Szólásmagyarázó Forgács Tamás – „Van-e, ki e nevet nem ismeri?” Vettem kölcsön, aktualizálva, Petőfi Sándornak a színlapkörmölgető Megyeri Károlyról valló életképe versfelütő kérdését A tintásüvegből. Nem véletlen ez az alkotói-szerepköri kapcsolatpárhuzam két más-más korban élt, élő és hivatású személy között. A színlapkörmölgető Megyeri Károly (Stand Károly) nemcsak Vörösmarty Mihály, hanem Petőfi Sándor kedvelt színésze volt annyi-annyi lelkes színházbaráttal együtt.

Medveles (Balázs Géza felvétele)

A szólásmagyarázó Forgács Tamás nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, akinek a Történeti frazeológia. A történeti szólás- és közmondáskutatás kézikönyve címmel készített, a Tinta Könyvkiadónál 2021-ben megjelent kötete azért is korszakos, mert új, további kutatásokra ösztönző szemlélettel elemzi proverbiumkincsünket. Mindeközben Szerzőnk nemcsak a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk műsora számára szálazott szét – háttérismeretek bemutatásával együtt – szólásokat és közmondásokat, hanem újabb és újabb könyvei is napvilágot láttak nyelvünk tanulságos bölcsességeiről, nyelvünk rendkívül gazdagságú ékköveiről. Forgács Tamásnak, korunk élenjáró szólás-, szóláshasonlat- és közmondáskincs-kutatójának, a Tinta Könyvkiadó Arany Penna díjas szerzőjének a 2026. évi könyvhétre jelent meg a Lássuk a medvét! című, 550 kifejezést, szólást taglaló könyve. Szerzőnk dióhéjnyi, tulajdonképpen esszészerű, definíciókra hajazó szólásmagyarázatai éppúgy értékesek, amint az azokat magába foglaló kötet egésze is. Az itteni elemzések a kognitív metaforaértelmezések körébe emelik az Olvasó figyelmét, tudatosítva, hogy nemcsak szép szavak, szófüzérek láncolatai a közmondások és a szólások, hanem a gondolkodásunk, a világról való felfogásunk alapjai is egyúttal.

A Lássuk a medvét! című rendkívül gazdag példaanyagú szólás- és szárnyasszó-gyűjteményt lapozva Gárdonyi Géza felelősségünket növesztő vallomása juthat eszünkbe: „Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Egy nemzet bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé.”[1] Ez a Forgács Tamás-kötet szemléletével, példabőségével, szellemes és tanulságos dióhéjnyi elemzéseivel nyelvünk és kultúránk megőrzésében is erősíti az Olvasót, nemcsak anyanyelve őrzésében, anyanyelvhasználata gondozásában. Nem véletlenül gondolunk arra, hogy jellegére tekintettel valóságos enciklopédikus kötetet lapozgatunk, amikor szóláskincsünknek a különböző idő- és jelentésbeli rétegeit taglaló Forgács Tamás-kötetet böngésszük. Arról van szó, hogy az enciklopédia a görög enkükliosz paideia (εγκύκλιος παιδεία) kifejezésből eredeztetve általános, mindenre kiterjedő oktatást jelent, abból olvadt össze egyetlen szóvá, és jelentése szerint olyan átfogó ismerettár, amely rendszerezett formában tartalmaz információkat különböző tudományterületekről. Kétségtelenül ilyen a Lássuk a medvét! Szólásmagyarázatok dióhéjban című, 550 kifejezést, szólást taglaló Forgács Tamás-könyv.

