November 30-án van, magának a hónapnak is nevet adó András napja, aki első tanítványként követte Krisztust. Ebben az évben különös módon, a napja egybe esik advent első vasárnapjával. Testvérével Péterrel együtt halászok voltak, akiket nem csak elhívott a Mester, de bizalmába, barátságába is fogadott, végül apostoli küldetést adott nekik.
Annak idején, vagy 45 éve együtt szerettünk volna segédmotoros kerékpárra jogosítványt szerezni egy idős, falumbeli paraszt bácsival – aki ott vérzett el a vizsgán, hogy a „vasúti átjáró kezdete” megnevezésű táblára a bizottság előtt magabiztosan rávágta, hogy ez bizony „andrásköröszt” – Jó, jó, de mit jelent? kérdezett vissza a vizsgabiztos. Hát az andrásköröszt, az andrásköröszt!” – mondta a jó öreg! (Így járhatott továbbra is jogosítvány nélkül a kertek alatt az öreg Riga–1 típusnéven ismert remek szovjet motorkerékpárjával a Frigyes majorba.)
Igaza is van, hiszen a hagyomány úgy tartja, hogy András volt az a tanítvány aki a szkítákat Krisztus hitére térítette. Jézus mennybemenetele után úgy 30-40 évvel a keresztre is követte Krisztusát. Úgy mondják, hogy maga kérte, hogy X alakú keresztre feszítették, mivel nem méltó a Krisztuséval azonos formájú kínzóeszközre.
Névünnepe hagyományosan a disznóvágások időszakának kezdete is. Gyermekkoromban a nagy munka előkészületei már korábban elkezdődtek. Előkerültek a kellékek, kések, bárdok, fazekak vájdlingok, üst-házak. Minden jól elmosva. Azután hajnalban – jóval pirkadat előtt, amikor még jól látszik a csillagos ég – megérkeztek a férfiak, a böllérek is. A munka délutánig tartott és szigorú rendje volt. A hagyomány szerint, minden különösebb megbeszélés nélkül tudta mindenki a maga dolgát. Főtt az abáló, sült a zsír, készült a kolbász, hurka, disznósajt… Hűlni tették a szépen, mesteresen kiszabott szalonnákat, sonkákat, hogy azután lehessen sózni őket. Kötött volt a nap étrendje is. Este orjaleves, töltöttkáposzta, hurka kolbász, utána finom hájas kalács… Azután nagy beszélgetések, kártyacsaták. A háziasszony és segítői pedig a kóstolót csomagolták. Mindenkinek azt, ami jár, de külön is figyelve a távol maradt beteg vagy idős rokonokra…
50 – 60 éve még az egyik legkedveltebb és gyakori magyar férfinév volt. Így lehetett ez régen is is, hiszen maga Kájoni János is följegyzett egy Szent András apostolt köszöntő éneket:
Szent András ünnep napja,
Ma vagyon nagy vigasságba:
Örvendez a’ boldogságba,
A szentekkel Mennyországba.
S dicsértessék Atya Isten,
Véle együtt Fiú Isten:
És a’ Szent Lélek Úr Isten,
Teljes Szent Háromság Ámen.
Nincs hozzászólás!