Kolozsvári Grandpierre Emil önéletrajzi emlékezésében írja, hogy az 1950-es évek elején a magyar nyelvben „szemantikai” (jelentésbeli) forradalom zajlott. Semmi nem jelentette azt, amit eredetileg, sőt a jelentések egy része az ellentétébe fordult. A békeharc nyelvi anakronizmus, a békekölcsönnek nincs kapcsolata a békével és nem tekinthető kölcsönnek. Az író szombaton bement a boltba, és bármit kért, azt mondták: nincs. Erre kifakadt: ha nincs semmi, akkor miért vannak nyitva. A válasz ez volt: mi felajánlásból vagyunk nyitva…

Az 1950-es évek (első felének) történeti megnevezései: Rákosi-korszak, Rákosi-rezsim, rákosizmus, magyar sztálinizmus, kommunista diktatúra, személyi kultusz. Galgóczi Erzsébet Vidravas című regényéből bőven adatolható a korai szocializmus (rákosizmus) szókészlete. Galgóczi különösen a vidék, a falu problémáit ismerte érzékenyen: beszolgáltatás, beszolgáltatási könyv, téesz (termelőszövetkezet), téeszcsé (termelőszövetkezeti csoport), feketevágás (vágási engedély), feketecséplés, feketézés (elfeketéz valamit), élelmiszerfölhalmozó, begyűjtő, kenyérjegy, demokratikus rendőr (szemben a korábbi csendőrrel), küzdelem gezarollal a kolorádióbogár ellen, kuláklista, K betűvel jelzett kulák. A kulákok (gazdagparasztok) elleni küzdelem jelszava: A kulák kulák marad, listával vagy lista nélkül (Rákosi). Az önellátó mezőgazdálkodás egyik jelképe a gumipitypang (a másik A tanú című filmből jó ismert magyar narancs). A korszakot jellemző félelem szavai: fekete autó, csengőfrász, ÁVO (Államvédelmi Osztály, 1946—1948), ÁVH (Államvédelmi Hatóság, 1948—1956), Andrássy út 60., népbíróság. (A teljes írás a Múlt-Kor című történelmi folyóiratban olvasható: Harcos nyelvújítás. Az ötvenes évek szavai. Múlt-kor, 2022. ősz, 104–105. )

Rákosi Mátyás hatalma csúcsán, és azután… Az E-nyelv Magazin 2025/1. tematikus száma Rákosi ismeretlen elő- és utóéletéről szól: https://e-nyelvmagazin.hu/lapszam/?sz=rakosi-ismeretlen-el