Írásom célja annak bemutatása, hogy a film egyes kommunikációs helyzeteiben a nyelvi különbségek miként jelennek meg egyrészt akadályként, másrészt hatalmi tényezőként. A dolgozat nem a film teljes narratívájának elemzésére vállalkozik, hanem olyan jelenetekre fókuszál, amelyekben a nyelvi különbségek interkulturális és intézményi következményei különösen jól megfigyelhetők. Az elemzés az interkulturális kommunikáció elméleti keretére, valamint a nyelv társadalmi szerepét hangsúlyozó megközelítésekre épül.

A globalizáció és a fokozódó mobilitás következtében a különböző kulturális hátterű emberek napi szintű kapcsolata egyre gyakoribbá válik. Ezekben a helyzetekben a kommunikáció nem pusztán információcsere, hanem értelmezési folyamat is. A kulturális különbségek megértésének fontosságát már Descartes is hangsúlyozza. Holló Dorottya (2019) az interkulturális kommunikációról szóló munkájában ezt a gondolatot idézve így fogalmaz: Azért hasznos megismerni más népek szokásait, hogy egészségesebben tudjuk megítélni a sajátjainkat, és ne gondoljuk, hogy mindaz, ami a mienktől eltérő, nevetséges vagy ésszerűtlen, ahogy ezt gyakran állítják olyanok, akik nem láttak semmit.” Arra hívja fel a figyelmet, hogy az eltérő kulturális és nyelvi háttér nem észszerűtlenséget, hanem különböző értelmezési kereteket jelent. Az interkulturális kommunikáció helyzeteiben azonban ez a megértés gyakran hiányzik, különösen akkor, amikor a felek között nincs közös nyelv vagy közvetítő. A Bábel (2006) című film ilyen kommunikációs helyzeteket mutat be, amikor a szereplők a közös nyelv hiánya vagy a közvetítőn keresztül történő kommunikáció torzulásai miatt nem képesek hatékonyan megérteni egymást. (Az elemzésben mintaként vettem Balázs Géza 2017, 2024. munkáit.)

A film nyelvi és kulturális dimenzióit korábban több tanulmány is vizsgálta. (A filmet Balázs Géza 2022/2023. félévben a Partiumi Keresztény Egyetemen tartott filmszemiotikai óráján elemezték. A Bábel című kötetben öt partiumi egyetemi hallgató elemzése olvasható: Andó Réka, Bölöni Réka, Gál Leonóra, Létai Eszter, Nagy Dóra-Kata, lásd: Nagy Dániel szerk., 2024; jelen írás első változata ugyancsak erre az órára készült.) Jelen írás azonban kifejezetten a nyelv kettős szerepére – akadályként és hatalmi tényezőként való megjelenésére – fókuszál.

A korábbi elemzések itt olvashatók: https://bom.hu/wp-content/uploads/2024/08/Babel-Esszemcia-XIX-online.pdf

Az interkulturális kommunikáció olyan helyzetekben válik különösen hangsúlyossá, amikor eltérő kulturális és nyelvi háttérrel rendelkező felek kerülnek kapcsolatba egymással. Ilyenkor a kommunikáció nem csupán információcsere, hanem különböző értelmezési keretek találkozása is (Balázs 2006b, 2017, 2019). A kölcsönös megismerés hiánya nyelvi és kulturális különbségekből fakadó kommunikációs nehézségekhez vezethet (Holló 2019). A közös nyelv hiánya következtében az üzenet torzulhat, illetve értelmezése elhúzódhat. Ez a jelenség kommunikációs késleltetésként írható le, amely arra utal, hogy az információ feldolgozása és továbbítása időben kitolódik, ezáltal növelve a bizonytalanságot és a félreértések esélyét. A kommunikáció sikertelensége tehát nem pusztán nyelvtudás kérdése, hanem a közvetítés módjától is függ. A beszélt nyelv hiánya ugyanakkor nem jelenti a kommunikáció teljes ellehetetlenülését, mivel a felek alternatív kommunikációs eszközökhöz fordulhatnak. Ilyen lehet az írás vagy a jelnyelv, amelyek lehetővé teszik a gondolatok kifejezését eltérő nyelvi háttér esetén is. A nem verbális jelek azonban kulturálisan meghatározott jelentéssel bírnak, így alkalmazásuk nem minden esetben garantálja a kölcsönös megértést (Simigné Fenyő 2013: 197–200). A jelnyelv önálló nyelvi rendszer, ugyanakkor társadalmi és intézményi megítélése eltérhet a domináns beszélt nyelvekétől (Pléh–Lukács 2015). Az írás szintén alternatív csatornaként működhet, de közvetett jellege miatt időigényesebb és tudatosabb megfogalmazást igényel (Crystal 2003: 226–227).

