Ada ma bácskai (szerbiai) kisváros. Ahhoz képest, hogy a magyarországiakat mennyire érdekli Rákosi Mátyás, az adaiak viszonylag keveset törődnek vele. Szülővárosában szinte teljesen elfelejtették. Az emberek nemigen ismerik, általában azt sem tudják, hogy évekig Magyarország vezetője volt. Azonban különféle, főleg magyarországi (pl. Magyar Hírlap, Katonai Szemle, Történelmi Szemle, Nemzeti Sport stb.), részben délvidéki (Családi Kör, Magyar Szó, Bácsmegyei Napló stb.) sajtótermékekben számos cikk említi Rákosi adai vonatkozásait.

A Magyarországról jövő utazók, vendégek, turisták gyakran kérdezősködnek Rákosi szülőházáról az adaiaktól, és a nemleges válaszban csalódva megtekintik a szintén adai születésű Szarvas Gábor nyelvésznek a szobrát.

Szarvas Gábor szobra Adán (kép: Balázs Géza)

Rákosiék éppen a mi utcánkban laktak, a bácskai Adán, népi nevén a Második, hivatalosan a Karađorđe utcában, a 2-es számú házban. Rákosiék háza olyan volt, mint a szomszéd ház. Házuknak a helyén idővel másik lakóház épült. A szomszédban lakó ember szemtanúja volt, hogy 1948 februárjában Rákosi Mátyás villámlátogatást tett szülőházában. Két fekete ZIL gépkocsin érkezett kíséretével, majd hamarosan távozott is. Az is lehet, hogy ez csak legenda. Azt viszont több idős adai is tudni vélte, hogy a Potisje-Remont gyár helyén volt Rákosiék szatócsboltja, és hogy ott harisnyákat, zsebkendőket és más ruházati cikkeket lehetett kapni.

Rákosi (eredetileg Rosenfeld) Mátyás 1892. március 9-én született az Ada nevű kisvárosban, ezt bejegyezték a helyi izraelita hitközség születési anyakönyvébe. Apja Rosenfeld József, anyja Léderer Cecília: mindkét szülőjének származási helye Topolya. Apja kereskedelemmel foglakozott, anyja pedig a gyermekeket nevelte. Mátyásnak 11 testvére volt, öt fiú: Béla, Zoltán, Ferenc, Dezső, Jenő, valamint hat leány: Jolánka, Matild Gizella, Izabella (Bella), Mária, Hajnalka, Ludovika Lujza. Mátyás az ötödik volt a sorban, közülük 10-en élték meg a felnőtt kort.

Mátyás az adai izraelita elemi iskola első osztályos tanulójaként sajátította el az írást és az olvasást. Az iskola épületében évekig bútorüzlet működött, napjainkban pedig irodaház lett belőle. Annak idején a zsidó iskola utcáját hivatalosan Lehel utcának nevezték. Mai hivatalos neve Vuk Karadžić utca, népiesen Hatodik utcának mondják, illetve a (volt) mozi utcájaként utalnak rá.

A Rosenfeld-család Adán nem találta meg a számítását, tagjai ezért 1898 októberében Sopronba költöztek: 1904 januárjában itt kapták meg a belügyminisztériumi jóváhagyást a Rosenfeld családnévnek Rákosira való magyarosítására. Ezt követően a család rövid időre visszaköltözött Topolyára. Hamarosan Szabadkára kerültek, és a jelek szerint ott rendezkedtek be tartósan. A Rákosi család Szabadkán hirtelen meggazdagodott. Rákosi Mátyás ugyanis gyümölcsszállító kosarak vásárlására bankkölcsönt vett fel, a gyümölcsöt aztán ezekben szállították. Ezen az üzleten mindössze pár hónap alatt annyira meggazdagodtak, hogy megvásárolták Szabadka egyik legszebb házát. De Rákosi Mátyás úgy vélte, hogy a közelgő szerb megszállás miatt abba kell hagyni az üzletet Szabadkán, és áttelepült Magyarországra.

Mátyás annyira ragaszkodott a Rákosi névhez, hogy használatát megtiltotta másoknak, így öccsének, Zoltánnak is, és a Biró név viselésére kötelezte (őket). Testvérei közül többen a holokauszt áldozatai lettek. Egyik testvére, Biró Ferenc pedig igen hosszú életű volt, 1904-ben született és 2006-ban hunyt el. Az adai származású Rákosi Hajnalka testvére, Rákosi Mátyás mellé került fordítónak.

