Ha visszamegyünk az időben, például az 1800-as évekre, Batthyány Lajosné Zichy Antónia így ír visszaemlékezésében gyermekeinek:
„Ezen gyászos nap a szívembe egy mély sebet ejtett, mely azóta sohasem hegedett be, és ha családom és barátaim körében jól is éreztem magamat, víg is voltam, nem múlt el egy nap sem, melyben nem emlékeztem volna azon óráról, amely engem özveggyé, és titeket árvákká tett.”
Ezt olvasva nem értjük miért kell ilyen hosszan, körmondatokban fogalmazni ahelyett, hogy ezt írta volna például: Soha nem felejtem el azt a szomorú napot, amikor apátok meghalt és én özvegy lettem. Ebből is látszik, mennyit változott, egyszerűsödött, kopott a magyar nyelv több mint kétszász év alatt és véleményem szerint nem éppen előnyére. Olvasva, hallva egy szövegrészt általában könnyen megállapítható számomra, hogy milyen korban kell elhelyezzem az adott párbeszédet. Már a köszönésből is kiderül, ha Tiszteletem! Kezét csókolom, Alászolgája!-t hallok, hogy nem a kétezres években vagyunk. Ezt a mai fiatal generáció számára sokkal nehezebb megállapítani, mivel nem olvasnak annyi könyvet, az interneten szocializálódnak. Ez azt is vonja maga után, hogy számukra a kommunikáció sokkal problémásabb és nem beszélnek olyan választékosan szépen, mint az idősebbek. Az, hogy ki honnan jön, vidéki vagy fővárosi születésű, egyszerűbb vagy értelmiségi családból származik, most is megállapítható pár mondat után. A vidékiek szavaiban, ott van az a bizonyos ízesség, még a fiatalokéban is. Régen a televízió is „nevelte” az embereket, ma már itt is sokat süllyedt a színvonal. Nem kritérium a szép, érthető választékos beszéd, a káromkodás is megengedett mert úgyis kisípolják. A szleng használata és az angol, nemzetközi kifejezések gyorsan beépültek a mindennapi beszédbe. Az online kommunikáció (közösségi média, a különböző üzenetküldési platformok) gyorsabb, egyszerűbb, gyakran mozaikszókat vagy hangulatjeleket használó stílust hoztak be a köznyelvbe. Bár a fiatalok ebben is szeretnek elkülönülni, saját szinte „titkos” nyelvet alkalmazni, hogy ne értsék a szüleik, az idősebbek őket. Ahogy például kivonultak a facebookról és az maradt az öregeké. Az online térben szűrhető le talán a legjobban, hogy most hol tart a társadalom nyelvi kultúrája, igényessége. Rengeteg helyesírásilag hibás, magyartalan mondatot olvasni és nem csak a köznapi emberektől, sokszor reklámban, plakátokon, cikkekben is. A fiatalok gyorsan alkotnak új szavakat, amelyek hamar el is terjedhetnek, de ezek a szlengszavak gyorsan változnak, ami egyik nap menő, az pár hónap múlva ciki. Én magam is néha rá kell kérdezzek a gyerekeimnél, hogy mi mit jelentIlyen például: hostol, flexel, red flag, green flag,chill, smash, pass, clear, boostol, zsa, side-eye, vibe, vibe-ol… Érdekes azt is megfigyelni, hogy a kortárs irodalomban, színházi előadásokban, újrafordításokban mennyire jelen van a mai szleng. Lásd Letargia előadást a Vígszínházban, ami a Z generáció életérzését, a digitális világ keltette letargiát, a bizonytalanságot és az útkeresést dolgozza fel modern, pörgő stílusban. Az Örkény Színházban pedig a Kertész utcai Shaxpeare-mosó, Shakespeare Rómeó és Júliáját meséli el Závada Péter által írt mai, vulgáris, szlenges, rap-szerű nyelvezettel, „költői realizmussal”. Ezek után már csak az kérdés, hogy a jövő mit tartogat a magyar nyelv számára. Mely szavak maradnak meg és épülnek be vagy kopnak ki a magyar nyelvből.
Nincs hozzászólás!