A Magyar Rádió adásaiban elhangzott előadásai alapján írta meg Szerzőnk jelen kötete egyes rövid lélegzetű fejezeteit. Az elhangzott rádióműsorok szigorú időkeretével magyarázandó a rövidség mérték. Az egyes fejezetek azonos szerkezetűek: a pár mondatos bevezetőt a konkrét, vagyis a kiszemelt, pontosan megválasztott szólások, közmondások, szárnyas szavak, frazémák történetének a bemutatása, a feltárt jelentésvilágok értelmezése folytatja. A Lássuk a medvét! szövegeinek – az Olvasóra tekintettel – az egyik igen dicséretes jegye az élőbeszédszerű ismeretterjesztő stílus következetes alkalmazása. Ennek a tudományosság vonatkozásában olyan látható jele is van, hogy Forgács Tamás nem törte meg, nem szabdalta ízekre a lendületes szövegfolyamait bibliográfiai forráshivatkozásokkal, de nem maradt adósunk sem, tudniillik a Felhasznált irodalom jegyzék körültekintő segítséget nyújt az utánkereséshez, a részletes nyomonkövető kutatáshoz is.

A Jeles napok (I. fejezet: 9 esszé) vízkereszttől vezetik karácsony felé az Olvasót. Olyan ez a fejezet, mint ama csepp a tengerből, mert képes a 9 esszé a maga 39 jelentésértelmezésével a teljesség megmutatására. Arról van szó, hogy az is, aki jártas a magyar művelődéstörténet jeles napjainak sokágú világában, ugyanígy a kíváncsiságtól vezérelt érdeklődő is lelhet új árnyalatokat, sőt, aki ez idő tájt keres utat, fogódzót a jeles napi sokaság felfedezéséhez, ő is bizton meglelheti itt a segítőkész szellemi útmutatóját.

A Szárnyas szavak (II. fejezet: 6 esszé) valójában a szállóigék körébe kalauzolja az Olvasót. Kit ne ragadnának meg az elemzésül választott bibliai: ó- és újszövetségi eredetű kifejezések, vagy irodalmi művek, politikai beszédek híressé vált ilyen-olyan mondásai. Dicséretes, hogy Szerzőnk röviden és világosan el is magyarázza a közmondások és a szállóigék különbözőségeit. A jelen fejezetbe emelt példák értelmező körüljárása azért is tudásbővítő, mert rávilágítanak a szárnyas szavaknak a korunk nyelvhasználatában való érvényességére is. Ennek a fejezetnek a 25 elemzése tudásfrissítő és tudáskiegészítő is egyúttal, mivelhogy az átvitt, azaz a képes-metaforikus jelentésvilágokat is fel-felvillantja.

Az „Állati” szólások (III. fejezet: 13 esszé) nyelv- és kultúraközösségünk kifogyhatatlannak is nevezhető vidékeire hívják az Olvasót. Szerzőnk azért is tekinthető a parömiológia, vagyis a közmondáskutatás jeles szakértőjének, mert ahol alkalom nyílik erre, ott frazeológiai egységeket, azaz állandósult, rögzült szókapcsolatokat is bevon az értelmezés folyamataiba. Tekintettel arra, hogy a farkas, a disznó, a holló, a kecske, a ló, a tyúk, a kakas, a szamár, az oroszlán, a macska, a kutya, a liba számos szófordulatunkban gyakran szerepelnek a természetes összehasonlító megfigyeléseink folyományaként, ezért a szólás- és közmondáskincsünk is bővelkedik a róluk valló véleményekben.

A Színről színre … (IV. fejezet: 6 esszé) jóvoltából a fekete, a fehér, a piros/a vörös színek és színnévi komponensek úgyszintén megjelennek proverbiumaink, valamint frazeológiai egységeink köreiben. Forgács Tamás kutatói-elemzői felkészültségét igazolja például a feketelevessel kapcsolatos helyzetmondatok egybevetése, így Thököly Imrével összefüggésben, Arany János és Gárdonyi Géza műveire figyelve, továbbá Csefkó Gyula nyelvészünk adatvizsgálatára tekintettel. Hasonló művelődéstörténeti ismeretbőséggel találkozhatunk akkor is, amikor Szerzőnk összehasonlítja a Fehér ház, fekete kenyér mondásunk jelentésmagját a Fenn az ernyő, nincsen kas fordulattal. Aki a zsidó–keresztény hagyomány-, szokás- és életmódvilágokat szeretné fellelni a színekre különös tekintettel, szólás- és közmondáskincsünkből válogatva, legalább dióhéjnyi elemzésekben, az üsse fel a Lássuk a medvét! jelen fejezetét!

