A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának
állásfoglalása a biológiai nemek kérdésében

A „férfi” és a „nő” hagyományos kategóriái az ivari kromoszómákon (XX, XY) lévő gének
kifejeződésén alapulnak, és a megtermékenyítéstől induló hosszadalmas és bonyolult fejlődési
folyamatok során alakulnak ki. E gének olyan fehérjék átírását szabályozzák, amelyek részt
vesznek a hormonok termelésének (pl. ösztrogén, tesztoszteron), az ivarmirigyek felépítésének
(petefészkek, herék) és a másodlagos nemi jellegek kialakításában. Ezek a tényezők azonban
számos esetben genetikai és/vagy fejlődési eltérések miatt a tipikus „férfi” vagy „női”
megjelenéstől eltérő, köztes tulajdonságokhoz vezethetnek.
Az emberek egy nem elhanyagolható hányada olyan kromoszomális vagy anatómiai jellemzőkkel
születik és/vagy fejlődik, amelyek tehát egyértelműen nem felelnek meg a „férfi” vagy „nő”
hagyományos meghatározásának. Az ilyen köztes nemi jellegekkel jellemezhető „interszex”
állapotok közé tartoznak olyan változatok, mint a teljes androgén-érzéketlenség szindróma
(CAIS), a Klinefelter-szindróma (XXY), a Turner-szindróma (X0) és mások. Az utóbbi két esetben
„szemre” gyakran egyszerűen férfinak és nőnek látszanak az érintett személyek, de koránstem
mindig. Kezelés nélkül a többségük terméketlen, a Klinefelter-szindrómásoknál pedig gyakori az
emlők megjelenése. A felsorolt interszex állapotok, működési rendellenességek nem jelentenek
külön nemet, viszont a bináris „nő vagy férfi” tulajdonságoktól való eltérések élettani és
pszichológiai szempontból is figyelmet és kezelést igényel(het)nek. Ezen túlmenően ismeretes a
valódi (ovotesztikuláris) hermafroditizmus esete, melyben petefészek- és hereszövet egyaránt
jelen van, melynek többféle genetikai háttere lehet.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az „interszex” állapotok pontos előfordulási gyakorisága jelenleg
tudományos viták tárgya, létük azonban orvosbiológiai tankönyvi adat. Egy általános tézist
egyetlen ellenpélda is cáfol és jelen esetben még a legalacsonyabb értékekkel számolva is
világszerte több millió emberről van szó. Fentiek alapján az, hogy az „ember vagy férfi, vagy nő”
pontatlan állítás, hasonlóan ahhoz, hogy „az ember szíve a bal oldalon van”, mivel ismeretes ennek
a fordítottja is.
Ha csak két biológiai nemet deklarálnánk az eltérések figyelembevételéve nélkül, az
marginalizálhatná azokat az embereket, akik nem illeszthetők be ezekbe a kategóriákba. Ez
megnyilvánulhat a politikai és jogi elismerés hiányában, a pontos azonosítás nehézségeiben, az
okmányok kiállításában, valamint az oktatásban, az egészségügyi ellátásban és a foglalkoztatásban
tapasztalható rendszerszintű diszkriminációban. Jó lenne mindezt elkerülni.

(Forrás: https://mta.hu/viii-osztaly/allasfoglalasok-108458)

Dr. Palka István: Az állásfoglalás áttekintése

Ballépés, hiszen a ma baloldalinak tartott eszmerendszer támogatására mondta ki, ennek érdekében több ponton mellőzte az egzakt tudományosságot. Csak egy mezei belgyógyász vagyok, tudományos minősítéssel nem rendelkezem. Az MTA-ra csak felnézhetek, a jelenlegihez hasonló helyzetekben sajnálkozom, hogy lelkesedésem csorbát szenved. Megpróbálom a csorbát – legalább a magam számára – kiköszörülni.

