Röviden: Figyelemre méltó a mozgásformák léte a magyar közigazgatási egységek elnevezésében, amelyekből már nagy vonalakban levezethető a településeink szerkezete és nagysága, sőt általában a be-, ki- és átvezető útjaik milyensége is. Előbb viszont a témához vezető „útról” nyújt áttekintést az írás. Kulcsszavak: paradigma, szótő, szógyök, tanya, sátor, düllő, csapás, falu, község, járás, körzet, megye, mesgye, láb, ország, székhely, város

Paradigmák

A magyar közigazgatási egységek elnevezésének vizsgálatakor felmerül, hogy van-e a magyar szavak szószármaztatását illetően több tudományos korszellemi modell. Tudvalevő, hogy eltérő korok tudományos normái különbözőképpen közelítették meg a szavak lényegét és így etimológiáját is; talán azért is, mert gyakran más-más történelmi korszakokban elterjedő nyelvekkel hasonlították össze és végkövetkeztettek belőle, sokan közülük pedig nem tekintettek el a történelmi mozzanatoktól, hogy globális nyelvfejlődési folyamatban is lássák. Thomas S. Kuhn (1970: 176, 1977: 390) szerint a paradigma az, amit a tudományos közösség tagjai osztanak, és fordítva, a tudományos közösség olyan emberekből áll, akik osztják a paradigmát. Ám, ha többféle,  ̶ ez esetben „etimológiai“ ̶  paradigmából indulunk ki, mint ahogy annak létére Békés Vera hívta fel a figyelmet 1997-ben (Sándor Klára 1999: 1387-92), évszázadokat kell összekötni a jelennel, vagy új szempontú vizsgálatokat folytatni, hogy ne csak egy jelenkori irányvonalat lássunk. De mit is kell a szavak származtatásánál figyelembe venni, akár például a tanyázik, jár, vár, vagy megy stb. kifejezéseknél? A rövid és tetszőleges múltbeli áttekintés és maga a nyelv segíthet a megadott téma szavai kulcsának megfejtésében. A legtöbb XVIII–XIX. századi nyelvkutatónk a szavak lényegéből indult ki, tehát abból, ahol az alapjelentés is található, s ez a magyar nyelv tekintetében elől van, hisz azért hangsúlyoz ott. Berzsenyi Dániel (Fórizs Gergely [szerk.] 2011: 232) felismerte például, hogy […] többnyire minden szavainkban az első tagok nem egyebek mint mellékszók, mellyek a dolgoknak különféle tulajdonságait akarják jelenteni, és ezen észrevételt ugy kell tekinteni, mint a szószármoztatásnak eggyik leg főbb kultsát. Így a szavak legkisebb jelentéshordozó egységét elemezte, s arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy sok idegen kifejezés, mint például a latin, a magyarban is hasonlóan hangzik, amelyek viszont a saját gyökerükre vezethetők vissza és azokon keresztül értelmezhetők; mi több, a magyarban rokonokkal is rendelkeznek. Berzsenyi gondolatát továbbfűzve tehát, minél terebélyesebb az adott szócsalád, annál valószínűtlenebb az átvétel, hisz nyelvünk képes saját szavait a jelentéstartalom szerint képezni.                   Kőrösi Csoma Sándor (1834: VIII-IX) is észrevette az első tagokból kiinduló „szószármaztatást”, s a tibeti-angol szótára előszavában azt írja, hogy a Saját nemzetének pedig büszkén jelenti be [a szerző], hogy a szanszkrit tanulmányozása kielégítőbb lesz, mint bármely más európai nép számára. […] mivel a szanszkrit szerkezete (mint más indiai nyelvjárásé is) leginkább a magyaréhoz hasonlít, miközben nagyban különbözik a nyugat-európai nyelvekétől. E szerkezet alatt először két hangzó (mással/magán) összeillesztését érti, amely megadja az alapjelentés irányát, amihez további hangzók, hangzóegyüttesek csatlakoznak és részint összeolvadnak. Ez a kiindulópontja például a tamilnak is és ezt a felépítést ismerte föl Kőrösi Csoma a magyar nyelv esszenciájaként is, ami látszatra megkülönbözteti sok más, akár a nyelvtani nemekkel nem rendelkező nyelvektől is. Kresznerics Ferenc (1830-31: XXXIX) is magától értetődőnek tartotta ezt az első magyar értelmező nagyszótár megalkotásakor, hisz gyökérszavakról beszél, mert akár melyik szó is, ha minden hozzá járult ragjától le fosztatik, a gyökerét tűnteti elő […]. Czuczor Gergely és Fogarasi János (1862: I/Előszó) szintén a szavak elején található törzsből, a gyökökből kezdi értelmezni a kifejezéseket, amelyeket sokszor idegen nyelvek hasonló jelentésű szavai is kísérnek, de nem származtatnak, csak utalnak. Ők már hangsúlyt fektetnek az egyes betűkre is, hisz Wilhelm von Humbold (1838: 220) is felhívta a figyelmet a hangzók és a szellem összefüggésére: Minden [nyelv] olyan rendszer, amely alapján a szellem összeköti a hangzót a gondolattal. Hunfalvy Pál (1876: 14, 25) szintén szógyökökről szól, amelyeket viszont verbalisnak és pronominalisnak határoz meg. Ám ez talán sok esetben kérdéses, mert több közülük mindkettő, vagy éppen egyik sem, hisz már a gyököknek alapjelentésüknek kell lenniük, s hogy mivé válnak, az a legtöbb esetben csak a csatolmányokból derül ki. A gyökök „semlegességének“ lehetőségét megemlíti Friedrich Max Müller (1854: 43) is, miszerint […] azokban a nyelvekben, amelyekben nem tesznek formális különbséget a főnévi és igei gyökök között […], s felhozza példának a magyar eső és az esik szavunkat, amelyekben a megegyező tő az es, s a hozzá csatolt „ragokból“ derül ki a szófaj. Tehát mindegyik említett kutató a szó elején található elsődleges jelentéshordozó egységből indul ki, mint ahogy a témához kapcsolódó láb szavunk is értelemszerűen más fogalmak alapjelentését is adja. (A témához lásd: Balázs 2007, 2011. és 2021.)

