A nép képzeletében a Balatonnál egykor mesebeli óriások, vízitündérek éltek, tündérvárak voltak. Emléküket nevezetes helyek, helynevek, tárgyak őrzik. A Balaton minden településéhez, hegyéhez, szegletéhez kapcsolódik monda, legenda, rege, mese vagy valamilyen történet, ma úgy mondanánk: narratíva. Eötvös Károly körül utazta a Balatont, és lejegyezte a nép száján élő történeteket: „A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.” írja Eötvös Károly.

A Zamárdiban található Szamár-kőhöz számos régi történet (monda, legenda) kapcsolódik. Nem csoda, hiszen a Szamár-kő, a mögötte emelkedő Kő-hegy előterasza. A Kő-hegyről pedig szinte a teljes Balaton belátható: a keleti nagy öböltől a Tihanyi-félszigeten át Badacsonyig, sőt jó időben a Keszthelyi-öbölig. A szép tájak látképe pedig minden korban megihlette az embert: szívesen kereste fel ezeket a helyeket, elmélázott, filozofált a világon, esetleg szakrális hellyé avatta, vagy oda is telepedett. Ma is kedvelt kirándulóhely. A Szamár-kőnek nevezett sziklatömb Zamárdiban a Kőhegyi kilátó felé vezető út mellett egy kis ligetben, kiserdőben található. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén mélyedést (tűzgödröt?) láthatunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható. Furcsa, különleges képződmény. (…)

A zamárdi vasútállomástól nyugat felé kb. 8—10 percnyi távolságban fekszik a különös, dimbes-dombos, hullámos terület, a Kőhegy lankáján lévő Szamár-kő, amely szinte kínálja a mesebeli magyarázatokat: hogy ott valamiféle sánc, földvár, erődítmény, jelzőpont, szakrális hely lehetett.  terület közepén egy körülbelül 5 x 6 m nagyságú kőtömb fekszik, melynek közepe teknőszerű vályút képez, hosszúkás téglányalakban; s ez megihlette a látogatókat.

A tudósok szerint valójában a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók. A régészek találtak mellette kis istennő szobrocskákat, idolokat. Valóban ősidők óta élt itt ember: a környéken is sok lelet került elő. Megfontolandó Bártfai Szabó László elképzelése, amelyet Margittay Rikárd tett közzé: Bártfai Szabónak Óbuda kapcsán került kezébe egy középkori oklevél, amelyben Zemarcu (Szamár-kő) nevű sziklát emlegetnek. Hasonlít erre a Ló-kő, Eb-kő megnevezés. A térítő papság ilyen gúnynévvel illette ezeket, hogy a megnevezés erejével is lebeszélje a népet pogány vallás követésétől. „Mind e pogány áldozóoltárok fontos ismertető jele, hogy kelet felé néznek, hátul félkör alakban magaslat van, ahonnan a nép a szertartást nézte és rendesen a közelben még fennmaradt helynevek, mint pl. Bálvány-kő, Sas-kő az ősi rendeltetésre utalnak”. Margittay hozzáteszi: a zamárdi Szamár-kő áldozóteknője pontosan kelet felé van kivájva s a Kő-hegy keleti oldalán fekszik. Hátulról megvan a félkör alakú magaslat, ahol a nézők letelepedhettek, sőt csodálatosképpen, légvonalban alig 6—7 kilométerre, ma is létezik Bálványos nevű község. Ha még hozzávesszük, hogy a kőnek, Margó Ede neves zamárdi illetőségű szobrászművész szerint emberi kéztől származó „primitív architektúrája” van, és magaslati helyen is fekszik, így már igazán minden kellék világosan adva van. Bártfai Szabó László szerint e magaslati fekvés azért volt szükséges, mert e korban bizonyos hadászati fontossága is volt ezen oltárköveknek — amennyiben a rajtuk gyújtott tüzek füstje messzire ellátszott s ezzel adtak jelt a legközelebbi magaslaton figyelő vigyázóknak. A zamárdi oltárkő éppen szemben fekszik a tihanyi hegyfokkal, ahonnan pontosan meg lehetett figyelni az itteni tűzjeleket.

Biztosat nem mondhatunk, de annyi valószínű, hogy a zamárdi Szamár-kő mint természeti képződmény mindig adott valamilyen cselekvési lehetőséget az ott élőknek. És ez lehetett szakrális, védelmi vonatkozás, vagy pusztán egy kellemes kirándulás. Az ember alapjában véve nem nagyon változik. Ma pedig már keresztény jelképek is kerültek a Szamár-kő köré.

A teljes írás a Somogy című folyóirat 2025/1. számában olvasható.

A képek csak itt láthatók. (A szerző felvételei)