Jókai nemcsak jelentős író volt, hanem lényegesen több annál; az a sokoldalú zseni, aki – amellett, hogy nagyon komolyan kivette részét a 19. századi magyar történelemből – körülbelül száz könyvet írt, és elképesztő mennyiségű publikációt, illetve levelezést hagyott hátra az utókornak; művei olyannyira jelentősek, hogy Fried István egyenesen a „19. századi magyar prózai epika egyik jelentékeny hozzájárulásának” (Fried 2025) nevezi az európai irodalomhoz. Jókai a könyvírás mellett kivételesen sokoldalú személyiségként van számontartva: köztudottan otthonosan mozgott történelemből, botanikából, földrajzból (Földvári 2012), csillagászatból, gasztronómiából (bár a róla elnevezett bableveshez csak részben van köze) vagy festészetből (E. Csorba 1981) – kevés hozzá hasonló alakja van a magyar kultúrának.

 Komáromban, az író szülővárosában volt koszorúzás, megemlékezés, beszélgetéssorozat, emlékséták. A Selye János Egyetem szervezett még egy konferenciát is, melyen irodalomtudománnyal és kutatással foglalkozó szakemberek mutatták be a szerzővel, valamint annak műveivel kapcsolatos eredményeiket, meglátásaikat. Noha Jókai a legjelentősebb magyar alkotók közé tartozik – bár ehhez nem sok köze van sem a 200 éve született írózseninek, sem pedig Komáromnak –, hiányoltam azt, hogy azoknak is kikérjék a véleményét, akik (leszámítva a Jókai-kutatókat) szakmájukból adódóan szinte mindenkinél gyakrabban és behatóbban foglalkoznak az író munkásságával: nem kérdezték meg a magyartanárokat. Sőt: az is keltett bennem némi hiányérzetet, hogy – ugyan releváns téma – a jubileum kapcsán a szlovákiai magyar irodalmi-tudományos közegben viszonylag kevés szó esett Jókai Mór műveinek 21. századi taníthatóságáról és a mai szlovákiai magyar irodalomoktatásban betöltött szerepéről. Ez annak ellenére sem számított jelentős problémafelvetésnek, hogy Magyarországon szinte állandóak az erről a témáról szóló tudományos-pedagógiai diskurzusok. Balázs Géza szerint például napjainkban is „hallani panaszt magyartanároktól, hogy a ma diákjai számára mennyire nehéz olvasmány, főleg a sok alig ismert, idegen kifejezés, a hosszú vontatott leírások miatt” (Balázs 2025: 13–23). Ebből adódóan a pályáját elhagyó szlovákiai magyartanárként a következő kérdések foglalkoztattak: vajon hogyan tanítják ma Jókait a felvidéki magyar iskolákban? Érdekli-e egyáltalán napjainkban az internetes generáció tanulóit a romantika egyik legmeghatározóbb alkotója? Mi a véleményük a tanároknak Jókai Mór műveinek kötelezővé tételéről?

 A kérdések megválaszolására törekedve és a problémafelvetések apropóján készítettem egy – a szlovákiai iskolákban oktató magyartanárok számára, pontosabban az olvasási tendenciáikra vonatkozó – internetes kérdőívet: online elérhetőségek alapján e-mailben értesítettem, illetve felhívtam mintegy hatvan magyar (30 alap- és 30 közép-) iskolát, szóban jeleztem, hogy széleskörű kutatást végzek, és az intézmény vezetőségén keresztül megkértem a magyartanárokat, hogy töltsék ki a kérdőívemet – ez volt a felmérés hivatalos formája. Az úgynevezett nem hivatalos úton a kutatás úgy zajlott, hogy online közösségi csatornákon igyekeztem minél több aktuálisan praktizáló magyartanárt megszólítani.

A 2025 júniusában megvalósult, 107 magyartanár által kitöltött, 23 kérdést tartalmazó kutatás utolsó szakasza szólt Jókai Mórról, a magyar szerző könyveinek taníthatóságáról és a kötelező olvasmányok problematikájáról; ezeket az eredményeket most mutatom be.

