflit, a boltos kisasszony az egyikre rámutatva megkérdezi: „Őt kéri” Nem azt, hanem őt. Mintha személy lenne, nem egy kifli. Vagy az angol, amerikai filmekben a Netflixen, amikor megkérdezik: „How are you?” És nem azt felelik, hogy „Well”, hanem azt, hogy „Good”. Vagy még inkább: „I’m good”.

• Teljesen egyértelmű, hogy a nyelvtudomány nem ismer olyan fogalmat, hogy a nyelv elkorcsosulna – szögezi le a nyelvészprofesszor. – A nyelv egy élő valami, ami állandóan változik, adaptálódik különféle impulzusok – kulturális, politikai, miegyéb – hatására. Egyébként én ezzel, a tárgyak megszemélyesítésével, vagyis amikor a kiflire azt mondják, hogy ő, még nem találkoztam. Ez valami fővárosi zsargon lehet, én pedig idestova hét éve Balatongyörökön élek. Amúgy a nyelv folyamatos változásában a szleng jár az élen, jómagam több angol–magyar szlengszótár készítésében részt is vettem, sőt önállóan is készítettem ilyet. Aztán úgy húsz éve felhagytam vele, mert olyan gyorsan változott, hogy nem tudtam követni.

Megkérdezem, mikor szerzett tudomást a kitüntetésről.

• Körülbelül tíz-tizenkét nappal augusztus 20. előtt – válaszolja. – Fogalmam sincs, ki terjesztett fel, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól. Ez az első állami kitüntetésem. Eddig nem volt szerencsém. Kétszer ajánlottak akadémikusnak, de mindkétszer elbukott a dolog. Az Akadémiának nem voltam elég jó. Ez a mostani díj nagyon sokat ér nekem, mert olyannyira nem az ismeretségen, a protekción múlt, hogy tényleg nem tudom, kinek jutottam eszébe. Továbbá az is sokat jelent, hogy a tisztikereszt abszolút nem politikai kitüntetés.

Az elismerésnek van egy további vetülete, oka: rengeteg külföldi publikáció, nemzetközi elismerés övezi a tevékenységét.

• „Ha megkérdezi, hogy hol ismerték el jobban a munkásságomat, külföldön vagy idehaza, akkor egyértelműen azt kell válaszolnom: külföldön. Összehasonlíthatatlanul. Honi nyelvészeti körökben többször hallottam azt a viccnek álcázott dicséretet, hogy én vagyok a világ legjobb nyelvész vízilabdázója, illetve vízilabdázó nyelvésze. De ez egyáltalán nem dicséret, hiszen ilyen ember csak egy van tudomásom szerint, és az én vagyok. Vagyis nincs vetélytársam… Ez bizony egy backhanded compliment, ahogy az angol mondja, vagyis meglehetősen talmi dicséret.”

Kövecses Zoltán nem titkolja, rosszulesett neki, amikor kétszer is lehúzták a nevét az akadémikusjelöltek közül.

• Írtam is egy levelet Freund Tamásnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének – jelzi. – Hogy ennyire nem érzik fontosnak azt a rengeteg nemzetközi elismerést, amit rajtam keresztül a magyar tudományos élet kapott? Hiszen tíz olyan könyvet írtam, amelyet a világ nagy kiadói jelentettek meg. Oxford University Press, Cambridge University Press, Springer… Nem hiszem, hogy van olyan magyar nyelvész, akinek jobb kiadóknál és nagyobb nemzetközi idézettséggel jelentek meg munkái. Úgyhogy ez az érdemrend elégtételt is jelent nekem, nem is tagadom.

Aki azt hinné, Kövecses Zoltán remeteéletet él Balatongyörökön, félreismeri a professzort. Itt, a domboldalban kialakult egy összetartó közösség, Sőt nem is egy, hanem kettő. Itt, a Becehegyen, mert így hívják a domboldalt.

• „Egy nálam is idősebb hölgy, Ildikó – testnevelő a korábbi foglalkozása – szervezi az egyiket, minden pénteken van összejövetelünk, beszélgetünk egy kupica pálinka mellett. A másik közösségünk kicsit nagyobb. Az utóbbi négy évben tartok előadásokat egy innen ötszáz méterre lévő kápolnában. Az idei a bibliai metaforákhoz kapcsolódott. A kereszténységet a metaforákon keresztül közelítem meg. Ez olyan lelki kapcsolatot jelent számomra, hogy úgy érzem, mintha lenne egy küldetésem. Hogy az embereknek itt ne csak a szép kilátás legyen fontos, hanem valami annál több. Négy éve az első előadásomnak ez volt a címe: Isten a szőlőben. Nagyon jól sikerült, meg is jelent a Magyar Nyelvőrben. A rákövetkező évben pedig arról értekeztem, mi a szeretet. Ezek vérbeli metaforikus témák, tehát nem volt nehéz beszélnem róluk. Tavaly ez következett: Mi a hit? Amikor ezt kérdezem, elsősorban magamat kérdezem… Ha eltöltesz itt egy kicsit hosszabb időt, rájössz, hogy ennek a tájnak van egy spirituális kisugárzása. Ezt akartam a magam számára megfejteni. Mit érezhettek azok az emberek, akik azt a kápolnát oda fölépítették?”

Kövecses Zoltán itt, a Panoráma úti kertben – saját elmondása szerint – jó úton halad ahhoz, hogy eljusson a saját magával való békességhez. Amit, ha buddhista lenne, akár a nirvána, a teljes megnyugvás állapotaként is jellemezhetne.

• Ennél szebbet, jobbat az ember nem is kívánhat magának. Ehhez hozzájárul, hogy Keszthelyen, ahová én járok istentiszteletre az evangélikus templomba, van egy pap, aki olyan csodálatosan magyarázza a Biblia üzenetét, hogy alig várja az ember a vasárnap elérkezését

– réved a távolba a tekintete.

A teljes interjú itt olvasható: https://index.hu/tudomany/2026/08/29/kovecses-zoltan-fradi-balaton-kituntetes/