Kenyeres Attila Zoltán és Szűts Zoltán tanulmánya nyelvészeti szempontból közelíti meg társadalmunk egyik kirívóan káros jelenségét, az adathalászatot. Az adathalászat (nemzetközi szóhasználatban: phishing) a kiberbűnözés egyik fajtája, amely az utóbbi években az infokommunikációs és digitális technológia fejlődésével világszerte jelentős anyagi károkat okoz a társadalom sok tagja számára. A leegyszerűsített definíció szerint a phishing a felhasználók érzékeny személyes adatainak (például bankkártya adatok) interneten keresztül, pszichológiai manipulációs technikák segítségével történő kicsalása, általában anyagi haszonszerzés céljából. Ide tartoznak a felhasználó eszközeire trükkös csalással feltelepített rosszindulatú szoftverek is, amelyekkel ugyancsak érzékeny, személyes adatokat szerezhetnek meg az elkövetők. A tágabb fogalmi meghatározás szerint a phishing körébe tartoznak azon rosszindulatú aktivitások is, amelyek szintén pszichológiai manipulációval, vagy egyéb csalás révén közvetlen pénzátutalásra veszik rá a gyanútlan felhasználókat. Ezen felül a phishing egyéb alkategóriái is léteznek a felhasznált platform alapján: ilyen a telefonon keresztüli adatlopás, a vishing (voice-phishing), vagy az SMS-ben történő adatlopás, a smishing (SMS-phishing). A tanulmány célja egy átfogó teoretikai keret felvázolása a phishing relációjában, annak érdekében, hogy a nyelvészeti megközelítésünket megalapozzuk, ezért röviden áttekintjük a phishing történelmi előzményeit, majd összegezzük a jelenség szűkebb és tágabb definícióit a releváns nemzetközi szakirodalom alapján, illetve azt is meghatározzuk, mely aktivitások nem sorolhatók az adathalászat körébe. Ezt követően sorra vesszük a stratégiai (szándékosan alkalmazott) és nem stratégiai nyelvi eszközöket, az úgynevezett „szivárgó nyelvi jeleket”, amelyek phishing jelenlétére utalnak.

A tanulmány a Magyar Nyelvőr 2025. évi 2. (áprilisi) számában olvasható: https://nyelvor.mnyknt.hu/wp-content/uploads/149202.pdf