Fontos hangsúlyozni, hogy bár a Tudományos Akadémia adta ki, ez ”csak” egy állásfoglalás és nem tudományos közlemény, azaz eltérő műfajokról van szó. Az állásfoglalás valamely nézet melletti kiállást jelent, műfajában különbözik a tudományos közleménytől, de mindkettő használata jogos lehet. Amíg azonban az utóbbi ellenőrizhető, egzakt adatokból, szabatos gondolatmenettel von le következtetéseket, addig az állásfoglalásban szubjektív szempontok is helyet kaphatnak. A különbségtétel azért lényeges, mert enélkül a sajtó és a közbeszéd hajlamos indokolatlanul a tudomány tekintélyével felruházni és ekként hivatkozni rá. Jelen írásom is csak egy állásfoglalás, legfeljebb erősebben ragaszkodik a tudományossághoz.

Az Állásfoglalást A Biológiai Tudományok Osztálya 2025. június 10-i ülésén 103/2025. (VI. 10.) számú osztályhatározatában 34 igen, 3 nem szavazattal fogadta el. A nemmel szavazók érveit sajnos nem ismertették, pedig fontos lenne, mert

• az Állásfoglalás szerint ”egy általános tézist egyetlen ellenpélda is cáfol”,
• egy állítás igazsága soha nem attól függ, hányan szavaznak mellette (pl. ha 100 emberből 99 szerint a Föld lapos, csak egy állítja, hogy gömbölyű).

Ez az eszmerendszer gyakran alkalmazza a szómágia valamelyik vállfaját, amivel könnyen lépre csalhatja a gyanútlan és naiv  olvasót.

Már a két első bekezdés első mondataiban a férfi és nő ”hagyományos kategóriáiról” beszél, minta bizony létezne nem-hagyományos kategóriájuk is. Javára vált volna, ha kísérletet tesz a ”hagyományos” kategóriák definiálására, mert ennek következetes továbbgondolása okafogyottá tette volna a ”köztes nemekről” való fantáziálást.

”Genetikai és/vagy fejlődési eltérések” helyett ”rendellenességet” kellett volna írni. A típusos férfi és női egyed éppen a genetikai és fejlődési eltérések eredményeként különbözik egymástól, ezek rendellenessége esetén jönnek létre azok a beteg emberek, akik nem típusos, azaz nem normális nemi alkatúak.

Ettől függetlenül még ugyanazzal az emberi méltósággal rendelkeznek, mint bármelyikünk.

A logika bukdácsolását látom az utolsóelőtti bekezdésben. A tézis ugyanis az, hogy csak két nem van, amit egyetlen ”interszex” egyed léte is megcáfolna. Ha azonban belátjuk (ezt lejjebb majd levezetem), hogy a tézis ellenzői szerint interszexnek tartott emberek is valamelyik nemhez tartoznak, akkor a cáfolat elesik. A szívről vett ügyetlen példa itt nem segít. Az érvként használt állítás (”az ember szíve bal oldalon van”) eleve helytelen, könnyen cáfolható. A helyes állítás ez lenne: ”Az ember szíve vagy bal, vagy jobb oldalon van.” Az emberi nemiség bináris jellegű, azaz: vagy van SRY régiója (l. lent!), tehát férfi, vagy nincs, tehát nő. A szívvel kapcsolatban az lett volna analóg példa, ha azt mondjuk: az embernek van szíve (mindegy, melyik oldalon), vagy nincs. (Utóbbi helyzet szívátültetés közben elképzelhető.)

A logikát mellőzik akkor is, amikor ezt írják:

– a Klinefelter stb. szindrómák ”nem jelentenek külön nemet”,

– majd pedig: ”Ha csak két biológiai nemet deklarálnánk … Jó lenne mindezt elkerülni”.

Elkerülési vágyuk nem teljesült: az említett szindrómáknál ösztönösen ragaszkodtak a két nemhez.