A Számok világa (V. fejezet: 8 esszé) elemzései egyértelműen bizonyítják, miszerint a számok jel- és jelentésvilága gyakorta bukkan fel szólásainkban éppúgy, amiként a közmondásainkban is. Szerzőnk óvatos, de egyértelmű tanácsa, hogy nem szükséges nekiveselkedve minden számnevet tartalmazó bölcselkedő mondásunkra nyomkeresőként ugranunk. Ugyanilyen jótanácsként kapjuk, hogy legyünk figyelemmel a kultúrtörténet tanulságaira. Az egy, a két és a kettő, a három, a négy, az öt, a hat, a hét, a kilenc, a tíz gyakran szerepel szólásaink és közmondásaink tömör közléseiben. A misztikusnak is nevezhető őstörténetünk forrásvidékein, amikor még Hunor és Magor vadásznépekként élték az életüket, abban az időben a ’kettő’ meghatározó számnév volt. Az ilyen s hasonló közbevetések, kitérők, összehasonlítások fokozzák az olvasási kedvet.

A Ne szólj szám, nem fáj fejem (VI. fejezet: 16 esszé) elemzésgyűjteményben nemcsak a fej, a kéz, a láb, a szem, a szív, a fog, az epe, hanem az orr és a gyomor is megmutatkozik a magyarázatra válogatott szólásainkból és közmondásainkból. Ez a fejezet Szerzőnk gondolatgazdagsága mellett az elemzési szempontok sokféleségét is bemutatja. Nyilvánvalóvá válik – kiváltképp a kötet tanulmányozásának végéhez közeledve –, hogy szólás- és közmondáskincsünk jelentésrétegeinek a korszerű feltárásakor a nyelvészi érzékenységhez a kommunikációkutatás eredményei, a néprajzi háttérismeretek és a magyar kultúra- és művelődéstörténetben való jártasság is szükséges. Vegyük magunk elé Forgács Tamásnak a szomatikus frazeológiai egységekről, vagyis a testrésznevekkel foglalkozó adatokról szóló ismereteit, továbbá a kinegrammákra, azaz a gesztusnyelvi megnyilatkozásokra utaló tudnivalókat. Ha ekként járunk el, akkor a kötet jelen fejezetének a sokszínű példaanyagát iramló sebességgel leszünk képesek rétegzetten vizsgálni és megérteni.

Helyénvalónak tartom a Rövidítések jegyzékét még akkor is, ha ezek általában közismertek, rendszeresen használatosak.

A 33 tételből álló Felhasznált irodalom további elemzésekre, újabb ismeretbővítésre invitáló. Aki Forgács Tamásnak a magyar szólásokkal, közmondásokkal foglalkozó kutatási eredményeiről akar megbízhatóan tájékozódni, az ebben a fejezetben időrendben adatolva ismerheti meg Szerzőnk tudományos dolgozatainak és köteteinek a forrásjegyzékét.

Igen becses Szólás- és közmondásmutató áll az Olvasó rendelkezésére a 194–208. oldalakon. Ábécérendbe sorolva, oldalszámokkal ellátva tanulmányozhatjuk a Lássuk a medvét! Szólásmagyarázatok dióhéjban című kötet elemzésül vett példaanyagát.

