Balázs Géza, Bódi Zoltán és Fehér Bence beszélget írásról, helyesírásról, nyelvtervezésről

A magyar tudomány hetében, 2025. november 4-én rendezett kerekasztal-beszélgetést a Magyarságkutató Intézet Balázs Géza egyetemi tanár (SZFE) és Bódi Zoltán tudományos főmunkatárs (MKI) részvételével. A klasszika-filológiai beszélgetéssorozat epizódja a „Múltunk és jövőnk az írás képében: A helyesírás mint magyarságtudomány” alcímet kapta, a meghívottak erről a lehetőségről beszélgettek Fehér Bence igazgató (MKI) vezetésével.

Fehér Bence (FB): Mitől lesz tudomány a helyesírás?

Bódi Zoltán (BZ): Attól, ami mögötte van, a nyelvészeti háttértudománytól. Olyan, mint a jog, az a szabályrendszer is igényli a tudományt. A helyesírás alkalmazott nyelvészeti tevékenység.

Balázs Géza (BG): Egyetértek, és lám jelenleg nincs intézményi háttere a helyesírásnak. Létezik néhány ember, aki gondolkodik a helyesíráson, és aztán az Akadémia rányomja a pecsétjét a szabályokra.

FB: Ha tudománynak definiáljuk, mennyire magyar nemzeti érdek a helyesírás? A tudománynak nemzetközinek kell lennie, nemde?

BG: Igen, de vannak speciális, nemzeti tudományos területek, amelyekkel foglalkozni kell, mert különben elhalnak. A Magyarságkutató Intézetben vagyunk, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy segítsük ezeket a tevékenységeket. Jó a jelenleg érvényes 12. kiadás, de vannak problémák, anomáliák, amelyeket naponta jeleznek a Magyar nyelvi szolgáltató irodához (e-nyelv.hu) érkező kérdések, ezekkel tehát foglalkozni kell.

FB: A nemzeti tudományoknak van-e szüksége intézményekre?

BZ: A helyesírás jelenlegi intézményi háttere, az MTA jóváhagyása adja a presztízst.

BG: Az MTA azért áll a helyesírás mögött, mert a legelső szabályzatot a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) alkotta meg. A rendszerváltáskor azonban kikerült a tevékenységi köréből, megszűnt a helyesírási bizottság, persze létezett a magyar nyelvi bizottság, de ez egy tudományos-társadalmi csoport minden anyagi támogatás és szervezeti leírás nélkül. Vannak olyan nemzetek Európában, ahol a vezető könyvkiadók szabályozzák a helyesírást.

BZ: Valós társadalmi igény, hogy legyen egységes helyesírás.

BG: Ahol általában a kultúra szintje csökken, ott nem fontos a helyesírás, nincs törekvés az egységre.

BZ: Az ortográfia egyértelműen nemzetszervező eszköz volt. A könyvnyomtatás, a bibliafordítások, a nyelvtankönyvek, a szótárak fontos kutatásokat jelentettek. A helyesírás a reformkorban nemzeti üggyé vált, gondoljunk „A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai” 1832-es kiadványra.

BG: Amikor az iskolában írást-olvasást tanítunk, a helyesírást is tanítjuk. Ez utóbbival a nyelvészek nagy része nem ért egyet, szerintük nem kell tanítani a helyesírást. Jelenleg a lakosság 30%-a funkcionális analfabéta, de azért a 8. osztályt elvégzi.

FB: Mindannyian egyetértünk, hogy a helyesírás norma. De nem jogszabály, más típusú norma.

BZ: Egy helyen szankcionálják, ez az iskola…

BG: Együttműködés. Mélyen bennünk van, hogy megértsünk másokat. Ha egyéni módon, szubkulturálisan írsz, vagy éppen művészként minden szabályt elvetsz, nem biztos, hogy megértenek.

BZ: Igenis kell egy központi szabályrendszer. Ha minden csak kiejtés szerint működne, egyéni olvasatokra lenne szükség. Sokszor már nem értjük, mi van az online kommentekben leírva. Ez a másodlagos írásbeliség.

