„Miért hazudik egy 19 éves a titkosszolgálatnak – és miért ez a jövő egyik legveszélyesebb (és legerősebb) gondolkodásmódja?” indítja eszemfuttatását Nagy András. A továbbiakban ebből idézünk. Egy 19 éves fiatalember a titkosszolgálat látókörébe kerül. Ilyenkor valószínűleg mindenki megijed, de nagyon. A fiatalember azonban nem, hanem:

„Ez a srác nem a kérdésekre válaszol. Ő a játék szabályait írja át.”

És itt kezdődik a magyarázat, amiben a szerző generációs jelenséget lát:

„A Z generáció – és ide tartozik egy 19 éves – már nem abban a világban nőtt fel, ahol az információ ritka volt. Ők abban nőttek fel, ahol túl sok információ van, és a nagy kérdés nem az, hogy mi IGAZ, hanem az, hogy ki KONTROLLÁLJA AZ IGAZSÁGOT.”

Ekkora tudatosságot nem feltételeznénk, de a szerző tovább érvel:

„Amikor ez a srác hazudik, valójában nem hazudik… A fejében ez így néz ki: ha én adom az információt, akkor én irányítom a kimenetet. Ha pedig tudom, hogy ezt később felhasználhatják ellenem, akkor ELŐRE BEÉPÍTEM a hibát a rendszerbe.”

Úgy véli, ez másfajta gondolkodás:

„Ez nem erkölcsi kérdés. Nem, nem, nem. Ez rendszerszintű gondolkodás! (…) Ez a srác pontosan ezt csinálja – csak nem egy szerveren, hanem egy kommunikációs helyzetben. A „kihallgatás” számára nem hatalom jelképe, hanem egy rendszer, amit lehet tesztelni, fel lehet törni, és el lehet vele játszani.

És itt jön a lényeg: ő nem fél a rendszertől. Ő ezt az egészet egy játéktérként látja.”

Lehet ebben valami. Korunkban ugyanis – legalábbis a rendszerváltozás óta, tehát 36 éve – aligha kell bárkinek is félnie a hatalomtól. A hajnali fekete autó, a „hajnali csöngetés” féleleme már a múlté, de politikai tisztek, titkosrendőrök sem zaklattak senkit. Ráadásul eléggé állandósult a „következménynélküliség”: nem szól a gyalogosra a rendőr, ha tilosban megy át, a kerékpárosra, ha a járdán biciklizik, és inkább elfordul, hogy rendbontást tapasztal, minthogy belegabalyodjon. Egy ilyen korban a titkosszolgálat (amiről jószerével azt sem tudjuk, hogy mi) nem kelt senkiben félelemet.

„A Z-generáció egyik legdurvább jellemzője, hogy nem tiszteli automatikusan az autoritást. (…) Ők már ezerszer láttak deepfake-eket, manipulált híreket, influenszer marketinget és politikai narratívákat. Napi szinten… És ha nem biztos, hogy igaz, akkor kijátszható. Ez a srác nem hagyja, hogy meghatározzák. Nem hagyja, hogy egy rendszer írja meg a történetét. Ez nem védekezés. Ez proaktív kontroll.”

Fontos megismételni: ma nem kell félni. Jogállamban élünk. De folytassuk az eszmefuttatást:

„…ez a gondolkodás hozza létre a legjobb hackereket, a legjobb stratégákat, a legjobb kommunikátorokat. Ez a gondolkodás nem szabályokat követ. Ez rendszereket ért meg és ír át. És ha mentor szemmel nézed, akkor ez a srác nem probléma. Ez a srác a nyers erő. Egy olyan elme, aki több lépéssel előre gondolkodik. Aki nem reagál, hanem tervez. Aki nem fél, hanem tesztel. A kérdés nem az, hogy helyes-e, amit csinál. A kérdés az, hogy ki tanítja meg neki, hogy mire használja ezt a képességet. Merthogy nem kis potenciál van benne, és mint minden kard, kétélű fegyver.”

Emeljük ki: kétélű fegyver. És a következtetés:

„Ez a generáció nem fog alkalmazkodni a régi szabályokhoz. Ők új szabályokat írnak. És ha nem érted meg őket, akkor nem az lesz a baj, hogy nem tudod vezetni őket. Hanem az, hogy észre sem veszed, amikor már rég ők vezetnek téged.”

Vagy (meg)vezetnek egy társadalmat, ami a korábbi értékrendek szerint nem is társadalom többé.

A szerző által feltüntetett források: 

Jean M. Twenge: iGen (A Z generáció digitális környezetben kialakult gondolkodásmódjáról, 2017)

Shoshana Zuboff: The Age of Surveillance Capitalism (Információ, kontroll és narratíva a modern világban, 2021)

Yuval Noah Harari: 21 Lessons for the 21st Century (Az igazság és információ hatalmának átalakulása, 2018 – magyarul is)

Pew Research Center: Defining generations (Generációs határok és jellemzők)

MIT Technology Review – misinformation & AI (A manipulált információk hatása a fiatalokra)

Forrás: https://www.facebook.com/adamnagy1970