Bárczi Géza azonosíthatóan, névvel (igaz Bárczy formában) szereplője Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényének. Amelyben az első világháború végén Franciaországban rekedt külföldieket egy szigetre internálják. A regényről Balázs Géza részletesen ír, Bárczi Géza „árnyalatlan”, de jelenlévő figuráját is beleértve.

Idézet az olvasónaplóból: „1914-ben az első világháború kitörésekor Franciaországban rekedt, ellenségnek tekintett (németek, osztrákok, magyarok, olaszok) szörnyű körülmények közé való internálása. Boche-ok (a németek francia gúnyneve). Ráadásul olyanok, akik dolgoztak Franciaországban (pincérként), vagy odaházasodtak, vagy őrülten szerelmesek voltak a francia kultúrába, irodalomba, vagy egy breton nőbe, mint Kuncz Aladár, vagy éppen a regényben árnyalatlanul, de többször is felbukkanó Bárczy (Bárczi Géza nyelvész). Rövid idő alatt borzalmas körülmények (kolostor, erőd, kazamata, hideg penészes, patkányoktól hemzsegő termek, alapvető higiéniai követelmények hiánya) közé zárták, fegyveresen őrizték, sanyargatták, a lakosok mint ellenséget leköpdösték őket. (…). Egy csoport „ellenség” elzárva, bebörtönözve egy kis szigeten, a Fekete kolostorban (Noirmoutier), később az Ile d’Yeu-i citadellában. Az internáltak eleinte azt hitték, hogy rövid időre, de a világháború elhúzódott, szabadon engedésük méginkább, ezért többségüknek öt év lett belőle. A regény dokumentumszerű, naplószerű elemekkel (névsor, tevékenységleírások, időrend szerinti haladás, egyes szám első személyben, az író saját nevén való említésse, édesapja haláláról való értesülés) mutatja be az eseményeket, de egy-egy fejezet kiemel fő motívumokat: a lehetetlen helyen való berendezkedés, osztozkodás a négyzetcentimétereken, az otthonosság megteremtése, az őrök kijátszása (szökési kísérlet), lázadások, a tevékenységek, előadások, tánctanfolyam szervezése, kertészkedés, barkácsolás, emberi kapcsolatok, spanyolnátha-járvány, melynek kapcsán orvosi segítség híján minden negyedik internált meghalt… – valamennyi alapos lélekelemzéssel; inkább leírással, rögzítéssel, az ítélkezést ránk hagyva. Például az elnyomók-elnyomottak, vagy az elnyomottak egymás közti ambivalens viszonya, a minidemokrácia (képviselet megteremtése), túlélési stratégiák, vagy éppen a szörnyűségek miatt mindenkit megkísértő „őrület jelei”… (…) A Fekete kolostor „több regény – egyben”. Végső soron a humanizmus diadala: embernek maradni az embertelenségben. 1931-ben jelent meg, az író ugyanabban az évben halt meg, 45 évesen, de még elérte kortársainak dicsérete.”

Itt olvasható teljes egészében: https://www.balazsgeza.hu/?p=11528