BG: De itt kopogtat már a harmadlagos (MI-) írásbeliség is! A könyvnyomtatás és az akadémiai szabályzat megszületése előtt is írtak, de azokról a szövegekről a nyelvészek olvasatokat készítettek, pl. az Ómagyar Mária-siralomról. Ma egyre több peres ügy zajlik helyesírási, központozási hibák, vétségek miatt; hiszen lehet, hogy egy vessző miatt a mondat más értelmet kap. Igazságügyi szakértői munkásságomban volt már több milliárdos írási-helyesírási értelmezési kérdés is.

BZ: A kancelláriai helyesírás korszaka után, a kódexek korában kezdtek el nagy tömegű szöveget írni kézzel, ki kellett, hogy alakuljon egyféle norma. A reformációnak, ellenreformációnak is volt normája — ez egy organikus folyamat, nem néhány tudós ember „konspirációs elmélete”, hogy csináljunk szabályzatot. Megvan az elméleti és társadalmi háttere.

FB: Talán nem szakad meg ez az organikusság, a problémák ellenére. Van-e ma tekintélye a tanárnak?

BZ: Az ötfokozatú osztályozás fejezheti ki a tekintélyét.

BG: Az organikus folyamatra visszatérve, nagyon jól döntöttek Vörösmartyék a három helyesírási alapelvet illetően: a magyar írás nagyon ne szakadjon el a kiejtéstől; legyen etimologikus is, mert szükség van a szótövek felismerésére; és legyen hagyományos is, főleg a nevek esetében. A 11. kiadást Fábián Pálnak köszönhetjük. Szerinte jók az alapelvek, nincs szükség alapvető reformra, de a nyelvi változásokra figyelni kell. Egyébként a helyesírásunk egyre inkább hagyományossá fog válni, és isten óvjon bennünket egy radikális reformtól.

BZ: Az egyszerűsítés elve a 12. kiadás reformja, ami kiterjesztette a három azonos egyjegyű mássalhangzó kötőjeles írását a keresztnevekre. Felmérések szerint azonban ez a szabály nem ment át a gyakorlatba. Egyetértek, hogy zseniális a reformkori rendszer, kiegyensúlyozottak az alapelvek a magyar nyelv ragasztó jellege miatt. Elvi szinten rendben van a szabályozás.

FB: Például az ógörög nyelvben nincs szóelemző elv, és bizony nehéz olvasni. Apropó: tíz éve jelent meg a 12. kiadás. Vannak kollégáink is, akik nem szeretnék, ha irányt szabnánk a helyesírás fejlődésének. Mit gondoltok?

BG: A 12. kiadás nem hozott reformokat, nem szabta újjá a szabályokat; aki az 1984-es kiadásból tanult, az jól tud helyesen írni. Úgy mondják, hogy egy generációt ki kell bírni a helyesírásnak, tehát 2045-ig nem kellene új helyesírás. A magyar helyesírás nem nehéz, mindenki meg tudja tanulni alapszinten, bár vannak egyenetlenségek. A szakembereknek most az a dolga, hogy az anyaggyűjtés és megfigyelés antropológiai módszerével éljenek, és majd eljön az idő, hogy kutatócsoport foglalkozzon az üggyel.

BZ: Hiányzik a kutatói infrastruktúra. Ha tudományosan bizonyítani akarjuk, hogy egy írásváltozat megáll-e, ahhoz személyi és tárgyi infrastruktúra kell, nemzetközi kitekintéssel.

BG: Igen, a 70-es években megkérdezték a társadalmat írásváltozatokról, mert én középiskolásként kitöltöttem egy kérdőívet, amit később Hajdu Mihály adott a kezembe az ELTE-n.

BZ: Kell-e helyesírás a mesterséges intelligencia korában?

BG: Mondják, minek megtanulni, ha beírom a számítógépbe és az ellenőrzi? Valóban, a mesterséges intelligencia jobban fog helyesen írni, de nem fog tudni emberien, kreatívan írni. Persze most még elég sok hibát követ el.

BZ: Kié a vezető szerep? A Word kijavítja a hibát, de nem fogom érteni, hogy mit csinál. Ha nem értem, nem fogom tudni, hogy azt akartam-e írni.

FB: Fel lehet-e számolni a helyesírás következetlenségeit?