Rákosi Mátyás az 1905-1906-os tanévtől a szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója lett, 1910 júniusában sikeres érettségi vizsgát tett. Itt Babits Mihály is tanította.¹ Ebben az évben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az 1910-1911-es tanévben felvették a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémiára, 1912-ben fejezte be. Ezt követően Hamburgban, majd 1913-ban Londonban folytatta tanulmányait.

Az adai zsidóknak saját templomuk, azaz zsinagógájuk volt, 1973-ban lebontották, helyét ma emléktábla őrzi. A helybeli lakosság zsidótemplomként emlegeti. A háromnyelvű – magyar, szerb és héber feliratú – emléktáblát 1994 júniusában helyezték el azon a tömbházon, amelyet a zsinagóga helyén építettek fel. 1971. február 11-én hozta meg az Ada község képviselő-testülete azt a határozatot, amely engedélyezte az építkezési-kommunális közvállalatnak a Lenin utcában álló zsidó templom lebontását, miután a belgrádi székhelyű szerbiai zsidó hitközösség lemondott az épületről.

Adának akkor is zömmel katolikus magyar volt a lakossága (több, mint 80%-ban), körülbelül 10% volt a pravoszláv szerbek aránya, az izraelita zsidók pedig mintegy 5%-ot tettek ki. A település akkori fejlettségét mutatja a vasút, a kövesút, az áramfejlesztő, a mezőgazdasági iskola stb.

Feitl István szerint Rákosinak gyermekkori alapélménye volt a kitaszítottságnak egy sajátságos érzés. Rákosi már kisgyerek korában is kötekedő természetű volt, egyszer például összekülönbözött az óvó nénijével, ennek nyomán pedig az édesapjával. Az apa szinte félholtra verte a kisfiút, mert nem akart visszamenni az óvodába. A verés különösebben nem fájt neki, de nagyon megrettent, amikor világgá akarták zavarni. Rákosi visszaemlékezései szerint egy kendőbe kenyeret csomagoltak neki, vándorbotot adtak a kezébe és kirakták az utcára. Végül anyja megkönyörült rajta, és közbenjárt, hogy Matyit visszafogadják a családba. Ennek ellenére Rákosi Mátyás igyekezett apjához fűződő kapcsolatát rendezettnek, harmonikusnak beállítani.

Rákosi Mátyást az elfogult anyai szeretet a család középpontjává tette. Testvérei életük végéig felnéztek rá: „a Matyinak” mindig, mindenben igaza volt. Az édesanya, Léderer Cecília sok tekintetben férjének ellentéte volt. Ő fogta össze a családot, és nagy szeretettel, de szigorral nevelte a gyerekeket. Mátyás lett a mama kedvence, ha rossz fát tett a tűzre, anyja szemet hunyt felette, a gyerekek közötti perpatvarokban pedig mindig irányába mutatott részrehajlást. Rákosinak ezzel gyakorlatilag kiváltságos helye lett a családban.

Irodalom

Bihari Dániel: Rákosi Mátyás, a mama kedvence

https://24.hu/ Hozzáférés: 2024. febr. 20.

Feitl István: Rákosi Mátyás (1892–1971)

http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/feitl.htm Hozzáférés: 2024. febr. 27.

Gáspár Mihály: Szétfolyt idők nyomában, Mai Nap, 1993-03. 196. oldal

Hovanyecz László: Aki hét nyelven beszélt, Történészek Rákosi újabb emlékiratairól, Népszabadság, 2002. május 24.

Molnár Tibor: A Rákosi-család kapcsolata Bácskával, XX. századi történeti források, Archív Net, 14. évfolyam (2014), 3. szám

Rákosi Mátyás szülőházának nyomában – fotóriport Adáról, Történelemportál, http://tortenelemportal.hu/ Hozzáférés: 2024. febr. 20.

Szakács Árpád: Ada nem emlékszik Rákosi Mátyásra, Magyar Hírlap, 2012-03-09 / 59. szám, 128. oldal

Tóth Péter István: Utcák elnevezése Adán 1896-ban, Bácsország, Vajdasági honismereti szemle, 2024/3 (108. szám), 63-67.

Végel László: Rákosi Adán és Szabadkán, Családi Kör, 2003-10-30 / 44. szám, 280. oldal

Jegyzet

A szerző az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára, Adán él, a Szarvas Gábor-napok rendszeres előadója