A különböző kommunikációs formák nem azonos társadalmi státusszal rendelkeznek. Intézményi helyzetekben jellemzően a többségi beszélt nyelv számít legitim kommunikációs eszköznek, míg az ettől eltérő formák alkalmazkodást igényelhetnek. A nyelvhasználat így nem semleges folyamat, hanem társadalmi viszonyokba ágyazott jelenség, ahol a beszélők eltérő nyelvi erőforrásokkal és társadalmi pozícióval rendelkeznek (Bourdieu 1991: 66). A kommunikáció ezért nemcsak jelentések cseréje, hanem a társadalmi hatalmi struktúrák megnyilvánulási tere is. Az interkulturális kommunikáció elméleti keretei alapján a nyelv kettős szerepben jelenik meg: egyrészt a megértést akadályozó tényezőként, másrészt társadalmi viszonyokat kijelölő, hatalmi dimenzióval rendelkező eszközként (Balázs 2006a, 2016). E szempontok a következőkben a film kiválasztott jeleneteinek vizsgálatán keresztül válnak láthatóvá.

Elemzésem célja, hogy bemutassa, miként jelenhet meg a nyelv egyrészt kommunikációs akadályként, másrészt hatalmi tényezőként a szereplők közötti interakcióban. Az elemzés két jelentősen fontos jelenetre fókuszál, amelyek eltérő kommunikációs helyzetben nyelvi, kulturális, illetve hatalmi viszonyban zajlanak.

(1)   Nyelv mint akadály – Tazarine

Ahogyan a címben is látható, az egyik legfontosabb jelenet, amelyre jelen alfejezet fókuszál, az nem más, mint a tazarinei jelenet. Már a film cselekményét figyelve is izgalmas, mivel ez az a jelenet, amelyik feszültséget kelt, késlelteti a cselekmény kibontakozását, ám ez a fajta késleltetés nem csak a cselekményre értendő. Az érthetőség kedvéért fontos tisztázni, hogy egy amerikai házaspár utazik turistabusszal, amikor is valaki, feltehetően egy marokkói kisfiú puskával eltalálja a turistabusz ablakát, ahol pont a nő, Rachel ül, és a lövés következtében megsebesül. Ekkor a férje, Richard azonnal segítségért kiált, megállítja a buszt, de az utasok közül senki nem tud a feleségén segíteni. Így a továbbiakban Tazarinéban megállnak, leszállnak, és Richard mentőt szeretne hívni, de mivel nem beszéli a helyi emberek nyelvét, a terv füstbe megy, következésképpen Rachel állapota súlyosbodik. Majd sok idő múlva rátalálnak egy helyi emberre, aki látszólag nyitott a segítségnyújtásra, de azzal sem megy sokkal többre, mert ő maga sem beszéli a közös, avagy a domináns nyelvet, az angolt. Annyiban azonban tudott segíteni, hogy orvost hozott magával, aki ellátta Rachel sebeit a mentő érkezéséig. Ám ez sem volt problémamentes, mert az orvos helyi nyelven közölte, hogy be kell varrni a sebet, mert nyílt seb, és elfertőződik, erre Richard megkérte a helyi embert, hogy tolmácsolja neki, amit az orvos mondott, de az nem beszélte, vagy csak kevésbé a közös nyelvet, ezért azt mondta, hogy minden rendben lesz, és csak le kell kezelni, ami félreértést és késleltetést okozott nemcsak a kezelésben, hanem az adott kommunikációs helyzetben is.   Egyszerre érdekes és furcsa mindaz, ami ebben a jelenetben zajlik, ugyanis azontúl, hogy megtörtént a baj, nem jön a segítség, nem jön a megoldás, csupán zűrzavar és bizonytalanság uralja a szituációt. Ennek az oka a domináns nyelv ismeretének hiánya, csak közvetítőn, tolmácson keresztül jut el az információ, nem közvetlenül, a szereplők nem azonos információval rendelkeznek, ezért az üzenet torzul, kialakul a félreértés, ami késlelteti a kommunikációt és a cselekvést, nő a feszültség és a bizonytalanság, és a félreértés miatt a helyzet súlyosbodik.  Összegzésképpen elmondható, hogy a vizsgált jelenetben a nyelv akadályként jelenik meg, a kommunikációs kudarc növeli a fizikai veszélyt, és a késleltetésnek konkrét következményei vannak.

