Mély megrendüléssel próbáljuk felfogni a felfoghatatlant, hogy szeretett és tisztelt tanárunk, kollégánk, barátunk, Dr. Guttmann Miklós, az ELTE Magyar Nyelvtudományi Tanszék jogelődje, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének nyugalmazott oktatója, a nyelvtudomány kandidátusa 81. életévét alig betöltve 2025. szeptember 12-én elhunyt. Egy kivételes tanáregyéniség, sokoldalú kutató és példakép távozott közülünk. A latin szállóige, „Nomen est omen.”, rá valóban illő volt.  Guttmann Miklós személyében egy valódi jó embert ismerhettünk. Munkásságát a szakmai igényesség, a tudományos kíváncsiság, valamint a hallgatók és kollégák iránti figyelem és emberség jellemezte. Személyiségével és magas szakmai tudásával diákok ezreire gyakorolt hatást, bölcs gondolataival utat mutatott tanítványnak és kollégának egyaránt.

1944. szeptember 4-én született Náraiban. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Szombathelyen végezte. 1969-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet, 1973-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem, 1977-ben magyar nyelv és irodalom szakon kitüntetéses diplomát szerzett.

Jákon kezdődött a tanári pályája, 1974. augusztus 1-ig tanított itt, illetve vizsgálni kezdte tanítványai nyelvi sajátosságait. Ez az általános iskolai tanítási tapasztalat sokat segítette későbbi munkájában, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékén. A tanszék alapítója, Szabó Géza hívta munkatársként 1974-ben az akkor szerveződő nyugat-dunántúli tanárképző központba. Komoly szerepet vállalt a szombathelyi magyar szakos tanárképzés elindításában. A hallgatók tanítási gyakorlatát szervezte, illetve feladata volt a vasi földrajzi nevek gyűjtésének a folytatása. Bekapcsolódott a tanszéki élőnyelvi kutatómunkába is, a dialektológia iránti vonzalma itt teljesedett ki. Szívesen foglalkozott a paraszti gazdálkodás szókincsével, a német eredetű tájszavak gyűjtésével, és számos hallgatóját bevonta a tájszavak állapotának, mozgásának, nyelvszociológiai összefüggéseinek vizsgálatába, akik értékes szakdolgozatokat írtak a témából. Guttmann Miklós a szombathelyi dialektológiai műhely virágkorának meghatározó egyénisége volt, Szabó Géza, Bokor József, Molnár Zoltán és Vörös Ottó tanár urakkal együtt. 38 évig, 1974 és 2012 között volt a tanszék a második otthona, főiskolai tanárként innen vonult nyugdíjba. Az iskolai gyakorlattal összefüggésben, személyes tapasztalata alapján kezdett el foglalkozni az általános iskolai tanulók nyelvhasználatával. Iskolai nyelvszociológiai elemzéseket készített arról, hogy a gyerekek nyelvében hogyan van meg a helyi nyelvjárás, mennyire ismerik és használják azt. Kandidátusi értekezését is e témából írta, valamint sok tanítványa figyelmét szintén e terület vizsgálatára irányította.

Guttmann Miklós a Muravidéken is segítette a magyar nyelv oktatását, ápolását, a magyar kultúra terjesztését és megismertetését. 1981 és 1984 között a Maribori Egyetem Pedagógiai Akadémiai Karán lektori feladatokat látott el. Megbízatása után is tevékenyen vett részt az ottani munkában, a 2000-es években tanfelügyelőként tevékenykedett, és továbbképzéseket tartott gyakorló pedagógusok számára. Magyarországi kutatásaihoz hasonlóan itt is elszántan gyűjtötte a nyelvjárási jelenségeket és a nyelvi archaizmusokat, vizsgálta diákok (tanítványai) nyelvhasználatát, valamint feltárta a szlovén nyelv magyarra gyakorolt hatásait. Rendszeresen tartott nyelvművelő előadásokat a Muraszombati Rádióban, amely tevékenységét hazatérte után, sőt még nyugdíjazását követően is folytatta.

Számos tudományos publikációja jelent meg dialektológiai, szociolingvisztikai, névtani, nyelvtörténeti és anyanyelv-pedagógiai témában hazai és külföldi folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben, országos és helyi közleményekben. Több hazai és nemzetközi tudományos konferencián szerepelt előadással. Hallgatói rendszeresen eredményesen szerepeltek az OTDK rendezvényein. Tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a VEAB Magyar Nyelvtudományi és Uralisztikai Munkabizottságának, a Studia Slavica Savariensia folyóirat szerkesztőbizottságának, a Hungarológus Oktatók Nemzetközi Társaságának. Oktatói és tudományos tevékenységét többször ismerték el: 1980-ban miniszteri dicséretet, 1985-ben a „Kiváló Munkáért” kitüntetést, 1990-ben Csűry Bálint emlékérmet és díjat kapott; 1986-ban a Maribori Egyetem bronzplakettjével, 2011-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

Guttmann Miklós lételeme volt a tanítás. Személyes vallomásai alapján oktatói és kutatói pályájából a tanítványaira a legbüszkébb. Sokat tett azért, hogy a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskoláról kikerülő magyar szakos hallgatók kiváló pedagógusokká váltak. A kurzusain részt vevők nagy része saját dialektusát megismerni, feltárni és értékeit megóvni akaró tudatos nyelvhasználóként távozott az intézményből. Hozzávetőleg 3500 hallgatót tanított pályája során, közreműködött a diplomájuk megszerzésében. Ezt az élményt egy életen át hordozta magában. Nem véletlen, hogy munkahelyén kétszer is felelős vezetői megbízást kapott, a hallgatók tanulmányait (is) segíthette: oktatási és általános főigazgató-helyettes, majd általános és tanulmányi rektorhelyettes volt éveken keresztül.

Őszinte szeretet és tisztelet övezte. A hallgatóival kitűnő kapcsolatot ápolt. Öröm volt közvetlen, lelkes hangnemű, élvezetes óráin részt venni, érzékletes, emlékezetes előadásait hallgatni. Szakmai és emberi tisztesség, következetesség, határozottság, alázat, kollegialitás, segítőkészség, tolerancia, gondosság, pontosság jellemezte. Megbecsülést és elismerést vívott ki magának hallgatói és kollégái körében egyaránt. Mintaértékű életútja, munkássága, kutatói alapállása és tanári attitűdje, valamint szakmai elköteleződése, a választott tudományterület szeretete valóban emberi és tanári példaképpé tette mindannyiunk számára.

Távozása pótolhatatlan veszteség számunkra. Emlékét szakmai öröksége, valamint a vele töltött évek baráti és emberi élményei őrzik. Tanítványain keresztül továbbra is tanít, nevel, hat.

Nyugodj békében, drága Tanár Úr! Soha nem feledünk.

Az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Magyar Nyelvtudományi és Magyar  Irodalomtudományi Tanszéke nevében: Czetter Ibolya főiskolai tanár, Hajba Renáta adjunktus