A TV M5 csatorna Ez itt a kérdés című műsora közben (2025. november 13.) többször sajnáltam, hogy nem lehet hozzászólni.

Az egyik téma volt a magyar nyelv elangolosodása: egyre több angol szót használunk, és ez mennyire veszélyezteti a nyelv jövőjét. Volt hasonló régebben is a  némettel, aztán nagyon komoly harc indult meg a germanizmusok ellen. Azt még elfogadhatónak tartom, ha olyan angol szavakat veszünk át, amire nincs magyar, mert maga a fogalom nem létezett korábban. Egyes esetekben lehetne ugyan kis gondolkodással megfelelőt találni (persze ezek csak úgy terjedhetnének el, ha azok, akiknek mindennapi feladata a nyelv használata – újságírók, rádiós és tévés műsorvezetők – ezeket használnák), de minden áron magyar szót alkotni sokszor erőltetett. Ami igazán zavaró, hogy egyre gyakrabban olyasmire is angol kifejezéseket használnak, amit néhány éve még természetesen magyarul mondtunk, és nem is hosszabb vagy körülményesebb. A legijesztőbb volt a műsorban szereplő fiatalember által említett példa, hogy egy mindennapi magyar szó helyett egy angolhoz fűz magyar ragot – és sajnos ez is egyre gyakoribb, sokszor angolból visszalatinosított („magyarosított”) formával. Ez arra utal, hogy jobb esetben csak lusták végiggondolni a mondanivalót, rosszabb esetben viszont már angolul gondolkoznak, és ez különösen ijesztő.
Sajnos, sokszor olyanok is élen járnak ebben, akik hivatásszerűen használják a nyelvet, mert így akarnak divatosak lenni, közeledni a fiatalokhoz. Sokszor hallani, de újságban is olvasni olyan mondatokat, amiben szinte csak a kötőszavak és a ragok vannak magyarul. De ha a média a népszerűség érdekében mindig a legalacsonyabb közízlést szolgálja ki, az menthetetlenül lefelé menő spirálhoz vezet!

Szó volt arról, hogy milyen szívós túlélő a magyar nyelv, hogy a Halotti beszédet és hasonló régi szövegeket is megértünk. De miért? Mert az oktatásban mindig jelen volt a régi irodalom, és megtanultuk. De ha Jókait meg a Bánk bánt elhagyják, „mert nem értik”, vagy átírják a mai diákok nyelvére, akkor 50 év múlva nem fogják érteni azt sem, ahogy most beszélünk. Nem átírni kell, hanem megtanítani! Jó példa volt  erre az 1950-60-as évek Diákkönyvtár sorozata, amiben a már akkor is használaton kívüli, régies kifejezéseket lábjegyzetben megmagyarázták.
Említette, hogy diákoknak szoktak játékos feladatokat adni. Ilyen játék (akár verseny) lehetne, hogy egy olyan szöveget, ami tele van egyébként közhasználatú magyar szavakkal is kifejezhető idegen kifejezésekkel, írjanak át magyarra.
Szóba került a mesterséges intelligencia is, és itt is volt, aki AI, azaz é-ájnak mondta (nem mindegyik szereplő), és senki sem szólt rá, hogy legalább a magyar nyelvről szóló műsorban mondjuk magyarul! Ebben például a TV-s műsorvezetőknek akár jelentős hatásuk is lehetne, hiszen beszélgetős műsorokban egyre gyakrabban előkerül. Az é-áj egyébként még angolul is (az angolok részéről is) hülyeség, hiszen ha a rövidítéssel jelzett szót kimondjuk, az artificial intelligence-ben akkor is a és i van.

A műsor nyomán – ami egyébként érdekes volt, és jó, hogy volt – ezek a gondolatok hiányérzetként maradtak bennem.

A műsor megnézhető itt: https://youtu.be/vnBEcQV1ZOk