Széchenyi István: A Magyar Akadémia körül (1842. akadémiai nagygyűlés – 2 ó 10 perc)

A magyar mélyen aludt. Eközben nyelvét felejté, nemzeti színét veszté. Nyelvünk körül forog nemzeti létünk.

Az 1825-ben megfogant gondolat: magyar nyelvünk művelése. Hiába viszont a siker, ha csupán ismereti gazdagságot ad… Mindenki beszélhet magyarul, de ennek végső célja nemzeti egységünk megteremtése kell, hogy legyen. A nyelv egységesít, összekovácsol, és erősíti hazafias identitásunkat.

(Egy vélemény) Nyelvterjesztő tanodákat kellett volna tehát inkább állítni, mint filológiai tudós társaságot alkotni, tanítókat képezni inkább, kik elszélesztve a hon külön ajkú népségei közt a magyar nyelvet terjeszték vala, mintsem oly intézetet szerkeszteni, mely egyedül tudósokat egyesít, s egyedül szógyártókat nyugpénzel. Akadémiánk, mely csak belterjűleg működik, sok előtt nem nagy haszoni hitelben áll…

(Sok) szólási viszketeg, a tettre nem maradván semmi. A cselekvési tespedésnek közepette annyi haszontalan szóvita s szófirka közt… fulladozunk.

Erkölcsi felsőbbség mindig s mindenütt győzött erőszakon.

(„Kiművelt emberfők”) Képzeljünk magunknak habár csak egymillió főbül álló nemzeti családot, melyben annyi értelmi súly, polgári erény, szép szokás, ízlési varázs, kiművelt tudomány, életbölcsesség, gyakorlati tapintat, s több efféle elsőbbség volna felhalmozva

(Pozitív magyarságkép, teljes egészség, boldogság): egyedül az önmegismerés keserű gyümölcse által nyerheti el teljes egészségét az emberi lélek; (Klugheit) Magyarország ne csak külsőleg és ámítólag jószínűnek, megelégültnek, gazdagnak, fényesnek lássék; ámde mindig növekedve s hosszú időkre terjedve belsőképp is, valódilag jó egészségű, boldog, dicső és hatalmas legyen!

Kossuth Lajos beszéde a képviselőházban Magyarország függetlenségének kimondásáról – (Debrecen, 1849. április 14.)

Előzmény: (A haderő megajánlása tárgyában. 1848. júl. 11.) én leborulok a nemzet nagysága előtt s csak azt mondom, annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban – s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg.

Részemről is csendet vagyok bátor kérni, mert e templom nagy, s én kissé rekedt vagyok, mellem fáj; nem fognak érteni különben.

Azért ki kell mondani, hogy az ausztriai ház árulása, hitszegése s a magyar nemzet ellen fegyverfogása által elszakítván a közte és köztünk fennálló kapcsolatot, Magyarország uralkodására méltatlannak nyilváníttatik, s örökre számkivettetik: úgy másrészt meg kell mondani Európa népeinek, hogy… Európa népei irányában a békét és barátságot óhajtjuk, s tisztelni fogjuk minden nemzetnek jogait, de megkívánjuk, hogy a mieinket is tiszteljék. (Helyes!) Mert némely hatalmasságok már… amit fegyverrel nem tudtak elérni: kongresszust részint kezdettek, részint tartani szándékoznak avégett, hogy az 1815-i bécsi kongresszus alkalmával megállapított elvek alapján rendelkezhessenek a nemzetek fölött…, darabolva és szakítva szét országokat… Nekünk, uraim, el kell foglalni Európában azon állást, hogy valahányszor az európai nemzetek hatalmának képviselői nem saját ügyök, hanem Európa ügyei fölött akarnak intézkedni, rólunk nélkülünk senki ne intézkedjék, hanem szavunk legyen azon kapcsolatnak kérdésében, mely köztünk és a civilizált Európa többi népei között feláll, s melyet a jognak, méltányosságnak és barátságos békének alapján a civilizáció előmozdításával öszvekötve fenntartani legforróbban óhajtunk. (Helyes!)

Az elmúlt 300 év alatt valamennyi megkoronázott uralkodó soha nem tartotta meg a koronázási esküjét, hogy Magyarországot megvédje katonailag és a népet jólétben tartsa:

 

Tisza István: Ezt a háborút elvesztettük – (1918. október 17.)

„T. ház! Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük… Az erőviszonyok beállott eltolódásánál fogva a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet, és hogy ennek folytán keresnünk kell a békét oly feltételek mellett, amelyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadnak.”

