Gábor Edit: Mesélj és mondj! (Harangozó Imre barátomnak)

Meséld nekünk, ha kell százszor:

– Amit tudsz a holdvilágról

és dalolj sok csodáról –

Mesélj fénylő csillagokról!

 

Mondd el, ha kell ezerszer:

– Milyen mikor a nap kel

s világba életet lehel –

Mondj a napnyugtáról mindent el!

 

Meséld el a fűről, a fáról:

– Amint magból kel áldásból,

mik lesznek a vadvirágból –

Mesélj télre fán maradt almáról!

 

Mondd el, hogy láttál nyulat s őzet:

– Mint bokorból éppen kiszöknek,

s erdőbe szemed elől tűnnek –

Mondj mindent, mit láttál erdő szélen!

 

Meséld nekünk el a végtelent:

– Mit fiak faragnak, festenek

fára, kőre örök időkre –

Mesélj el minden szerelmet!

 

Mondd el, hogy hitünk örök marad:

– Mit jelekként asszonyok varrnak

s vásznakba zárt időként hordnak –

Mondj el minden magzat utat!

 

Meséld a tűzről, a parázsról:

– hogy kenyér sütésre adatott

és a létünk melegéről szól –

Mesélj a hamvadó gyertyalángról!

 

Mondd el, hogy az átadott szavak:

– Lelkünkben égnek, mint parazsak

s útmutató világot gyújtanak –

Mondj elmúlásra vigaszokat!

 

Meséld el az örök létünk:

– Amit majd a menyben élünk,

hol lelki békére lelünk –

Mesélj, hogy milyen Istenünk!

 

Mondd, hogy leszel te az oltár:

– Hangod égig ér, mint zsoltár

s bűnünk megbocsájtásra talál –

Mondj a Krisztusról, ki ránk vár!

 

Mesélj és mondj a Szűzanyáról:

– Mesélj a megváltó fiáról!

Meséld és mond, hogy nyújt vigaszt:

– Mondd, hogy bajainkra gyógyírt tapaszt!