Az adatközlők 87,9%-a nő, 12,1%-a pedig férfi – talán ez az eltérő arány is mutatja a pedagógusi szakma elnőiesedését (Holik 2014: 155–174). Emellett a magyart oktató pedagógusok nagy többsége az általános iskolákból került ki: a tanárok 71,96%-a alapiskolában és mindössze 23,36%-a dolgozott a felmérés idején középiskolában. A véleményüket kifejtő oktatók 3,74%-a mindkét iskolatípusban tanított magyar nyelvet és irodalmat, illetve akadt olyan (0,94%) tanár is, aki erre az adatmegjelölésre értelmezhetetlen választ adott.

Az első Jókai Mór könyveire vonatkozó kérdésem az volt, hogy az adott pedagógus szerint mennyire tanítható jól Jókai írásművészete napjaink diákjai számára. A választ a következő diagram illusztrálja:

1. A Jókai-művek taníthatósága

Az 1. diagramon látható, hogy a Likert-skálán lévő válaszadások átlaga 2,98-as eredményt mutat, ami kerekítve 3-at jelent, azaz azonnal látható, hogy nagyon megoszlik és szerteágazó a tanárok véleménye erről a kérdésről.

A differenciált véleménykülönbségek mellett egyértelműen megfigyelhető, hogy kevesen (3,74%-a) – állítják azt, hogy a 19. századi magyar író alkotásai egyáltalán nem taníthatóak; ez azért lényeges adat, mert egyértelműen szembemegy a sztereotípiákkal – bármennyire is tartjuk nehéznek a kiváló magyar író műveinek nyelvezetét (Lőrincz 2023: 54–64), a szlovákiai magyartanárok csak kis százaléka szerint számít az oktatása teljes mértékben lehetetlen vagy megoldhatatlan feladatnak.

Ennél lényegesen többen (27,10%) voltak azok, akik a Likert-skála kettes kategóriáját jelölték, azaz véleményük szerint manapság inkább nem tanítható jól Jókai Mór írásművészete. Ez alapján a szlovákiai magyartanárok nagyjából mindössze egyharmada (pontosan 30,84%-a) van minden kétséget kizáróan azon a véleményen, hogy Jókai Mór műveit inkább nem vagy egyáltalán nem lehet jól oktatni. A válaszadások sokrétűségét az is szemlélteti, hogy a legtöbben (44,86%) e számértékét jelölték, azaz nem tudják egyértelműen eldönteni a kérdést: az ezt a lehetőséget választó pedagógusoknak nincs konkrét véleményük arról, hogy Jókai szövegei a könnyen vagy inkább a nehezen tanítható témák/művek csoportjába tartoznak-e. Feltételezhetően annak köszönhetően választották olyan sokan ezt a lehetőséget, mert a Jókai-művek oktatásban szerepeltetése egy komplex probléma: függhet az adott szövegtől, az  osztálytól, a diákgenerációtól, az oktató életkorától, illetve tanári tapasztalatától, a pedagógus oktatási módszertanától, sőt még a tanár Jókai Mór írásművészetéhez fűződő viszonyától is stb.

Érdekes, hogy a megkérdezett pedagógusok 15,89%-a inkább jól taníthatónak tartja a magyar író műveit, továbbá 8,41% úgy gondolja, hogy Jókai Mór írásai kimondottan jól taníthatóak. Az utóbbi két kategória azt jelenti, hogy a megkérdezett tanárok több mint 24%-a (24,29%) a mai napig is inkább jónak és egyszerűnek tartja Jókai Mór alkotásainak oktatását. Meglátásom szerint ez ugyancsak egy releváns adat lehet, főleg annak köszönhetően, hogy az internet megjelenésével és térhódításával a diákok olvasási szokásai jelentős átalakuláson mentek keresztül. Az 1. diagramon feltételezhetően azért tapasztalható ez a fajta véleménykülönbség, mert a kitöltések többféle tanárgenerációt is érintettek, ami magában foglalja annak a feltételezését, hogy az eltérő pedagógus-korosztályok más és más véleményt alkotnak a szerző könyveiről és oktatásban betöltött szerepéről. Ebből adódóan a következő kérdésünk az volt, hogy az adott tanár mennyire javasolná Jókai Mór műveit az alapiskolában kötelező olvasmányként. Ez azt eredményt a második diagram szemlélteti:

2. A tanárok véleménye Jókai Mór alkotásainak kötelező olvasmánnyá tételéről alapiskolában

A 2. diagramon lévő összesített adatból kiszámított átlag 2,19, azaz kerekítve 2; mindez azt jelenti, hogy a tanárok többsége ebben a korcsoportban még inkább nem javasolná Jókai Mór műveinek házi olvasmánnyá tételét.

