Az Óperencián, a legismertebb mesei tájnéven túl további hasonló nevek is vannak, amelyeket ráadásul összetartozónak érzünk: Óperencia, Bergengócia, Girgácia…

(A Bergengóc Zenegóc együttes plakátja. Forrás: FB)

Érdekes módon, amíg Óperencia számos változatban szerepel a mesei tulajdonnevek gyűjteményében, sem Bergengócia, sem pedig Girgácia nem szerepel (Balázs 1983, 1987, 1989).

A Magyar néprajzi lexikon azonban így igazít el: „tréfás földrajzi név, mint Bergengócia, Óperencia. Etimológiáját Tolnai Vilmos megtalálta Zakál György Eörségnek leírása c. kéziratában „Legnevezetesebb Folyó vizek 1. A Kerka … a’honnan ezen most nevezett Helységek közönségesen Kerka mellyéknek, Kerka mentinek, Kerkatiának, csúfságból Gergatiának is mondatnak”. Az elnevezés feltehetően a pápai diákoktól származik, akik számára ez volt a legtávolabbi vidék, ameddig legációba jártak.” (MNLex. 1979: 2/287—288.)

Budenz József és Szarvas Gábor is az Őrség egyik részét nevezte Girgáciának – erről tudósít a Vasmegyei Lapok, amikor a nyelvészek őrségi tanulmányútjáról számol be: „Az Őrség, vagy mint tréfásan nevezik, Girgácia, Vas megye alsó csücskét foglalja magában 21 községgel… Kercáig terjed. Kercán túl — úgymond egy paraszt — elfogy a magyar imádság és kezdődik a Tótság (Vendvidék) . . . Girgácia ha nem is termékeny, mégis kellemes, andalítóan kedves föld” (Vasmegyei Lapok, 1872)

Dömötör Sándor (1960) további adatokkal bizonyít: „ma is élő őrségi adatközlőim szerint a Girgácia szó mindig a Vas megyei őrség tréfás neve volt… Öriszentpéteren, Szalafőn és Kercaszomoron különösen a református papok és tanítók erősítgették nékem, hogy a pápai kollégiumból a nagy ünnepekre küldött legátusok nevezték Girgácianak az Őrséget azért, mert az általuk látogatott egyházkerület legmesszebb levő része volt. Vakarcs Kálmán, a szentgotthárdi járás néprajzi leírója is megerősíti, hogy a pápai legátusok nevezték el ezt a hegyes-völgyes, girbegörbe vidéket Girgáciánaak.” Majd így összegez: „A Girgácia… tréfás ál-latin szó. А Kirca > Kerca > Kerka szóból játékosan kifundált Kerkatia > Kirkatia eredetileg a Kerkavidékre utalt… Hasonló hangzásánál fogva használata során az Óperencia-, Bergengócia-féle szavak csoportjába került, mivel az ország legszélén levő vidéket, az ismert világ szélén, perifériáján levő országrészt jelentette. Alakilag tehát önálló képződmény, mely a pápai kollégium művelődési hatósugarának emlékét őrzi: Göcsejjel a göcseji Kerkavidék révén került kapcsolatba”.

Egy másik magyarázat szerint: A Bergengócia jelentése „hegyes vidék” s vox hibrida (hibrid szó) a német berg szóból a latin ia képzővel. A Gergengócia alakváltozat játszi szóképzéssel megrövidült változata a Girgácia, s a használat folyamán a „hegyes vidék” jelentés „isten háta mögötti hely” jelentéssé alakult. Idővel a hegyekre való utalás teljesen elmosódott, csupán a falu, vidék félreeső, messzelevő, elmaradt volta élt a tudatban. Eszerint a magyarázat szerint a Girgácia szó nem a Bergengócia szó alakváltozata.

További népetimológia, hogy Bergengócia lakosai a bergengócok, s ha már van bergengóc, akkor a -góc tekinthető valamiféle összetételi tagnak, s akkor megalkotható a zenegóc is…

Szakirodalom:

Balázs Géza 1983. Tulajdonnevek a magyar népmesékben II. (Magyar Névtani Dolgozatok 30.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.

Balázs Géza – Várkonyi Ildikó 1987. Tulajdonnevek a magyar népmesékben III. (Magyar Névtani Dolgozatok 72.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.

Balázs Géza – Barati Antónia – Robert Wolosz 1989. Tulajdonnevek a magyar népmesékben IV. (Magyar Névtani Dolgozatok 80.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége. Budapest.

Dömötör Sándor 1960. Göcsej és Girgácia. In: A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950—1960. Zalaegerszeg. 259—262.

MNLex. = Magyar Néprajzi Lexikon. 2. kötet. Főszerkesztő: Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.

Vasmegyei Lapok, 1872. július 18. és augusztus 4.