BG: Nincs tökéletes helyesírás; más helyesírások sem tökéletesek. A magyarban egyre nő a többszörös összetételek száma, az idegen szót (előtagot) tartalmazó összetételek száma, amelyek leírásához analógiákat keresünk, hiszen a jelentéstani alapelvek, amelyeken a nyelvtani viszony meghatározása nyugszik, nem működnek.
A tervek, programok nevét nem szabályozták: címként vagy intézményként írjuk? Léteznek fiktív nevek, márkanevek, amelyeket soha nem írtak le, illetve amelyek írását szabvány szabályozza (LEGO®), és ehhez érthetetlen módon ragaszkodik a tulajdonos.

BZ: Elgondolkodtató az is, hogy magában a szabályzatban van túlszabályozott jelenség, pl. az anyagnevek: rézedény, sárgaréz edény, aranylánc, arany nyaklánc. Hogy mi tekinthető anyagnak, egyáltalán nem helyesírási kérdés.

BG: Vannak nem szabályozható jelenségek, de nem szeretném, ha az lenne a beszélgetés végkicsengése, hogy rossz a magyar helyesírás. A közepes nehézségű helyesírási rendszerek közé tartozik. Az iskolában az a cél, hogy az alapismereteket mindenki megtanulhatja, ez elég a boldoguláshoz, éppen ezért nem büntetném a helyesírási hibákat.

BZ: Én megkérdezem a hallgatóimat, hogy milyen gyakran változik a helyesírás. Úgy vélik, hogy nagyon gyakran. Azt is megkérdezem, hogy sok-e a kivétel. Úgy vélik, hogy rengeteg. Tehát nem a közepes nehézség él a köztudatban. Akkor a nyelvtervezés a megengedő szabályozás irányába menjen el? A jelenlegi kiadás inkább a központi szabályozás elvét követi, de itt-ott elmozdul a megengedés felé: csehhel ~ csehvel. A helyesírás gondozásához szükséges tudományos intézmény, megalapozott módszertan, folyamatos, hosszú távú működés.

BG: Amely intézmény a mai magyar nyelvet folyamatosan figyeli, munkaprogram szerint. Kellene az idegen szavak magyarításával foglalkozó kutatócsoport is.

FB: Ha tehát a majdani feltételeken gondolkodunk, milyen feladatai lennének a 13. kiadásnak?

BZ: A stratégiai irány meghatározása: erős szabályozás, vagy csak az alapelveket szabályozzuk, és a többit szabadjára engedjük. Aztán a belső ellentmondások megszüntetése, vagy felmérni, hogy létezik-e az az íráshagyomány. El kellene gondolkodni az értelemtükröző jelleg alkalmazásán, ugyanis a szövegkörnyezet eldönti az értelmet, és ebből származik a túlszabályozottság.

FB: Az értelemtükrözés tulajdonképpen a szóelemzés halmaza. Azt is könnyíteni kellene, hogy mi a köznyelvi és mi a szaknyelvi helyesírás.

BG: A nagy kérdés: erősen szabályozni vagy a változatokat megengedni. A szaknyelveket mindenképpen le kell választani. Esettanulmányokat kellene írni, ezekre épülnének a felmérések, számítógépes feldolgozások. Könnyű lenne nagy mennyiségű adatot lekérni az internetről. De ezt a munkát meg kell szervezni valamikor.

FB: Ezen a ponton most befejezzük a beszélgetést, de tavasszal folytatjuk.

Középiskolai tanárként az alábbi gondolatokon töprengtem a kerekasztal-beszélgetés után

Jelenleg A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása érvényes, amit 2015-ben a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága dolgozott ki. Eszerint értékeljük a magyar érettségi vizsgadolgozatokat. A mostani értékelésben a helyesírási hiba pontlevonást eredményez. A megengedés jegyében állítsuk vissza a 2024 előtti, a hibátlan helyesírást jutalmazó javítókulcsot, vagy maradjon, ami most érvényes, hiszen egy érettségiző diák kiművelt nyelvi kódot birtokol?