(2)   Nyelv mint hatalom – a japán lány és a nyomozó

A tazarinei jelenetben azt láthattuk, hogy a nyelv akadályként jelent meg, mivel a szereplők nem értették meg egymást, nem azonos információkkal rendelkeztek, nem ismerték a közös nyelvet, így az üzenet torzult, félreértést okozott, mi több késleltette a cselekvést. Jelen alfejezet ezzel szemben a nyelvet mint hatalmi dimenzió bemutatására vállalkozik. Ebben a jelenetben két különböző nyelvi, kulturális, hatalmi és kommunikációs háttérrel rendelkező szereplőt látunk. Az egyik egy nyomozó, a másik pedig egy siket japán lány, aki jelnyelven kommunikál, akit kortársai, ismerősei nem értenek meg, kivéve, ha írásban közli mondanivalóját. A nyomozó és a lány közötti párbeszédben sem történik másképp, ugyanis amikor a nyomozó faggatta a lányt az apjával kapcsolatban, a lány bár ugyan értette a neki feltett kérdéseket, mégsem tudott verbálisan, avagy szavakkal válaszolni, így jelnyelven próbálkozott, amelyet a nyomozó nem értett, ám amikor írásban válaszolt a feltett kérdésre, a nyomozó nyomban megértette, így az egyetlen hatékony kommunikációs eszköz az írás volt.  Mindkét szereplő előszőr a saját perspektívájából próbálja kifejezni, jelezni, adott esetben leírni gondolatait, ám mint tudjuk, ez nem sikerül, így egy közös nyelvre, kommunikációs eszközre van szükségük a hatékonyabb üzenetátadás érdekében, így az adott intézményi helyzetben az egyetlen működőképes, kölcsönösen hozzáférhető kommunikációs forma az írás volt. Az írás segítségével létrejön a kommunikációs folyamat, amely megkönnyíti és létrehozza a megértést, ezáltal az üzenet nem torzul, így nem jön létre félreértés. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez a fajta kommunikációs folyamat lassabb, nincs azonnali reakció, mint a beszédnél, tudatosabb gondolatok megfogalmazása szükséges, ám végül az információ pontosan átmegy.

A tazarinei jelenettel szemben a kommunikáció hatékony volt, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni a jelentősen fontos tényezőket: a felek és a kommunikációs helyzet nem egyenrangúak, mivel az intézményi kommunikációs forma a beszéd nyelv, így a jelnyelv nem számít normatív kommunikációs eszköznek; a lánynak alkalmazkodnia kell a helyzethez az írás révén, amely aszimmetrikus viszonyt fejez ki; a nyelv nem akadályként, hanem a felek társadalmi pozícióit kijelölő hatalmi tényezőként jelenik meg.