Tanya – falu – megye

Milyen módon mutatkozik meg mindez a magyar közigazgatási formák elnevezésében, kérdezhetnénk. Először is a legkisebb magyar településformával kezdjük, vagyis a tanyával. Ám bárhol letanyázhatunk, létezik másfajta tanya is: vadász vagy halásztanya, amiért Benkő Loránd (1976: III/841) a szláv tȏnja víz/mocsár jelentéséből fakadóan „szláv”, a tunyát „bizonytalan eredetűnek” ítéli meg, a tócsa viszont nem szerepel nála. De az egyedülálló épületeket gazdasággal is tanyának hívjuk, amihez földúton, akár göröngyökön dülöngélve a róla elnevezett düllőn is eljuthatunk, vagy a kertek alatt osonva az ösvényen, s csapkodva a csapáson is. Tehát a tanya a településformát tekintve valamely talajon, telken kis telepet, helyet jelent, amely az őt körbeölelő gazdasággal elterül éppúgy, mint mi, ha „eltanyázunk”, elterpedünk „használjuk” a kiterjedésre való képezségünket nyelvileg is. Tanya ta-nya felbontással rokona annak a ta/te jelentéscsaládnak, amit Berzsenyi Dániel (2011: 178, 231-232) a latin terra szó kapcsán elemez, s magyarul földet, illetve teret jelent. Mivel ő a szavak legapróbb egységéből indul ki, ami általában két hangzót jelent, a teret tér, te-er, ta-er, ta-or, ta-ar-nak bontja föl. Ezek szerint hajdanán két szónak kellett lennie, de a mai szemszögből már csak szótő és képző, te és er, hisz már nem értjük őket erre vonatkozóan magukban. Ter egy nagy jelentéscsoport, amihez többek között a terület, terep, terjed, terjedelem, terebélyes, termel, teremt, terít, tér, tár, stb.-nek is tartoznia kell, azaz minden te-vel, ta-val kezdődő szó, ami magyarázatát tekintve képes „elterülni”, ill. ki-/terjedni. Ha abból indulunk ki, hogy a nyelvalkotó ész a rokon fogalmakat rokon hangokkal szereti kifejezni […] (Czuczor/Fogarasi 1862: Előszó 65), akkor az r-l-párosból eredő ter-tel váltással létrejövő telleket, mint telepes településformát is ide kell sorolnunk annál is fogva, mert a tudóspáros szerint tanya szavunk a legeredetibb ősi szavaink egyike, mint maga a településrendszere is. Tehát a tanya a ta/te nevezett alapfogalomból és a hozzácsatolt nya/nye/na/ne „képzőből” áll éppúgy, mint például a banya, tunya, pernye, jegenye is, hogy a valamilyenfajta „növő, sokszorozó” képezség háttérjelentését is hozzáadja (?). Ugyancsak érdekes kutatási témává nőhetné ki magát sok ország, illetve Isztanbul esetében város elnevezésében található tan/sztán/esztán/isztán szavak etimológiája is a tan (ta-an) szó/szótövek említett tükrében, mint n-ny rokon hangváltozós gyökkel (tan/tany) való kapcsolata, úgy mint Kirgizisztáné, Agfanisztáné, vagy éppen Dagesztáné is, hisz sztana, vagy sztána a szanszkritben helyet jelent, mint valahogy a tanya is; nem beszélve az érdekes iztan/isztan hangharmóniával keletkező magyar izten/iszten változatról.

