Mondják, hogy a szita, vagy méginkább a lyukasztott bőrrosta az egykori dobok váltópárja a régi táltosaink mágikus szertartásainál. Talán ilyen szertartás homályosuló szövegéből vált gyermekdallá a visszafelé sorolt napok ráolvasás szerű kántálása is: „Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod? / Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon? / Add nekem azt, elkapom azt, / Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, / Dobszerda…”

Mindig örülök és fényképezem is, ha kezembe akad egy-egy ilyen öreg bőrrosta! De az már maga a csoda, ha az ilyesmiben mondjuk, egy világklasszis focista segédkezik az embernek. Márpedig velem most ez történt! Jelesül is Madaras Sándor doktor úr csodálatos torboszlói Csűrmúzeumában föllelt bőrrosták fotózásában maga Bölöni László segédkezett, aki több mint százszor játszott a román futballválogatottban és 23-szor volt a válogatott csapatkapitánya, sőt még egy ideig edzője is. Azt pedig, hogy a romániai változások után Bölöni mester milyen világkarriert futott be itt már fölsorolni sem tudom. Talán elég ide a végére annyi, hogy ilyen csudát csak az idő, vagy inkább a rosta tud kiforgatni…

T. Ferenc hozzászólása: Az uráláskor ilyen dobokat használnak a mai napig igaz nem szitásítottakat! A síppal- dobbal hagyománya ott maradt meg napjainkig. (A Maros menti románok is őrzik ezt a hagyomány a karácsonyi rítusukban.)