A francia, egykori újjobboldali Guillaume Faye 1998-ban adta ki Archeofuturizmus című könyvét, amely termékeny feszültsége miatt igencsak ihletadó munkának számít, érdemes megismerkedni vele. Guillaume Faye (1949–2019) legátfogóbb és legújszerűbb gondolata az archeofuturizmus volt, amely alapvetően egy katasztrófa utáni állapot forgatókönyve, amelyben az archaikus értékek és a premodern–modern–posztmodern láncolaton túljutott nonmodern perspektíva a legfejlettebb technológiai színvonalon egyesülnek egymással. Faye kiindulópontja az, hogy 2010 és 2020 között Európában, de részben-egészben a világon is hatalmas katasztrófa fog bekövetkezni, mégpedig a külön-külön válságok összekapcsolódása és egymás hatásait felerősítő jelensége miatt – ez volna a katasztrófakonvergencia. A modern egalitárius európai civilizáció középtávú összeomlásával számolt, ami négy kategória hat válságának összegződéseként áll elő, mégpedig az etnokulturális, ökológiai, társadalmi és gazdasági területekhez tartozó európai társadalmi szétesés, a gazdasági és demográfiai krízis, a dél felől érkező migrációs nyomás, egy globális gazdasági válság, a vallási fanatizmus által kiváltott terrorizmus és a Föld szennyezése révén. Úgy gondolta, hogy az ekkor bekövetkező összeomlás interregnumot fog okozni, ezt követően azonban egy régi-új civilizáció emelkedik föl a romokon, amelyik egyszerre tér vissza az eredethez (arkhé) és szolgálja azt a legmodernebb technológiával. Mindez azt jelenti, hogy Faye az egalitárius-humanista-individualista modernitást és a racionális tudományos-technológiai fejlődést elválasztotta egymástól, sőt utóbbit az előbbi felszámolására javasolta felhasználni. Jellegzetes megfogalmazásával élve,

Faye szokatlan felfogása a múlt és a jelen helyett a régmúltra és az eljövendőre irányult, mégpedig egyszerre. Mint fogalmazott: „A konzervatív szó demobilizál, egyáltalán nem dinamikus, ráadásul túlhaladottságra utal. A ma feladata nem a jelen konzerválása, vagy a bukott múlthoz való visszatérés kicsikarása, hanem ősi gyökereink visszaszerzése”. Egy másik megfogalmazása még egyértelműbb volt: „Fel kell hagynunk a reakciós visszatekintéssel, ami csak a restauráció ügyét szolgálja. Ősi értékeink visszatérésére van szükségünk, azzal együtt, hogy a jövőt nem a jelen meghosszabbításának kezeljük. A modernizmus ellen tehát archaizmus kell. A modernitás ugyanis végleg elbukott, követői az igazi reakciósok.” Ebből is látszik, hogy Faye meghaladta a modern–tradicionalista és a progresszív–konzervatív ellentéteket, a reformizmus és a restauráció helyett pedig az összkrízis forradalmi potenciáljából látta kiemelkedni az újjászületés lehetőségét. Az archeofuturista koncepció két komponensét másutt az apollóni és a dionüszoszi kultúra szintézisének nevezte.