 Azonnal feltűnő lehet, hogy mennyire magas (39,25%-a) azok aránya, akik egyáltalán nem javasolnák Jókai Mór műveit házi olvasmányként általános iskolában, ami azért is érdekes eredmény, mert az 1. diagram adataiból látható, hogy ezen pedagógusok egy jelentősebb része (24%-a) gondolja Jókai Mór írásait inkább jól vagy teljesen jól taníthatónak; mindez az adat a következőket jelenti: bár többek szerint könnyen (vagy viszonylag könnyen) lehet oktatni alkotásait – feltételezhetően a 19. századi nyelvezet (Lőrincz–Lőrincz–Istók 2025: 47–61) és a témák nehézsége miatt – lehetőleg inkább még ne legyenek a regényei kötelező olvasmányok ebben a korosztályban. Ez az adat annak vonatkozásában is érdekes, hogy fentebb látható: sokkal több általános iskolai tanár (71,96%) töltötte ki a kérdőívünket, mint középiskolás (23,36%), tehát a meghatározott adat egyértelműen fakadhat a pedagógusok saját tapasztalatából is.

 A javaslás hiányának eredményét erősíti (24,30%) a második legtöbb szavazatot kapó lehetőség ugyancsak viszonylag magas száma. A két adat összesítve azt jelenti, hogy a megkérdezett tanárok több mint 63%-a (63,55%) gondolja azt, hogy Jókai Mór szövegeit nem kellene kötelezővé tenni ebben a korcsoportban; ez egy kimondottan magas aránynak számít, főleg annak vonatkozásában,  ha megnézzük a „nem tudom eldönteni” kategória 20,56%-os arányát; a két adat összegéből egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a megkérdezett magyartanárok 84,11%-a vagy nem javasolná, vagy pedig nem tudja eldönteni, hogy szükséges-e a Jókai Mór-művek házi olvasmánnyá tétele a fiatalabb korosztályú diákok számára.

 10,28% az aránya azoknak, akik inkább javasolnák Jókai Mór regényeinek kötelezővé tételét, és csupán a tanárok 5,61%-a (!) áll ki teljes mértékben amellett, hogy Jókait mindenképpen kötelező olvasmánnyá kell tenni. Ha az utolsó két adatot vesszük alapul, akkor látható, hogy a megkérdezett pedagógusok mindössze 15,89%-a (!) ragaszkodik valamilyen formában ahhoz, hogy ebben a korosztályban a diákok kötelezően olvassanak Jókait; az eredmény alapján megfigyelhető, hogy ez a problémafelvetés sem számít teljesen egyértelműnek.

Ugyanezt megkérdeztem a középiskolákra vonatkozóan is; itt az ismertekhez képest lényegesen eltérő eredmények születtek:

3. A tanárok véleménye Jókai Mór alkotásainak kötelező olvasmánnyá tételéről középiskolában

A 3. diagramon lévő összesített átlag 3,38, azaz bár 3-ra kerekíthetünk, és a „nem tudom eldönteni” a legpontosabb meghatározás, mégis látható egy enyhe elmozdulás az „inkább javasolnám” felé; ez a Likert-skála alapján azt is jelenti, hogy a tanárok véleménye szerint Jókai könyveinek kötelezővé tétele középiskolákban kerekítés nélkül 1,19-es számértékkel kerül más kategóriába az általános iskolásokhoz képest.

