A közösségi médiában föllobbant vitából az aktuálpolitikai utalásokat kivettünk, mert az eset arra világít rá (amit egy hozzászóló meg is erősít), hogy lehet irodalmi, nyelvi, társadalmi kérdésekről is eszmét cserélni, és erre mintha igény is lenne. És a vitában elsők között szóba kerül az E-nyelv Magazin írása Horger Antalról.

Konok Péter politikai elemző közösségi oldalán jelent meg: Ma száz éve, hogy Horger Antal eltanácsolta az egyetemről József Attilát. A jó professzor akkor még nem tudta, hogy abban a pillanatban írta be a saját nevét a történelembe. Átírtam kicsit a kirúgásra okot adó verset, így talán még egy mai Horger Antal úrnak is tetszene, és a költőből elégedett pedagógus válhatna valami középiskolában, nem írná tele a világot a fájdalmaival.

TISZTA SZÍVÁS

Van jegyem és bérletem,

feljebbvalóm, lakhelyem,

az ágyamban partnerem,

előre írt sírkövem.

Kinyitom a fridzsidert,

látok benne parizert.

Ötven évem ócska lom,

porosodik polcomon.

Vaterára felteszem,

öt forintér’ hirdetem,

s ha az ördög licitál,

nekem az se derogál.

Felkötni engem minek?

Nem ártottam senkinek.

A vége úgyis ugyanaz:

lehugyozzák síromat.

Csak hogy elébe menjek a „de Horger valójában kiváló nyelvész volt” témának, amit évek óta nyom a M(…) meg a hasonló cuccok – nem volt az. Tény, hogy imádott hatalmi szóval és politikai manipulációval eldönteni szakmai vitákat, mint ezt a nála sokkal nagyobb formátumú nyelvész, Simonyi Zsigmond tragikus sorsa is bizonyítja, akit kicsinált. És éppen nem volt különösebben kiváló nyelvész: unalmas, pedáns és szorgalmas pozitivista volt inkább, minden különösebb eredeti gondolat nélkül.

Már az első hozzászólások között megjelenik az E-nyelv Magazinban Horváth Péter remek írására való utalás.

A.: Tévedsz, tényleg jó nyelvész volt (persze mellette 1 csinovnyik is dékánként), pl. van róla elnevezve 1 nyelvtörvény: a Horger-törvény, talán hallottál már róla, ha nem, akkor segítek: https://e-nyelvmagazin.hu/feltoltes/2010/09/43.pdf. Picit hosszasabban kifejtve, neked, mint történésznek: https://real-eod.mtak.hu/6626/1/000928467.pdf

R.: Igazad van , nem volt egy tudós alkat, olvastam az Épülő ország című förmedvényét, amit Finnországról írt. Nem kell neki reklám!

J.: Sokan nem tudják, hogy Horger Antal népmesegyűjtő is volt, székely népmesék gyűjteménye 12 kötetben jelent meg. József Attila ügyben én nem marasztalnám el, mert végül is az igazat mondta ki, hogy JA nem alkalmas tanárnak, nem is lehetett a skizofrén betegsége miatt.

Egyik hozzászóló verset írt:

Piás vagyok,

Piásnak születtem.

Folyékony kenyerem

Javát már megettem.

Lehettem volna oktató,

S nem íj korcsmapult koptató

Pia-fia.

De nem lettem,

mert Szegeden korcsma

mellett volt az egyetem.

Ottan ittam.

Most már csak

Szesztestvéreim fogom

Nem középiskolás fokon

Pofon.

Az ám Hazám:

Ballal lazán.

L.: Kiváló alkalom arra, hogy az egykori József Attila Tudományegyetemet átnevezzék Horger Antal Tudományegyetemmé.

K.: Horger Antal sírja kb. 40 méterre van József Attila sírjától.

A Bolyai Önképző Műhely és a Manyszi József Attila sírjánál (Saját kép)

D.: „A vége mindig ugyanaz / eltakar, a kor, s a gaz”.

C.: Föltehetjük a klasszikus kérdést: Miért nem a nyelvész és irodalomtörténész professzorokból lesznek a legjobb írók, költők???

H.: Ha kiváló lett volna, felismeri a diákban a tehetséget. Kösz az írást.

K.: Ehess, ihass, ölelhess, alhass / pókhass // A mindenségit! Mérd magad.

Z.: Hát nem szívderítő az átírás! Szomorúbb, mint József Attila verse.

A.: Nem rossz, de az eredeti messze veri, és sajnos ma is aktuálisabb!

B.: Egy kis nimbusz- vagy mítoszrombolás következik. Hozzátéve, hogy míg József Attila versben volt zseni, addig Horger Antal a maga idejében nyelvészet terén. Szóval: egy Csongrád (és bővítményei) megyei rokon (nem írom le a rokonsági fokot) összehaverkodott egy Öcsödről elszármazott balatonszárszói gondnokkal. Emiatt gyerekkoromban minden nyáron Szárszón üdültünk. József Attila Öcsödön került nevelőszülőkhöz. Az említett gondnok bácsi az akkori időkből személyesen ismerte, és pletyka szintjén később is hallott róla ezt-azt. Lehet, hogy Horger Antal nem igazán a Tiszta szívvel miatt volt mérges: a költő egyszer úgy gondolta, hogy nem kell neki illemhely, hanem – ahogy a gondnok bácsi hallotta – a nyelvész irodájának a küszöbe akkor és ott pont „megfelelt” a célnak. (A sztorit a rokonságból mondták tovább nekem, mert a szárszói üdülések idején én még óvodás voltam.) Igaz vagy nem, a babérkoszorú attól még kijár József Attilának, idén lesz születésének 120. évfordulója.

K.: Nos Péter! Önnek csak ezzel kellene foglalkozni! Ezért kedveljük!