Elmélkedések a Walden-tónál, avagy interaktív természetjárás és a megfigyelés művészete Henry David Thoreau naplója alapján.

Ahogyan a videojátékok egyre inkább túllépnek a hagyományos határokon és kontextusokon, egy új irányvonal kezd kialakulni, amely valós embereket, helyeket és témákat használ referenciaként. Ez az irány pedig a dokumentumfilm és a játékprogram találkozási pontjára mutat, a doku-játékra, amelynek célja, hogy interaktív módon, fikciós csomagolásban adjon át valós ismereteket. E határműfaj egyik ritka gyöngyszeme az a független fejlesztésű indie kalandjáték, amely a természet, a felfedezés és a meditatív játékmenet köré épül: A USC Game Innovation Lab gyártásában készült Walden, a game-ben az öntörvényű amerikai filozófus, Henry David Thoreau bőrébe bújhatunk, aki mint köztudott,  kivonult a társadalomból a vadonba, hogy saját kezével teremtse meg életfeltételeit a Walden-tó mellett.

Thoreau a XIX. századi Amerikában – példaképétől, Rousseau-tól inspirálódva – két évre vonult el az erdőbe, ahol tevékenységét következetesen naplózta. E kísérlet krónikája Walden című műve, amelyben részletesen leírta, hogyan építette fel saját kezűleg faházát, vagy ahogy az erdőt járva faprólékosan megfigyelte a természet történéseit. Naturalista észrevételeit ötvözte a polgári engedetlenség fogalmának elemzésével. Úgy tartotta, hogy a mindenkori államnak nincs több hatalma felettünk, csak amennyit ráruháztunk. A városi lét észszerűtlenségét állította szembe a természetben való létezés szabadságával: „Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csonka velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet…”

Még ha nem is a fentiek szerinti nyers, spártai módon, de a játékos a képernyő előtt szobája kényelmében élheti újra a vadonban töltött mindennapokat. A cselekmény 1845 nyarán indul, amikor Thoreau a Walden-tó mellé költözik, hogy felépítse új otthonát. Játékosként a napok feladatorientáltan telnek számunkra is: folyamatosan ételt és tüzelőanyagot kell gyűjtenünk, miközben faházat építünk és a ruháinkat foltozgatjuk. A túlélés elsődleges, ugyanakkor körülvesz az erdő és a tó szépsége, amelyek az alapvető szükségleteken túli élet ígéretét hordozzák. A játék Thoreau első évének narratíváját követi az erdőben, ahol minden évszak saját túlélési kihívásait és a készülő napló ihletforrásait rejti.

A környezet feldedezése közben nem a sietségen van a hangsúly: bármikor, ha jobb gombbal kattintunk az egéren, lehetőségünk van a tó felszínére zoomolni, egy éppen elugráló nyúlra, vagy a földre és kövekre amelyeken sétálunk. Mindezen elemek érzékletesen, művészi grafikával vannak megjelenítve. A játék időnként Walden-idézetekkel is megjutalmaz: „Kövek – nem számíthatok arra, hogy megváltoztathatom a kövek, fák és állatok természetét.”

Thoreau úgy vélte, túl kell tekintenünk a létezés felszínén és az általunk megfigyelt tárgyra, élőlényre vagy eseményre kell összpontosítsunk, a maga valójában. Az erdő és a tó szimulált valósága mellett a készítők “visszahozták” a korabeli Concord városát is, ahová a szerző a valóságban is bejárt erdei kísérlete alatt. Igaz, a játékban nem annyira a történelmi hűség, mint inkább az erdővel való kontrasztélmény megteremtése lehetett a koncepció.  Karakterünkel itt bevásárolhatunk, munkát vállalhatunk, vagy csak tájékozódhatunk a hírlapokból a postán, s persze a kritikus megfigyelés sem maradhat el:  „Ha egy ember végigmenne ezen a városon, majd beszámolna róla, a leírásában nem ismernénk fel a helyet. Egy templom, a bíróság vagy éppen a börtön, mind megváltozik egy valódi igaz tekintet előtt s az épületek apró darabokra hullanak a róluk alkotott beszámolóban.”

Összeségében a hangsúly a reflexív játékmeneten van, mintsem a stratégiai kihívásokon. Ez a “befelé forduló” játékstílus azonban különleges vonzerővel bír, így főleg az experimentális szellemű és irodalomkedvelő játékosoknak javallott. Persze a könyvet olvasva felmerülhet a kényelmetlen kérdés, hogy a szerző maga vajon mit szólna a róla szóló játékhoz, főleg hogy írása ,,apró darabokban” építi a narratívát, ráadásul távol a valódi természettől, egy szimulált világban. A lehetséges válasz nemcsak a könyvben, de a játékban is ott rejlik, ha figyelemesen olvasunk és nyitott szemmel járunk: ,,Minden út a végzet útja, kivéve egyet: a magunkét; következésképp ki-ki járjon a maga útján, s ne azon amin az apja-anyja vagy épp a szomszédja jár.”

A Walden, a game  PC verziója megvásárolható a fejlesztő weboldaláról és a Steam-ről is, de a Playstation valamint az Xbox játékosok számára is elérhető.

Irodalom:

Balázs Géza 2023. Az internet népe. Ludovika, Budapest.

Walden, a game honlap: https://www.waldengame.com/

Henry David Thoreau 1854. Walden Or, Life In The Woods, Pub.: Princeton University Press (2004)

A Kulturális és Innovációs Minisztérium 2024-2.1.1.- EKÖP-2024-00017 kódszámú EGYETEMI KUTATÓI ÖSZTÖNDÍJ Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.