A Ganz-gyárban (Ganz és Társa Villamossági Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt., később: Ganz Vagon- és Gépgyár) számos sínautóbusz, (gyors)motorkocsi, motorvonat készült. Ezeket főleg „mellékvonali” közlekedésben használták Magyarországon, de a világ számos tájára is gyártottak belőle.

A Ganz mellékvonali motor- és pótkocsijai 1920-as évek közepétől országszerte közlekedtek az 1980-as évekig, a még ma is közlekedő csehszlovák járművek üzembe állításáig. Eleinte benzinmotorral, később dízelmotorral közlekedtek. A második világháború alatt az üzemanyaghiány miatt fagázüzemű járművek is készültek.

1926-ban jelentek meg a benzinmotoros sínautóbuszok elsőként a Duna—Száva—Adria Vasúton. Kecses sínautóbusz közlekedett Debrecen és Nyírbátor között a DNYBV, azaz a Debrecen–Nyírbátori Helyiérdekű Vasút vonalán. Ugyanekkor Vásárhely és Szeged között is volt motorkocsijárat (a mai vasútvillamos vagy tramtrain elődje).  1928-ban Budapesten is közlekedett motorkocsi a Rókus kórháztól Pestszentlőrincre, a Népszínháztól Pestszenterzsébetre, a Berlini térről Óbudára.  Hosszú orrú („disznóorrú”) tényleg buszra emlékeztető DSA-sínautóbuszok közlekedtek a Balaton déli partján, vagyis a déli vasúton – ahová Budapestről strandolni vágyókat szállító „élvezeti vonatok” is jártak. A Dunaharaszti—Ráckeve vonalra a BHÉV (Budapesti Helyiérdekű Vasutak) is rendelt motorkocsikat. 1943-ban Szegedre éjszakai újságos vonatként motorkocsi járt. Az egyik DSA—Ganz-dízelmotorkocsi utastere menetirány szerint állítható ülésekkel volt fölszerelve.

A Ganz gyártott motorkocsikat Lengyelország (krakkói HÉV), a Szerb—Horvát—Szlovén Vasutak, Olaszország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Románia, Bulgária, a spanyol Norte vasút számára. Elkészült egy argentínai megrendelés is, de a kocsikat a háború miatt már nem sikerült kiszállítani. A határrendezések során számos sínautóbusz a szomszédos államokba került (vagy ottragadt, és soha nem tért haza). A legtöbbet pedig már leselejtezték, szétbontották, bár a MÁV járműjavítókban lelkes vasútbarátok igyekeztek egyet-egyet megmenteni, restaurálni.

Szécsey István gépészmérnök 100 év a magyar vasút szolgálatában című nagyalakú, sok képet, dokumentumot (pl. típusismertetők, a motorkocsik műszaki leírása) tartalmazó könyve igazi csemege a vasútbarátok, vasútnéprajzosok számára – sőt a vasút szakmai nyelve iránt érdeklődőknek is. A szerző dr. Kubinszky Mihály egyetemi tanár biztatására kezdett el foglalkozni a Ganz járművekkel, majd további MÁV-os támogatók jóvoltából a vasúttörténet, a Ganz-gyár története életének meghatározó része lett. A mostani gazdag anyagú könyv a 2001-ben megjelent Ganz mellékvonali motorkocsik és pótkocsik című könyv folytatása. A könyv dokumentációját a szerző, a MÁV munkatársai és a közlekedéstörténetért rajongó társadalmi gyűjtők adták össze. Magam sokszor elbűvölve tapasztaltam, hogy a „vasút” szeretete mennyire összeköti az embereket; a vasút szerelmesei milyen lelkes, önzetlen értékőrző munkát folytatnak.

1981-ben jelen sorok írója is utazott egy ilyen motorkocsival Sopronból Fertőszentmiklósra. És nagy örömmel fedezte fel a motorkocsikat a szentendrei skanzenvasúton is. Hol láthatunk ma ilyen motorkocsikat? A Szentesi Gépészeti Gyűjteményben, a Magyar Vasúttörténeti Parkban; szoborszerűen kiállított AB motorkocsik: Bátaszéken, Kaposvárott, Nagyatádon, Szentesen, Vésztőn láthatók. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum skanzenvasútján jelenleg BC-mot 422 és 468 motorkocsik közlekednek, mindenképpen érdemes felülni rájuk, és onnan szemlélni a szentendrei skanzent. (Szécsey István: 100 év a magyar vasút szolgálatában. A MÁV és más hazai vasutak két- és háromtengelyes Ganz motor- és pótkocsijai 1926-tól napjainkig. MÁV Zrt., Budapest, 2025. 301 oldal.)

Kapcsolódó könyv: Szemed a pályán a legyen! Mozdonyfüstös néprajz című könyvünk: https://e-nyelv.hu/termek/szemed-palyan-legyen-mozdonyfustos-neprajz/