De most már, ismétlem, feladatunk, azt hiszem, pártkülönbség nélkül az, hogy az elérendő békét lehetőleg előnyössé tegyük a magyar nemzetre nézve; biztosítsuk azt, hogy a magyar állam Európának ezen a részén jövőre is az emberi haladásnak és szabadságnak az a tényezője legyen, amely volt a múltban is és amely magasztos feladatát híven igyekezett teljesíteni mindenha felejtsünk el legalább most, ezekben a sorsdöntő hetekben és hónapokban mindent, ami elválaszt bennünket…

Ha emlékezetem nem csal, igen erős megtámadtatásnak voltam kitéve azért, mert mint ministerelnök is és máskor is a magyar és nem magyarajku polgárok közötti igazi megértés és szeretet érdekében fáradoztam.

Romboljunk le a magyar nemzet állami épületéből annyit, amennyire elkerülhetetlenül szükséges, de ne segítsünk mi ellenségeinknek abban, hogy magunk romboljunk le azt, amit esetleg ők egyáltalán nem is érintenének

Ismételve kérem, ne tekintsük most azokat a momentumokat, melyek a megértésre zavarólag hathatnak, de tekintsük azokat a nagy nemzeti szempontokat, amelyeket szolgálni, minden egyebet félretéve, hazánk iránti kötelesség.

Válságos helyzetekben ki kell mondani az igazságot, mert annak elhallgatása súlyosabb következményekkel is járhat.

Apponyi Albert trianoni „védőbeszéde” (1920, 40 perc)

„Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.”

Klebelsberg Kuno rádióbeszéde az ifjúsághoz (1928, 3 perc)

Nemzeti belső érték –  a nemzetek összmunkája. Több legyen a pozitív, mint a negatív ember; a pozitív ember: bizakodó, szigorú, mással szemben elnéző, könnyű tévedni, nehéz megcsinálni, szolgálatkész, a szót nem fecsérli, öröm a munkában, alkot. Ha a negatív ember többségre jut – veszve van az a nemzet.

Nagy Imre utolsó rádióbeszéde (1956. nov. 4. 5:20 Szabad Kossuth Rádió)

Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.

Mindszenty József: Szózat a nemzethez (1956)

Köszönet: az egész kultúrvilág mellénk áll, kis ország, ezeréves történelme során sokat szenvedett, Szent István, Nándorfejérvár, Magyarország a többi kultúrnép rokonszenvét élvezi. A nemzeti érzés ne legyen harcok forrása. Az egyik ország haladása a másikat is előre viszi. Az USA-val és orosz birodalommal együtt barátsággal, jó viszonyban… Semlegesek vagyunk, az orosz birodalomnak nem adunk okot vérontásra. Nem forradalom, hanem szabadságharc. Új választás. Gyönyörű egység októberi egység után ne legyen pártviszály és széthúzás.

Antall József betiltott beszéde (1990 szept. 32 perc)

Mérhetetlen nehézségek… Összeomló KGST, ez az örökség a mi jelenünk, jobb állapotban éltünk, mint amennyit megengedhettünk volna magunknak… elavult ipari szerkezet, mi ez a pesszimizmus? Vannak sikerek. Bizalomra van szükség.

Nem kérek több bizalmat Magyarország népétől, mint amennyit az elmúlt időszakban és a jövőre vonatkozóan megkaptunk a világ vezető országainak kormányaitól, annyit, mint amennyivel a vezető üzleti körök és a bankkörök biztatják Magyarországot,  hogy kilábalhat ebből a válságból… Az út addig nehéz lesz, sok megpróbáltatás vár reánk, és sok olyan keserű óra is következhet, amikor az elszenvedett hátrányok miatt keserűséget fogunk érezni, de ennek ellenére igenis van kiút, és a kormány ennek érdekében dolgozik és mindent el fog követni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Orbán Viktor beszéde Nagy Imre újratemetésén (1989.06.16. – 7,20)

Nem engedünk 48-ból, így 56-ból sem… A demokrácia és kommunizmus összeegyeztethetetlen. 56-ban elvették a jövőnket. A 6. koporsóban a mi 20 vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.

Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde (2006. május (Öszöd)

Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot…

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére.

Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz.

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni…. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?

Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig… még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak…

És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek! Mit? Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

A vitaműsor, a szavazás, a végeredmény itt tekinthető meg: https://youtu.be/FzV4QQcQMkI