Az ember szexualitása: hagyma-modell

Az emberi faj ivaros szaporodással tartja fenn magát. Ennek lényege, hogy az új egyed egy nő petesejtjének és egy férfi ondósejtjének egyesülésével jön létre, majd növekszik és fejlődik tovább, míg ép felnőtt férfi vagy nő nem lesz belőle. Tény, hogy az új egyed létrejöttéhez két (csakis kettő), különnemű (csakis különnemű) ember ivarsejtjeinek egybekelésére van szükség, kettőnél több nemről itt semmiképp nem beszélhetünk. Ha pedig a folyamatba hiba csúszik, ami bármely pontján bekövetkezhet, akkor nem egy ”harmadik nem” jön létre, hanem egy betegséget hordozó ember. Az ehhez szükséges petesejtet és ondósejtet szolgáltató női és férfi egyed (emberről lévén szó: személy) hosszú és bonyolult folyamat során alakul ki, aminek eredményeként szexualitása hagymaszerűen rétegződik:

(a) genetikai nem: X, Y (szex-)kromoszómák, SRY (TDF) régió

(b) genitális nem: külső és belső nemi szervek

(c) szomatikus nem: szexuális dimorfizmus a test anatómiai, élettani jellemzőiben

(d) pszichológiai nem: szexuális orientáció, az egyén lelki-szellemi viszonyulása a saját és a másik nemhez

(e) társadalmi nem (gender): a társadalomtól elvárt tanult tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok.

A sorrend nem csak az időbeliséget jelzi, hanem azt is, hogy minél belsőbb egy réteg, annál nehezebb felismerni és az ember annál kevésbé tudja megváltoztatni: a kromoszóma-készletet biztosan nem. A genitális és szomatikus nem már befolyásolható, de ez – mint az orvosi beavatkozások többsége – elvételt, csonkolást, blokkolást jelent: kasztrálást, a hormonegyensúly megbontását stb. A pszichológiai nem neveléssel, rábeszéléssel, lelkigyakorlatokkal jó vagy rossz irányba is befolyásolható. Fontos tudni, hogy a hatás csak a személy akaratlagos beleegyezése esetén érvényesül, továbbá, hogy ez a még nem stabilizálódott akaratú gyerekeknél, valamint az ugyanilyen szinten megrekedt felnőtteknél könnyebben bekövetkezik.  A gendert a legkönnyebb megváltoztatni: ehhez már szakemberre sincs szükség. Igaz, ez az ivaros szaporodásnak már nem is feltétele. Megjegyzés: A világ elrendezésében számos rendező elv mosolyog ránk (aranymetszés, Fibonacci-sor stb.), csak észre kell venni. A hagyma-modell az atomoktól a Föld, a növények (hagymák), állatok szerkezetén át a kultúrák Hofstede szerinti felépítéséig sokhelyütt megtalálható, igaz, a szexualitást illetően még nem találkoztam vele. Itt is használhatónak tartom.

Ivarmeghatározás emberben

Az egyed nemét életre szólóan a biológiai neme határozza meg, a pszichológiai és társadalmi nem a belső folyamatok mellett még kívülről is befolyásolható. A biológiai nemet a genetikai, a genitális és a szomatikus nem alkotja, de ezek közül a genetikai nem dönti el. A szexkromoszómák alapvetően meghatározzák az egyed nemét, tőlük függ ugyanis, hogy a magzatban milyen nemi szervek, majd ezek nyomán  később milyen alkati tulajdonságok fejlődnek ki. Mivel az X kromoszóma megléte életfeltétel, férfiban és nőben egyaránt jelen kell lennie. A nemek közti különbség nyitja tehát az Y kromoszóma, pontosabban annak csak az ún. SRY szakasza (más nevezéktan szerint  TDF, Testis Determining Factor). A megtermékenyített petesejtből az embrió NŐni kezd, végül NŐvé válik, hacsak… Hacsak nincs jelen a TDF faktor, ami az 5. hét tájékán aktívvá válik: a női jelleg kialakulását leállítja és elindítja a férfi nemiszervek kialakítását, annak minden további következményével. (A NŐ-t azért írtam nagybetűvel, mert bár a jelen fejtegetéseket nem érinti, engem lenyűgöz a magyar nyelv nagysága és a mélyében rejlő titok. Lám, a magzat női jellegű indulásával és a növekedéssel együtt párhuzamba állítja a lányok és asszonyok megnevezését!)  Végül ezek alapján kimondhatjuk a biológiai nemek megkülönböztetésére vonatkozó szabályt:

• AKINEK VAN Y KROMOSZÓMÁJA (SRY SZAKASZA), AZ FÉRFI, AKINEK NINCS, AZ NŐ.

Természetesen az SRY jelenléte a perdöntő, ennek kimutatása azonban nagyon bonyolult feladat, csak rendkívüli esetekben kerülhet rá sor. Ez valóban bináris felosztás és a klinikai tapasztalatnak is megfelel. Normális, azaz 46,XY kromoszómakészlet férfit, 46,XX nőt jelent. A patológiás esetek természetesen követik ezt a bináris szabályt, ezekre alább majd rámutatok. A mindennapi orvosi gyakorlatban újszülöttnél csak a genitális nem meghatározására szoktunk szorítkozni, mivel a szexuális dimorfizmus még nem jöhetett létre, a kariotipizálás (kromoszóma-vizsgálat) pedig bonyolult, nem mindennapos feladat. A genitális nem meghatározása tízezrelékes nagyságrendű hibával történhet, ami a korai kariotipizálással tovább csökkenthető. Kétség esetén az orvos dolga, hogy tovább lépjen és elvégezze a kromoszóma vizsgálatot. Ez a mindennapi orvosi gyakorlat, de még a joggyakorlat számára is elegendő lehet.

Ilyenkor azért fel kell tennünk a kérdést: mindez milyen előnnyel jár az érintett egyénre nézve? Mit tehetünk vele, ha beleegyezéséről  nyilatkozni nem tud és az eszközeink sem túl fényesek?  Mielőtt állításomat valaki elfogadva hirdetni kezdené , figyelmeztetem: Johnson Varkey-t, aki húsz éven át tanított anatómiát és élettant a San Antonio-i (Texas) St. Philip’s College állami főiskolán, 2023 januárjában azért rúgták ki az állásából, mert azt tanította, hogy az X és Y kromoszómák határozzák meg az emberek nemét. Erről a First Liberty Institute nevű keresztény jogvédő szervezet számolt be, oldalát azonban az Európai Unió területén nem engedik megtekinteni ☹.

DSD (differences in sex development)

A rövidítgetésekkel nem rokonszenvezek, mert a medicina szépségét rontja a rengeteg, sokszor csak egy szűk kör számára ismert, másokat zavaró rövidítés, de ez csak magánvélemény. A Wikipedia 21 DSD-t sorol fel a Direct Stream Digitaltól, ami egy digitalizált hangformátum, a Deutsches Sprachdiplom-ig (Német Nyelvi Diploma). Orvosi is kettő van: a már említetten kívül a Detrusor sphincter dyssynergia, ami egy vizelési zavar. A DSD (differences in sex development) meghatározást itt megfelelőnek tartom, mivel fejlődési zavarokról, következményes kóros állapotokról van szó. Az LMBTQI lobbi ezt sértőnek tartja, helyette az ”interszexualitást” propagálja, amely szerint a két emberi nem között a különböző szexualitású embereknek széles skálája jelenik meg, Falus András akadémikus, az Állásfoglalás egyik létrehozója is ezt a véleményt hangoztatja. Ez szamárság. Az alábbiakban is látni fogjuk, hogy csak két nemről van szó, ha pedig hiba csúszik ezek kifejlődésébe, akkor nem harmadik nem, hanem az egyik nem kóros változata jön létre. A világ már csak ilyen: a Földnek két pólusa, az akkumulátornak két sarka van, ezen a tényen az sem változtat, ha egy akadémiai bizottság többsége megszavazza, hogy három. Ha az elem lemerül, akkor a töltetlen sarkakat nem fogjuk az LMBTQI betűk valamelyikére átnevezni.

