Várhelyi Csilla képeit régóta ismerem, szeretem. A mai élet pillanatképei, tipikus fiataljai, továbbgondolásra késztetnek, pl. mi történik a gyerekekkel a 21. század technikai újításai között. S a csoportok, egyének, akár önarcképek mögött felsejlik a városi és a természeti környezet. Eddig főként az emberi alakokra figyeltem, ezért is lepett meg, hogy Csilla új témát hoz elő a tervezett, de így már nem megvalósuló kiállításon: ez az új téma számomra a táj.

(Zamárdiban, Várhelyi Csilla festménye, magántulajdon)

A tájra sokszor csak akkor csodálkozunk rá. amikor a megszokott környezetünkből, otthonunkból kiszakadunk, mikor kirándulunk, elutazunk valahová. Emlékképként magunkkal visszük haza, nemcsak a fejünkben őrizzük, hanem a sokféle eszköz valamelyikén. A táj látványa, hangulata bennünk marad. A szemlélődés a lelkünkre hat. S ha mindezt még valaki átszűrve magán a művészet eszközeivel tárja elénk, plusz élményt tesz a tájábrázoláshoz. Lehet ez a táj a mindenkit lenyűgöző mediterrán táj, az ott átélt zenei és más kulturális élmény, személyes boldogság, de lehet a hazai táj is, a Balaton, Budapest.

Elnézve Csilla tájképeit, feltűnik, hogy mindegyik a vízzel kapcsolatos, legyen az tenger, folyó, tó, szökőkút vagy medence vize. Oly sokrétű szimbólum a víz, hogy messze kalandozhatnak el gondolataink. A vízben hánykódó, majd onnan kiemelkedő Odüsszeusz legyőzhetőnek mutatja ezt az elemet, más képeken a víz mérhetetlen közömbösséggel létezik az ember mellett, tudomást sem vesz róla. Az ember tör bele, amikor hidat épít föléje (A Margit híd lábánál), kőrakpartok közé szorítja (Újpest rakpart), vagy csak vidáman, évődve lubickol a társával benne (Ravasz csel, Nász). A képeket szemlélve saját emlékeink is előtörnek; megelevenednek, megmozdulnak a hullámok, halljuk a szél zúgását, érezzük a forró napsütést vagy a szelet, s a színek, formák a saját világunkba röpítenek.

Csilla képein az ég kékje, a víz kékje magával ragadó, tiszta kék, akár olaj-, akár akrilfestékkel van kikeverve. A kék színhez fűzött színszimbolika a nyugalmat, tisztaságot, békét társítja; sokféle árnyalata a zöld, a szürke, a fehér felé mozgalmassá teszi a tájképeket. S még valami visz egy kis csavart, játékosságot a képekbe, de ezt majd Csilla elmondja, mindenesetre ez is a vízzel kapcsolatos.

Várhelyi Csilla illusztrálta korábban Balázs Géza két kötetét is:

Balázs Géza: Hungaropesszimizmus – hungarooptimizmus. Savaria University Press, Szombathely, 2006.

Balázs Géza: Az internet népe. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023.

Várhelyi Csilla művészetével foglalkozik a Bon-BOM művelődési-művészeti folyóirat 2025. évi májusi száma: https://bom.hu/bon-bom-2025-majus/