Tartós jó gyakorlat, ha év elején tollbamondást íratunk a diákokkal, mert diagnosztizáljuk tudásukat, felmérjük helyesírási készségüket. Az érettségi szerinti hibajavítás célzott vizsgafelkészítést jelent. Attitűdformálás – és így teljes kompetenciafejlesztés – valósulhat meg, ha nem helyesírási versenyszöveget, hanem köznyelvi szöveget, akár az adott évfolyam választott tankönyvi részletét diktáljuk le. Ezzel az általános műveltség körében maradunk, és az alapszintű helyesírást gyakoroltatjuk (pl. központozás, kezdőbetűk, bekezdésekre tagolás).

Helyesírással a Magyar nyelv 9. és 10. tankönyv foglalkozik. Kilencedik évfolyam végén a mondattan fejezetet zárja Az írásjelek használata lecke. Tizedikben a szövegtan és a stilisztika fejezetet követi a helyesírás fejezet, ami jobbára az irodalomtörténeti tanulmányokhoz illeszkedik. Ekkorra vesszük át a nyelvújítási, reformkori, akadémiai törekvéseket (Bessenyei, Kazinczy, Vörösmarty). Az ortográfia szerves, kulturális szerepének bemutatását a 11. évfolyam nyelvtörténet fejezete teszi teljessé.

A magyar nyelvjárások között nem volt az érthetőséget nagyban befolyásoló különbség, ezért az írók, nyelvészek kiegyensúlyozott alapelvekre fektették a helyesírás rendszerét. Az érthető nemzeti, ezen belül köznevelési kommunikáció miatt szükség van írott sztenderdre, annak gondozására és tervezésére. Az iskolai idegennyelv-órákon is a beszélt és írott sztenderd nyelvváltozatot tanítjuk.

A nyelv változása miatt a helyesírás egyre inkább hagyományőrzővé válik. Mindazonáltal  – a kiejtéshez hasonlóan – maradjon élő. Azt értsék meg tanítványaink, hogy mikor, hol, milyen beszédhelyzetben mely nyelvi változatokat, egyéni írásváltozatokat használhatnak és melyeket nem.

Források és tájékoztató szakirodalom:

A magyar helyesírás szabályai. Tizenkettedik kiadás. Akadémiai Kiadó. Budapest. 2015.

Balázs Géza: Helyesbeszéd és helyesírás a tömegkommunikációban. Egyetemi Fonetikai Füzetek 24. (1998) 45–52.

Balázs Géza: Lehetséges nyelvi szabványok. A–Z, Budapest, 2000.

Balázs Géza: A földrajzi nevek helyesírásának logikája. A Földgömb, XII (2004/2.) 68-73.

Balázs Géza: Nyelvstratégia és helyesírás. In: Helyesírásunk időszerű kérdései. Szerk.: Bozsik Gabriella és V. Raisz Rózsa. Eger, 2001-2002. (2004.) 15-23.

Balázs Géza: Hatalom és helyesírás. Magyar Nyelvőr, 131 (2007/4.) 402–413.

Balázs Géza: Helyesírásunk: tévhitek, tévutak, irányok. Tekintet 2014/6. (november-december) 95-104.

Balázs Géza: A márkanevek helyesírása. 21–30. In: Kovács László szerk.: Márkanevek: marketing és nyelvészet határán. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2023.

Európai helyesírások. Az európai helyesírások múltja, jelene, jövője. szerk. Balázs Géza és Dede Éva. Inter Kht. – PRAE.HU. Budapest. 2009.

Jelentés a magyar nyelvről 2016-2020. Öt év szavaival és kifejezéseivel. szerk. Balázs Géza. Petőfi Kulturális Ügynökség. Budapest. 2021.

Magyar nyelv és irodalom középszintű érettségi vizsga. Javítási-értékelési útmutató. Oktatási Hivatal. Budapest. 2023. https://dload-oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2023tavasz_kozep/k_magyir_23maj_ut.pdf

Magyar nyelv tankönyv 9. Oktatási Hivatal. Budapest. 2020.

Magyar nyelv tankönyv 10. Oktatási Hivatal. Budapest. 2020.

Képek itt is: https://mki.gov.hu/hu/konferenciak-hu/minden-eloadas-hu/multunk-es-jovonk-az-iras-fenyeben-a-helyesiras-mint-magyarsagtudoman