A hóvirág (latin neve Galanthus nivalis: jelentése hófehér tejvirág) több elnevezése él a népnyelvben, például: árvavirág, tavaszika, gyócsé. A tavasz első virága, a reményt és a tisztaságot szimbolizálja. A görög mitológiában Iónhoz, a Danaidák ősanyjához társították. A keresztény kultúrkörben Szűz Mária tisztaságát jelképezi. A legenda szerint a Paradicsomból kiűzött emberpár a hóvirágok látványából merített vigaszt.

A hóvirág állandó „díszítő” megnevezése: a tavasz hírnöke. Ezt a sajátos névadást sokféleképpen jellemezheti a nyelvészet. A tavasz hírnöke a hóvirág helyén áll, tehát helyettesítő elem. Ez lehet metaforikus vagy metonimikus. Esetünkben metonimikus névadás, mivel ok-okozati összefüggés van a hóvirág és a tavasz között. Attributív frázis. Antonomázia – azaz név helyett tulajdonság.