A következő településforma a falu (fa-lu, fa-al-lu), amelynek házai fából és vályogból épültek, és az Ormánságban vész esetén talpfákon lóval/lúval húzták biztonságosabb helyre. Ez a házforma az ún. „talpas“ ház, mondhatnánk nagyon egyszerűen úgyis: fa-lu (lúval vontatott „talpaló” fa, fakonstrukció, egyszerűen „fából lóval”). Hogy sok falut erről neveztek-e el, vagy valamely akár szentnek tartott „fa anyja” nagy fa közelébe vagy köré épült, néhány házból álló település szerről, tisztázatlan. De több falunévben benne van a „fa”, legyen az a tésen, de akár a hatalmas nagy kocsányos tölgyeket beborító gyöngyös, ipacsos, gilvános, vagy éppen Kisasszonyé, vagyis Szűzmáriáé: Tésenfa, Ipacsfa, Gilvánfa, Gyöngyfa, Kisasszonyfa. Benkő Loránd (1976: I/836) ugor (? finnugor) *paly3 feltételezett alapalakból származtatja, (tehát falu jelentéssel a magyar tőnek a fal-t veszi és nem a fa-t), ahogy a Magyar Grammatika (1795: 255) a fallal hozza összefüggésbe, viszont fa-al felbontással. Ám görögül póli a város; tamilul pumi a föld, pakuti a terület; arabul biled az ország; az oszmánoknál vilâyet a területi közigazgatási egység, a latinban villa a falu, stb..

Megyének hívják a házkertek határát Dél-Baranyában a mai napig is, hisz aki kiméri, az megy, s gyakran mezsgye veszi körbe, ami a határt jelöli. A nagyobb helységeknek már sok köze van, ezért községek, és járásokba, körzetekbe tagolódnak, amiket éppúgy körbe lehet járni, mint a megyéket (1023-tól 1945-ig, és 2023-től ismét a vármegyéket). A mértékegység az említett gyalogosan bejárható okból a láb volt, azaz 31,6 cm/láb. S mindez elnyúlik az országban, a sok (mint szág/ság/ség/sék/sok, ld. jószág, drágaság, kellemetlenség, stb.), ill. valamilyen formában nagyon kiterjedő orban (ld. orom, orr, orgovány, stb.). A kisebb-nagyobb sokterű térségek irányítói a székhelyek, mert ott székelnek a központjaik, a városok, (vár-os, vá-ár-os), a várral rendelkező, ellenséget figyelő és váró központok, aminek következtében vezető szerepük van. A köré épült lakhelyek tehát, már se nem lukhelyek, de nem is vermek voltak, amiket a földbe vertek, hanem, mint láttuk, elhúzható épületek. S ezeket a mozgásban lévő menő-jövő (gyövő, gyüvű, gyevő, gyerő, jerő, mint akár a gyerek) me-gye-er-ek, megy-gyer-ek megyerek mély magánhangzóval magyarok építették és lakták a nyelvben is, mint most is.