A dióhéjnyi szólásmagyarázatokat felvonultató Forgács Tamás-kötetben angol, francia, latin, német példákkal is találkozhatunk, ezeket foglalja össze az Idegen nyelvű szólások és közmondások gyűjtemény a 208–210. oldalakon. Stílusosan fogalmazom: nem rejtem véka alá, hanem kiteszem az ablakba ama hiányérzetemet, miszerint szláv (belarusz, bolgár, cseh, orosz, ukrán stb.) példák sajnos nem kerültek ebbe a kiváló medvelátó könyvbe, a Tinta Könyvkiadó ékesszólással foglalkozó kiskönyvtárának a 103. kötetébe.

Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor sorozatszerkesztésének köszönhető a Tinta Könyvkiadó legújabb Forgács Tamás-kötete, ennek a záró dióhéjnyi elemzése az Úton szemed, résen füled szólásmondásunkat tárja elénk. Ebből a gondolatmenetből lesz világossá a kutatásra választott bölcsességünk jelentése: ’figyelj a dolgokra’. Olvasói és recenzensi, másképpen szólva elemző, értékelő, bíráló helyzetemben örvendezve állapíthattam meg: Forgács Tamás egyetemi tanárnak a Lássuk a medvét! Szólásmagyarázatok dióhéjban című könyve következetesen, mértéktartón, tudáserősítő, tudásgazdagító szándékkal hívja szellemi kirándulásra a magyar szólás-, közmondás- és szárnyasszókincsünk iránt érdeklődőket.

Kik lehetnek az érdeklődők? A nyelvészek, a néprajzkutatók, a művelődéstörténészek mellett a főiskolai és egyetemi hallgatók – és nem csak a pedagógusjelöltek, továbbá leginkább is a gyakorló pedagógusok. Mivel rövid lélegzetű, valójában 2–5 bekezdésnyi szövegeket szerkesztett Szerzőnk, ezért a szakszövegolvasás technikájának és képességének a fejlesztésére is hasznosíthatják tanártársaink ezt a kötetet. Kiváló példagyűjteményként is kamatoztathatók az itteni egyes szemelvények, amikor a diákok absztraháló, definíciószerkesztő, szakszövegalkotó képességét akarják kondicionálni. Megkerülhetetlen példatár a Lássuk a medvét! Szólásmagyarázatok dióhéjban könyv akkor is, amikor pedagógustársaink információk összehasonlításának a módszereit, kulturális-művelődéstörténeti ismeretek egybevetésének a technikáját mutatják be, továbbá tanítják és gyakoroltatják is.

Forgács Tamás egyetemi tanárnak a Tinta Könyvkiadónál 2026-ban megjelent Lássuk a medvét! Szólásmagyarázatok dióhéjban című 210 oldalas kötete mestermű, lényegében chef d’œuvre, illetőleg nagy mű, magnum opus, amelyet nemcsak a kritikusok, hanem igazából mindenekelőtt maguk az olvasók értékelnek, értékelhetnek nagyra.

Szerzőnk e kötete olyan alkotás, amely a kimagasló kreativitás mellett mélyenszántó szakmai tudást képvisel. Érdemes érdeklődve lapoznunk a fejezeteket, ott is részletekbe hatolva tanulmányoznunk a példagyűjteménybe felvett közmondások, szólások, szárnyasszók és frazémák értelmezéseit, magyarázatait.

Méltó és elismerésre érdemes folytatója Forgács Tamás a nagy elődök: Bárdosi Vilmos, Békés István, Csefkó Gyula, Erdélyi János, Kertész Manó, Margalits Ede, O. Nagy Gábor, Szemerkényi Ágnes, Tóth Béla és mások munkásságának.

A Tinta Könyvkiadó jelen ünnepi kiadványa illendőn és dicséretre méltón tisztelgett a 88. Ünnepi Könyvhét előtt 2026-ban. (Forgács Tamás: Lássuk a medvét! Szólásmagyarázatok dióhéjban. (Tinta Könyvkiadó, 2026. 210 oldal.)

---

[1] Gárdonyi Géza 1938. Magyarul így. Dante Könyvkiadó, Budapest.