Az ingyenes nyelvi tanácsadó szolgálathoz érkezett kérdés: Az utóbbi napokban sokszor találkozunk a „na szia, mentő” mondattal, több különböző alakban. Melyik a helyes forma?

A rövid válasz: A helyes írásmód: Na, szia, mentő!

A kifejtett válasz: Az elválasztó írásjelek nélküli felirat: Na szia mentő azonban felfogható egy (nagyon kedves, gyermeki) szlogennek is, amire egyedi helyesírás is elfogadható. Ez a szöveg ugyanis nyilvános szlogenné (jelszóvá) vált. Az ún. reklámhelyesírásban gyakran elmaradnak a mondat (szöveg) végi írásjelek, sokszor indokolatlanul vannak csupa nagybetűvel írva, illetve csak az egyes szavak csupa nagybetűvel (ami helyesírási szempontból helytelen). Létezik továbbá helyesírási engedmény az írói-költői (művészi) szövegek esetében is; s ez a kis városi történet akár ilyennek is fölfogható, ezért nem föltétlenül szükséges a számonkérés.

Megértjük, hogy a nyilvános szövegekben el kell várni a szabályos helyesírást. De itt egy gyermeknyelvi szlogenről van szó, hiszen felnőtt nem is mond ilyet; a gyermeknyelv sajátosságait pedig nem feltétlenül kell szabályosan írni. Ráadásul így, írásjelek nélkül kicsit olyan a szöveg, mintha egy gyermek írta volna. Véleményünk szerint a gyermeknyelvi megnyilatkozás ebben az esetben felülírhatja az akadémiai helyesírást. Szerintünk ebben a kivételes esetben nem kellene akadékoskodni.

Még ezt is megkérdezték a nyelvi tanácsadó szolgáltatásban: Az ismert segélyhívásban mi a mentő szófaja? A vágott hangfelvételben a kisfiú kétszer is mentőnek hívja a diszpécsert. Ez tulajdonnévként funkcionál becenév, intézménynév (vö. Posta, posta) és akkor az átiratban nagy kezdőbetűvel kellene írni, vagy továbbra is köznév értelme van mint foglalkozás (mentős), vagy jármű(~autó) és akkor kis betűvel írandó?