Szakirodalom

Balázs Géza 2007. Szövegantropológia. BDF, Szombathely–Inter Kht., Budapest; Uő: 2011. A megszakadt hagyomány. A Czuczor–Fogarasi és az azt követő magyar nyelvtudomány az idő mérlegén. Életünk, 3–4. 20–27; Uő: 2021. A művészet és a nyelv születése. MNYKNT–IKU, Budapest, 2021.

Bárczi Géza 1965. A magyar nyelv életrajza. Gondolat Kiadó. Budapest.

Benkő Loránd 1976. A magyar nyelv történeti- és etimológiai szótára. Akadémia Kiadó. Budapest. real-eod.mtak.hu/16243/

Czuczor Gergely / Fogarasi János 1871. A magyar nyelv szótára. Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdásznál. Pest. http://mek.oszk.hu/058000/05887/pdf/

Fórizs Gergely (szerk.) 2011. Berzsenyi Dániel prózai munkái. Princeps. Budapest.

Humbold, Wilhelm von 1838. Über die Kawi-Sprache auf der Insel Java, nebst einer Einleitung über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaues und ihren Einfluß auf die geistige Entwicklung des Menschengeschlechts. Königliche Akademie der Wissenschaften. Berlin. 2. kötet, https://books.google.de/ books?id=xfEUAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=de&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false. Letöltés: 2023.06.08.

Hunfalvy Pál 1876. Magyarország Ethnográfiája. MTA, Budapest. real-eod.mtak.hu/3299/1/MTA_Konyvek_800061_000808183.pdf. Letöltés: 2022.02.23.

Kőrösi Csoma Sándor 1834. Dictionary Tibetan and English. Baptist Mission Press. Circular Roud. Calcutta. https://mek.oszk.hu/06900/06964.pdf. Letöltés: 2023.06.21.

Kresznerics Ferenc 1830-31. Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. A magyar nyelv és a szerző néhány barátjai. Buda. digital.onb.ac.at/OnbViewer/viewer.faces?doc=ABO_%2B/181660406. Österreichische National-bibliothek, Jelzet: *35.N.51.

Kuhn, Thomas Samuel 1970. The Structur of Scientific Revolutions. Second Edition. Enlarged. In: International Encyclopedia of Unified Science, University of Chicago Press. www.columbia.edu/cu/tract/projects/complexity-theory/kuhn-the-structure-of-scien.pdf             1977. Die Entstehung des Neuen. Studien zur Struktur der Wissenschaftsgeschichte. Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft. Frankfurt a. M.

Magyar Grammatika mellyet készített Debreczenben egy Magyar Társaság. 1795. Béts. real-r.mtak.hu/433/1/Magyar_Grammatika_Mellyet_Keszitett_Debr.pdf. Letöltés: 2023.11.02.

Miksa Orsolya 2023. Bildersprache  ̶  Sparchbilder. Einführung in die Struktur der ungarischen Sprache. Krautin Verlag. Berlin.

Müller, Friedrich Max 1854. Letter to Chevalier Bunsen, on the classification oft he turanian languages. Taylorian Professor of Mondern European Languages. Oxford. https://archive.org/details/ cu31924087972182/page/n45/mode/2up?view=theater

Sándor Klára 1999. A hiányzó paradigma. Magyar Tudomány. Könyvszemle. 1999/11, 1387-1392. real.mtak.hu/22161/1/SK_hianyzo.pdf. Letöltés: 2023.06.29.

Abstract: Miklya, Orsolya: FORMS OF MOVEMENT IN THE NAMING OF HUNGARIAN ADMINISTRATIVE UNITS. The meaning of forms of movement in the names of Hungarian administrative units is noteworthy, in which the structure and size of our settlements can already be derived from our language, as well as the surrounding and the quality of the roads very magnanimously leading to them. The article also provides a brief overview of the way leading to them. Keywords: paradigm, worth base, worth root, farm, tend, dirt road, village, district, zone, borough, county, limit, foot, country, (country/borough) seat, city

A szerző:  Miksa Orsolya Dr. phil.  nyelvész, művészettörténész, integrációs nyelvtanár, szakértő, pilótaprojekt tanácsadó; Hessen tartomány „MitSprache – Deutsch 4U“ program a Technische Universität Darmstadt kooperációjával, Kassel