Az általam választott jelenetek jól példázzák azt a tényt, hogy a nyelv megjelenhet egyrészt akadályként, másrészt viszont hatalmi tényezőként is. A tazarinei jelenet megmutatta, hogy a nyelv akadályként is működhet, ugyanis a felek a közös nyelv ismeretének hiányában nem értették meg egymást, a közvetítő torzított információkat közölt, így a kommunikáció kudarcot eredményezett, ráadásul mindamellett, hogy félreértést keltett a felek között, fokozódott a késleltetés, ami tehetetlenséget, bizonytalanságot okozott, nem mellesleg félelmet, pánikot keltett. Ennek ellentétpárja a siket japán lány és a nyomozó párbeszéde, ahol a felek nem egyenlő ranggal, nyelvi, kulturális, hatalmi háttérrel rendelkeznek, mivel a lány jelnyelven, míg a nyomozó a hatalmi tényezőnek megfelelő nyelven kommunikált, ezért aszimmetrikus viszony alakul ki kettejük között, így a hatékony kommunikáció érdekében a lány alkalmazkodik az új kommunikációs helyzethez, és az íráshoz folyamodik.  Sokszor a kommunikáció sikere nemcsak a nyelvtudáson nyugszik, mivel ezek a jelenetek bizonyítják, hogy a nyelv társadalmi keretek között működik, ezért fontos megismerni az adott hely nyelvét, kultúráját, társadalmi dimenzióit azért, hogy a megértés létrejöhessen, és hogy az említett akadályok könnyebben leküzdhetők legyenek. Mindezek ellenére azt is látni kell, hogy a kommunikáció törékennyé is válhat interkulturális helyzetekben. Bár a közös nyelv vagy nyelvi eszköz hiánya nem mindig vezet félreértéshez, viszont a hatalmi pozíciók mindig jelen vannak.  A film arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelv nem csupán a megértést szolgáló eszköz, hanem a társadalmi viszonyokat strukturáló, hatalmi dimenzióval rendelkező tényező.

Irodalom:

Balázs Géza 2006a. A nyelv a politika, a hatalom, az érdekek szolgálatában. 129—150. In: Tóth Szergej szerk.: Hatalom interdiszciplináris megközelítésben. Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged.

Balázs Géza 2006b. Interkulturális hatások a jelhasználatra. 75–84. In: Balázs Géza és H. Varga Gyula szerk.: Társadalom és jelek. Társadalomkutatók a szemiotikai perspektívákról. Semiotica Agriensis 2–3. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, Líceum Kiadó, Eger.

Balázs Géza 2016. Politikai, nyelvpolitikai játszmák. A hatalom naiv nyelvpolitikája. 299–312. In: Szirmai Éva, Tóth Szergej, Újvári Edit szerk.: A hatalom jelei, képei és terei. Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged.

Balázs Géza 2017. Az álom nyelve. Álomesemény, álomemlék, álomelbeszélés, álomértelmezés. Antropológiai nyelvészeti tanulmány. Inter/IKU, Budapest.

Balázs Géza 2019. Hibriditás: kulturális sokk. A techno- és interkulturális világ feszültségekkel teli jelenségei, és ezek kezelésének lehetséges módjai. Vasi Szemle 3. 262–268.

Balázs Géza 2024. Szélárnyékban. Művészetkritikai írások. Inter–IKU, Budapest, 2024. 320 old. (IKU-monográfiák 11.)

Balázs Géza és Takács Róbert 2017. Körbejárt Föld. Kulturális utazások a napsütötte sávban. ASZ, MNYKNT, Inter, Budapest.-

Bourdieu, Pierre. 1991. Language and Symbolic Power. Edited by John B. Thompson. Translated by Gino Raymond and Matthew Adamson. Cambridge, MA: Harvard University Press. 66.

Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris kiadó, Bp., 2003, 226–227.

Holló Dorottya. 2019. Értsünk szót! Akadémiai Kiadó. Budapest. DOI: 10.1556/9789634544340 https://doi.org/10.1556/9789634544340 (Letöltve: 2026. 01. 26. https://mersz.hu/dokumentum/m592esz__101/#m592esz_98_p1)

Nagy Dániel szerk. 2024. Bábel. Kultúra, tudomány, művészet. Bolyai Műhely Alapítvány, Budapest. Letölthető: https://bom.hu/wp-content/uploads/2024/08/Babel-Esszemcia-XIX-online.pdf

Pléh Csaba és Lukács Ágnes. 2015. Pszicholingvisztika 1–2. Akadémiai Kiadó. Budapest. DOI: 10.1556/9789630594998 https://doi.org/10.1556/9789630594998 (Letöltve: 2026.01.28. https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika)

Simigné Fenyő Sarolta 2013. Nem verbális kommunikációs formák a különböző kultúrákban. 197—200. In: Sárdi Csilla – Gecső Tamás (szerk.): Az interkulturális kommunikáció elmélete és gyakorlata. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 154. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 197–200.

Filmográfia:

Bábel (amerikai—mexikói—francia filmdráma, rendező: Alejandro González Iñárritu, 2006)

Képek forrása: https://filmtett.ro/cikk/alejandro-gonzalez-inarritu-babel-babel

A szerző a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem hallgatója.