Ugyanakkor az is azonnal látható, hogy a középiskolások esetében sokkal kevesebb tanár mondja azt, hogy egyáltalán nem (6,54%) vagy inkább nem (14,02%) javasolná az ismert író műveinek kötelezővé tételét. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a kérdőívünket kitöltő tanárok mindössze 20,56%-a (!) gondolja azt, hogy Jókait inkább nem vagy egyáltalán nem kell házi olvasmányként feladni a középiskolásoknak (ez az arány 63,55% volt az alapiskolában). A két számadat között tapasztalható több mint 40%-os (42,99%) differencia egyértelmű eredményt mutat: a tanárok jelentős része úgy gondolja, hogy Jókai műveit alapiskolában még nem, de középiskolában már mindenképpen olvasniuk kell a tanulóinknak. Érdekesség, hogy ebben az esetben is nagyon sokan választották a köztes, „nem tudom eldönteni” kategóriát, amelyet az összes kitöltő 33,64%-a jelölt meg; az ezt az alternatívát választó tanároknak nincs markáns véleményük Jókai Mór szövegeinek ebben a korosztályban történő kötelezővé tételéről.  

 Fontos azonban, hogy a második legtöbb szavazatot az „inkább javasolnám” (26,17%), a harmadik legtöbb szavazatot pedig (19,63%) a „teljes mértékben javasolnám” kategória kapta. Eszerint középiskolában a tanárok 45,80%-a inkább javasolná (!) Jókai Mór műveinek kötelezővé tételét; fontos tény, hogy ez az adat kis híján 30%-kal (!) (29,91%) tér el attól, ahányan az általános iskolában (15,89%) szorgalmaznák ugyanezt.

Annak, hogy e két iskolatípusban miért vannak a magyartanárok eltérő véleményen, számos oka lehet; felmerülhet például, hogy a középiskolások egyszerűen tapasztaltabb olvasók, és feltételezhetően könnyebben be tudják fogadni Jókai Mór nyelvezetét és műveit. Mindemellett azt is jelentheti, hogy az idősebb tanulók érettebbek, továbbá talán azok a problémák, amelyekről a magyar író írt, közelebb állhatnak hozzájuk. A két utóbbi diagram közötti radikális eltérés talán abban (is) keresendő, hogy a magyartanárok azt gondolják: Jókai Mór annyira megkerülhetetlen és kihagyhatatlan az oktatásból, hogy – bár alapiskolásoknak még lehet, túl nehezen érthetőek a könyvei – nem fordulhat elő az, hogy egy magyar tanuló ne olvassa el egy művét sem a középiskolában.

Ebből a rövid elemzésből is látható, hogy a vélemények bár megosztóak, mégis sok és fontos következtetést le lehet vonni, és bátran hozzá lehet nyúlni a Jókai-oktatás aktuális kérdéseihez. Véleményem szerint ma is vannak olyan problémák, amelyekről talán érdemes lenne többször megkérdezni a szlovákiai magyartanárok véleményét – főleg egy jubileum kapcsán –, és főleg egy olyan szerző műveiről, aki ennyire jelentős a számunkra, és akire teljes joggal vagyunk ennyire büszkék.

Felhasznált irodalom:

Balázs Géza (2025): „Gyönyörködik a szokatlan és szép szavakban” Jókai Mór és a magyar nyelv. Magyar Nyelvőr 149. 2025: 13–23 (Letöltés ideje: 2025. 12. 08.) Magyar Nyelvőr 149. 2025: 13–23. DOI: 10.38143/Nyr.2025.1.13

Csorba Csilla (1981): Jókai „Ingeres hegedűje” A festő Jókai és a tardonai önarcképek. Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981) | Könyvtár | Hungaricana (Letöltés ideje: 2025. 12. 06.)

Földvári Aladár (2012) Jókai – a geológia népszerűsítője évfolyam 1. szám · 2012. január (Letöltés ideje: 2025. 12. 07.)

Fried István: Miért Jókai? Bárkaonline.hu (Letöltés ideje: 2025.12.14)

Holik Ildikó (2014). A pedagógusi pálya aktuális kérdései gender-szempontú megközelítésben. Oktatáskutatás határon innen és túl. http://acta.bibl.u-szeged.hu/65696/1/oktataskutatas_154–177.pdf (2025. 12. 01.).

Lőrincz Julianna (2023): Akőszívű ember fiai nyelve, stílusa Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XXVII, Fasc. 1 (2023) 54–64.

Lőrincz Julianna – Lőrincz Gábor – Istók Béla 2025. Jókai Mór nyelvújítás korában és a nyelvújítás hatására keletkezett szavai. Magyar Nyelvőr. 149. 47–61. DOI: 10.38143/Nyr. (2025. 1. 47)

A kutatás a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg (25-160-00937).

Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín (25-160-00937).