Számtalan egymásra épülő, számunkra nehezen átlátható, bonyolult folyamatról van szó, ami az esetek döntő többségében mégis kifogástalanul lezajlik. Egy ilyen soktényezős folyamatban természetesen történhetnek botlások, számomra az a megdöbbentő, hogy mérhetetlen nagy számú tényező mellett mégis csak milyen ritkán. Ha pedig ez bekövetkezik, és az orvos észreveszi, leírja vagy megállapítja, akkor ez a diagnózis. A diagnózisokat hivatalosan a WHO által gondozott, logikájában sok helyütt vitatható BNO tartja nyilván.

Nem minden diagnózis jelent betegséget. (A betegség fogalma is megérdemelne egy átgondolást, de most nem itt.) Pl. a situs inversus (Q89.3, a zsigerek ellenkező oldali elhelyezkedése), eltérő színű két szem (Q13.2) érdekesség, de nem jár következményekkel. A szám feletti ujj (Q69) már igényelhet orvosi beavatkozást. Pályám kezdetén a BNO a szokási és impulzus-rendellenességek (F63: játékszenvedély, pyrománia stb.), a nemi identitás zavarai (F64, transsexualizmus, transvestitizmus stb.) és a szexuális preferencia rendellenességei (F65, paraphilia, fetisizmus, exhibicionizmus, pedophilia stb.) valahol még feltüntette a homoszexualitást is, ezt azonban 1973-ban szakszerű indoklás nélkül kitörölték. Ha nem látjuk, akkor nincs.

Szexkromoszómák számhibája esetén a leírt szabályunk így érvényesül:

– az Y mellett több X:

férfi alkatú társul nőies vonásokkal (pl. Klinefelter-szindróma)

– az X mellett több Y:

férfi alkatú (pl. Jakob-szindróma)

– Y nélkül csak egy X:

(Turner-szindróma) vagy 3 X (XXX-szindróma): női alkatú.

Mindamellett az ilyen állapottal sújtott betegek testalkata eltérhet a szokványostól, külső nemi szerveik gyengén fejlettek lehetnek, gonádjaik pedig ivarsejtek képzésére nem alkalmasak (de pl. a Jakob-szindrómás szexuális fejlődése normális lehet, utódot is képes lehet nemzeni). A társadalmi beilleszkedésben számukra tetéznék a bajt azzal, ha eltérnénk a fenti szabálytól, és attól eltérő fenotípus kialakítására törekednénk.

Normális kariotípus esetén is hiba történhet az SRY hellyel.

A de la Chapelle-szindróma, más néven XX férfi-szindróma hordozói női (46,XX) kromoszómakészlet mellett férfias testalkatú és nemi szervű emberek. Szexuális fejlődésük azonban elégtelen és a nemi szervük is mutathat rendellenességet, volt azonban köztük, akinél több éves terméketlen házasságának vizsgálatakor derült ki a baj. A pontos magyarázat még nem ismert. Feltételezhető az SRY gén mutációja vagy rendellenes áthelyeződése az X kromoszómára. A betegek 20 %-ában azonban SRY gént sem tudtak kimutatni, náluk talán a génszerkezet változásáról van szó. Ezekben a nagyon ritka esetekben a szabályunk érvényességét fel kell függesztenünk addig, amíg a tudomány pontosabb képet nem tud nyújtani. Swyer-szindróma vagy XY gonadális diszgenezis: férfias (XY,46) kromoszómakép ellenére nőies testalkatuk és külső nemiszervük van, de petefészek vagy here helyett csak egy ún. csíkgonádot látunk. Ennek oka lehet, hogy az SRY gén mutáció miatt hibás, de van, hogy a hatása azért nem érvényesül, mert egy másik kromoszóma génhibája miatt hormonzavar lép fel, és emiatt a magzat 5 hetes korában a fent említett váltó-átállítás nem sikertelen. Nehéz megkülönböztetni tőle az Állásfoglalásban is említett teljes androgén-érzéketlenség szindrómát (CAIS), ahol az XY kromoszómával és rejtett herékkel rendelkező férfi szövetei képtelenek reagálni a férfi nemi hormonokra, ennek következtében női külső nemiszerve van. Egyik esetben sincs harmadik nem, csak egy rosszul kialakult férfi.

Külön kell foglalkozni a mozaicizmus: a kimérák esetével. Azokat az egyedeket értjük ez alatt, akiknek testében egymás mellett különböző genetikai állományú sejtek élnek. Ez előfordulhat normálisan, pl. az említett eltérő szemszínben (Q13.2), rosszindulatú daganatokban, transzplantációk nyomán (anya–magzat relációban is!), ikermagzatoknál pedig abban az esetben, ha az egyik testvér fejlődése megreked és csak egy sejthalmazként, olykor daganatként (teratoma) él tovább a megszülető testvérében. Ha így van, akkor a két testvér kezdeti nemi besorolása is bináris lett volna, valamilyen kóros folyamat nyomán fejlődött vissza az egyikük. Ha ez a szexkromoszóma készlet tekintetében fordul elő (embernél mindig X/XY vagy XX/XY kimérákat írtak le), akkor ezt régebben valódi hermafroditizmusnak mondták, olykor egyszerre még petefészek és here is előfordulhat egyazon személyben. Küllemük inkább férfiakra emlékeztet. Rendkívül ritka esetekről van szó, nem találkoztam olyan hiteles orvosi adattal, hogy közülük bárki képes lett volna utódot létrehozni.  Az ilyen emberek nemének meghatározásakor el szoktak tekinteni a bináris felosztástól, őket egyszerűen interszexuálisaknak mondják. Szerintem azonban a bináris szabály itt is alkalmazható, mert Y kromoszómájukat csak ilyet tartalmazó spermiumból hozhatták, de valahol a sejtdifferenciálódás során egyes sejtsoraikban ezt elvesztették. Mivel van Y kromoszómájuk, férfinak kell őket tekintenünk, a megjelenésük is inkább erre utal. Kétségtelen, hogy sérült teremtések, sorsuk nem azon fog múlni, hogy születésükkor pontosan határozták-e meg a nemüket. Rendes kromoszómaszám nem zárja ki azt, hogy szervfejlődési rendellenesség, veleszületett anyagcserezavar, kémiai vagy fizikai hatás nyomán az ember szexualitásának teljessége nem szenvedhet csorbát, nemi besorolása azonban ettől nem változik meg. Álhermafrodotizmusnak nevezzük ezeket az eseteket, ilyenkor a férfiakban női jellegvonások lépnek fel (feminizáció), vagy nőkben férfiasak (virilizáció), akár olyan szinten is, hogy a nemi szerveik átmeneti anatómiai szerkezetet mutatnak.

Szót kell még ejtenem a ”transzszex” fogalmáról. Eredetileg ezt a nemi identitászavarok között tárgyalták, azt a helyzetet értik alatta, amikor a normális biológiai nemű beteg úgy érzi, hogy az elképzelt nemével nem megegyező testbe zárták. Nem biológiai, hanem elmekórtani zavar. Ezt a kifejezést ma már inkább azokra a betegekre alkalmazzák, akiknél orvosi beavatkozásokkal a beteg testét az általa elképzelt neművé átalakították. Azt az ”orvost”, aki ilyet elvégez vagy pártfogol, nem tekintem orvosnak.